Cassie szemszöge:
Kimerültség gyötörte a testem, és megbántam, hogy elmentem szórakozni. Akaratlanul is neki dőltem a táncpartneremnek, a lábaim fájtak a cipő nevetségesen magas sarkától. A szemeim lassan lecsukódtak, és mindent megtettem, hogy kizárjam a zenét. A mámorító illata megtámadta az érzékeimet, úgy vette őt körbe, mint egy felhő. Újra és újra megtöltötte a tüdőm, szinte ittam a bőre illatát, ami lenyugtatta a száguldó pulzusomat.
A hatalmas keze egyfolytában fel-le mozgott a hátamon, és néhányszor felugrottam, amikor szemtelenül a fenekembe csípett. Rácsaptam a kezére, magasabbra téve azt a hátamon. A reszelős nevetése vibrált a mellkasomban, én pedig azt vettem észre, hogy tetszik nekem ez az érzés, és azt kívántam, bárcsak többet hallanám. Éreztem a forró érintését a vékony anyagon keresztül, amint a ruha kivágott részét kereste a derekamnál, ujjait erősen belenyomta, és körkörösen dörzsölte a bőrömet. Azonnal ellazultam a karjaiban, és nem tudtam irányítani a reakcióimat.
"Tűnjünk el innen" morogta a fülembe, az egész testemet az övének préselve. Éreztem minden izmát.
"Én-Én...um...nem hisz-" dadogtam, és körbenéztem a szórakozóhelyen, keresve az embereket, akikkel jöttem.
"Shhh Angyal, velem biztonságban vagy" kuncogott, az egyik ujját a számra téve, elhallgattatva engem. Pillantása elidőzött a számon egy ideig, mielőtt arcomat a kezei közé fogta, és a hüvelykujjával az arccsontom felett simogatott.
Tisztán láthatta, hogy ez mit tett velem. Nem szóltam. A állkapcsom nem mozdult, és mintha a nyelvem is beragadt volna. Hol a pokolban voltak a barátaim? Már keresniük kellett volna. Megígérték.
"Gyerünk" válaszként bólintottam. nem voltam képes mást tenni. Egy aranyos mosolyt villantott, és megfogta a kezem, mielőtt óvatosan irányítani kezdett a táncparketten. A szívem mint egy csapdába esett kolibri, úgy dörömbölt a mellkasomban. Miután elhagytuk a lüktető tömeget, esküszöm, több száz tekintetet éreztem magamon, de a hatalmas kezek védelmezve átöleltek engem. Bizonytalanság kerített hatalmába, és lassan próbáltam kiszabadítani a kezem, de ő nem engedett.
Mikor elhagytuk a klub-ot, a szorongásom csak fokozódott. Bárhova néztem, mindenki csak bámult. A hideg szél befújt a ruhám alá, felemelve annak az alját egyre feljebb és feljebb. A fenébe is. Egy kézzel küzdöttem, hogy az anyag újