Chapter 8 - El a kezekkel!

A blog eddigi leghosszabb fejezetét hoztam most, ami mellesleg elég tartalmas is. :) Annyit mondhatok a végéről, hogy "Húúúhaaa" :DD
Egyébként ha tetszik a blog, nyugodtan iratkozzatok fel, így hamarabb értesültök az új fejezetekről, vagy ha gondoljátok, írhattok megjegyzést is. :) Az eddigieket nagyon szépen köszönöm <3 Ja és ha nem válaszolok egy kommentre, azt lécci nézzétek el nekem, mert most teljes gőzerővel fordítom a részeket, amíg még nyár van, és ezt ki akarom használni, hogy szeptembertől véletlenül se legyenek késések. :3 Mindenesetre minden kommentért hálás vagyok és köszönööööm :)
Kép Stirling-ről a fejezet végén ;)

Cassie szemszöge:

A fenébe, London hideg volt. Miközben futottunk, a tüdőm úgy érezte, mintha valaki tüzet gyújtott volna a mellkasomban, és aztán kerozint öntött rá. Akárhányszor kifújtam a levegőt, láttam a leheletem magam előtt.

A fogaimat csikorgattam, és figyelmen kívül hagytam, hogy jelzett a mobilom a fülhallgatón keresztül. Egy új üzenetet jelző hang leállította a zenét. A kis készülék fel és le pattogott minden egyes lépésnél. Bárki is volt az, várnia kellett. Megráztam a fejem, és gyorsítanom kellett, hogy utolérjem a szobatársam.

A lábaim elkezdtek fáradni 5 kilóméter után, ezért intettem Gwen-nek, hogy lassítson le. Sosem voltam igazán jó futó. Megforgatta a szemeit, de lelassított, és tovább kocogtunk egy lassabb tempóban.

"Basszus, a marathon-ra készülünk?" puffogtam, amikor mellé értem.

"A testmozgás jót tesz neked!" mondta, és belebökött a hasamba. Összerezzentem, mert az izmaim már égtek.

"Később jössz nekem egy hamburgerrel."

"Azt hittem, nem eszel húst" kötekedett.

"Oké, akkor egy pizza. Finom és artéria eltömítő."

"Megegyeztünk"vigyorgott rám, mielőtt újból gyorsan kezdett el futni, és feltűnt előttem.

Elmosolyodtam, és a szemeimet forgattam. Megnyomtam egy gombot a telefonomon, és felhangosítottam a zenét. Rizzle Kicks lüktetett a füllhallgatóból, az agyam zúgott. A telefonom csörgött, elnyomva a zenét. Vártam, hogy a zene folytatódjon, de a csörgés nem maradt abba. Valaki hívott. Csak egyetlen ember volt, aki ragaszkodott hozzá, hogy mindig hivogasson, de én nem vágytam rá, hogy beszéljek vele. A szám belsejét harapdáltam, és kinyomtam a telefont, hangpostát küldve a hívónak, és kitöröltem minden gondolatomat a fejemből róla.

Tizenöt perccel később Gwen megállt, és lenyújtotta a lábát. Zihálva mellé álltam, a karjaimat a fejem fölött kinyújtottam, és vártam, hogy a tüdőm újra megteljen levegővel.

"Tudod, ha nem ennél olyan sok szemetet, valószínűleg jobb formában lennél." Gwen nevetett, anélkül, hogy rám nézett volna. "Ez, vagy más gyakorlat egyszer-egyszer segít, hogy fiatal maradj" A szememet forgattam, a földre rogytam, így kényszerítve az égő izmaimat, hogy együtt működjenek velem.

Gwen megfordult, és mögénk nézett. "Ha, micsoda vicc" gúnyolódott. Kiváncsi voltam, hogy mi vonta magára a figyelmét, így lábra álltam. Egy média bolt előtt álltunk, és minden TV az üzletben a hét legjobb zenéit játszotta. A pop zene megütötte a fülemet, és nőies férfi hangok harsogtak a hangszórókból. A szemeimet forgattam, majd a kamera megjelenítette az összes énekest egymás után. Esküszöm, az állam a földig ért. Ismerős jáde szempár bámult rám a TV képernyőről.

"Mi. A. Fasz. " bementem az üveg ajtón, és követtem az első ott dolgozót, akit megláttam. Világos szőke haja magasan lófarokba volt kötve. Egy másik nővel beszélgetett, kedvesen mosolygott és bólogatott.

"Elnézést" megszakítottam, és nem vártam meg, hogy befejezze a beszélgetést a nővel.

"Sajnálom, most egy kicsit elfoglalt vagyok. Adjon két percet és utána boldogan segíteni fogok!" a vidám hangja csengett a fülemben, én pedig rávigyorogtam, és megérintettem a futó cipőm orrát, közben a nő megköszönte a segítséget és a pénztár felé vette az irányt.

"Miben segíthetek?" kérdezte, és egy mosolyt villantott.

"Ments meg ettől" mérgelődtem, és a göndör hajú fiút néztem a képernyőn. A szám véget ért, és átkapcsolt Justin Bieber legújabb dalára. Elfordultam, és a szememet forgattam.

"Miben segíthetek ma Önnek?" próbálkozott újból, és egy kicsit összeszűkítette a szemét, de még mindig ragyogóan mosolygott.

"Az előbbi videó klip az.."

Megszakított, mielőtt folytathattam volna. " Oh! Az a Kiss You volt a One Direction-től. Szereti őket? Meg van minden albumuk, az én személyes kedvencem a Take Me Home. Kövessen, kérem! " áradozott, és a bolt elejébe terelt.

Gwen unott pillantást vetett rám. "Mit csinálunk?"

"Csak egy perc" ígértem, és követtem a dolgozót.

"Sosem szeretted a fiú bandákat, Cass! Tökéletesen boldogulunk nélkülük is." morgott, de csatlakozott hozzám.

Alig értettem a zagyvaságokat, amiket a lány kiejtett a száján. "Oh édes Istenem, Harry a kedvencem.! Annyira cuki, és azok a gödröcskék! Ördög és pokol. Minden albumuk megvan. Melyik a te kedvenced?"

"Hát, én nem vagyok a rajongója az ilyen gyerekes szemétnek" Gwen válaszolt a nevemben. "Olyan a hangjuk, mint egy csomó tini srácé." A lány arca nevetségesen eltorzult. Úgy tűnt, Gwen megsértette olyannyira, mint ember még sosem. Nem figyeltem rájuk, inkább felkaptam az első albumot, amit megláttam, és megforgattam a kezemben a vékony műanyagot. A göndör hajú fiút tanulmányoztam, ahogyan a borítón keresztül mosolygott rám.

"Ugye ez csak egy vicc?" vissza tettem az albumot a polcra, és kiviharoztam a boltból. Egy fiú banda. Komolyan? Úgy viselkedik, mint egy seggfej, közben meg ilyen cukorfalat szarságokat énekel, amik a tizenkét évesek iPod-jain szólnak? Hülyeség.

"Mi a franc történt?" kérdezte Gwen, és megszorította a vállamat, majd megfordított. Figyelmen kívül hagytam, és előkerestem a telefonom a zsebemből. A képernyő életre kelt. Egy olvasatlan üzenet, és egy nem fogadott hívás. A szívem zakatolt, miközben megnyitottam az üzenetet.

Hiányzom még, Angyal?

Mielőtt válaszolhattam volna, jött egy újabb SMS.

Milyen volt a futás?

"Mi a fasz?" körbe fordultam, de sehol nem láttam göndör hajú fiút.

"Hello? Cassie?" Gwen legyezett a kezével az arcom előtt. "Mi a fene van veled?" Hogy magyarázhattam volna meg ezt neki, mikor még én sem értettem?

"Uhm...semmi. Kérlek adj egy percet!" mondtam, megfordultam, és távolabb sétáltam a bolttól, hogy ne halljam azokat az ellenszenves zenéket.

Követsz engem?

Írtam vissza, és a szám belsejét harapdáltam, közben jött is a válasz. A francba, gyors volt.

Csak figyelmes vagyok.

A szemet forgattam.

Cassie: Hol vagy?
Harry: Nem akarod tudni, Angyal.
Cassie: Valójában, nem. Jól vagyok.
Harry: Nem leszel jól, amíg nem mellettem ébredsz. ;)

Az arcom égett, miközben az apró képernyőt bámultam, elolvasva az üzenetet újra és újra.

"Ahj" kiáltottam és hátrálni kezdtem, de megbotlottam a járdában, és elestem.

"Istenem, nagyon sajnálom.! Hadd segítsek!" a hang irányába néztem, egy férfi hang irányába, ami mély volt, és....skót? Zöld szemeivel kért bocsánatot, miközben kezet nyújtott, és könnyedén a lábamra állított.

"Nem, nem gond! Az én hibám!" motyogtam, és lesöpörtem a koszt a ruhámról. "A fenébe" sáros vízbe landoltam, az egész hátamon teljesen átázott a ruha, és a piszkos víz színét bevette a ruha anyaga.

"Jézusom, kérlek engedd meg, hogy elvigyem a tisztítóba" a hideg folyadék már teljesen átáztatta a dzsekimet. A fogaimat csikorgattam, áthúztam a fejem fölött, és reszkettem a keserű őszi széltől.

"Tessék, itt az enyém" mondta és már rá is terítette a vállamra a nehéz bőrkabátját, mielőtt tiltakozhattam volna. Reszkettem, és becsomagoltam magam a túlméretezett kabátba, majd egy hálás mosolyt villantottam az idegenre.

"Oh, apropó, a nevem Stirling" mosolygott és újból a kezét nyújtotta. Elfogadtam, és meglepődtem, hogy milyen meleg volt a keze.

"Cassie"

"Hé, egy háztömbnyire van itt egy tisztító, és egy kávézó a szomszédban. Engedd meg, hogy meghívjalak egy kávéra, amíg a dzsekidet tisztítják."

"Ez..-" a telefonom félbe szakított, és egy hangj jelezte, hogy új üzenetem jött.

Harry: Add vissza a kabátot, és sétálj el.

Az ajkaim vékony vonallá préselődtek, miközben a képernyőt bámultam.

"Minden rendben?" kérdezte Stirling.

"Igen, bocsánat. Valójában most nem..." egy csodás ötletem támadt. "A kávé nagyon jól hangzik" mondtam, és a legjobb mosolyomat vetettem be. Visszamosolygott és a kezét nyújtotta.

A telefonom újból megszólalt, de figyelmen kívül hagytam, inkább a mellettem sétáló srácra próbáltam koncentrálni. A szőke haja rendezetlen volt a szél miatt, és párszor el is tűrte a szeme elől. A dzsekimet leadtuk, és átmentünk a kávézóba, leültünk egy hátsó asztalhoz, amiről megizonyosodtam, hogy messze van az ablaktól. Pár másodperccel később már jött is a pincér, és felvette a rendeléseinket.

"Szóval az államokból jöttél?" kérdezte Stirling és rám kacsintott. Egy pillanatig csak ültem és bámultam őt.

"Ezt hogy..-?"

"Akcentus" nevetett. "Tehát mi szél hozott erre?"

"Szükségem volt egy kis változásra"  hümmögtem, és megköszöntem a pincérnek, hogy kihozta az italainkat. Megfogtam a forró italt, hogy felmelegítse az átfagyott kezemet. "És téged?"

"Család látogatás" szürke szemeivel bámult, mielőtt megkeverte a sötét folyadékot. Vártam hogy folytassa, közben az italomat kortyolgattam. "A bátyám ide költözött az anyámmal, én meg Skóciában maradtam az apámmal.

"Hát..-" a telefonom már megint megzavart a folytonos rezgésével. Még nem mentettem el Harry számát, de megismertem a számjegyeket, amikor azok felvillantak a képernyőn.

"Van valami gond?" kérdezte Stirling, gondolom furcsa volt neki, hogy már háromszor elutasítottam a hívást, de Harry továbbra sem adta fel. Kinyomtam, ezzel hangpostát küldve neki, majd kikapcsoltam a telefont.

"Nem" mondtam idegesen. "Csak már nem tudom kezelni" 

Felvonta a szemöldökét, de folytatta. " Szóval miért volt szükséged a változásra?"

"Csak el kellett mennem, tudod?" válaszoltam, és a szememet a kávén tartottam. A csengő megszólalt, jelezve, hogy valaki bejött az üzletbe. A szívem felgyorsult, amikor Stirling áthajolt az asztalon, és hatalmas kezeivel az enyémeket fogta és az ujjaink egymásba fonódtak.

"El a kezekkel!" egy ismerős hang morogta.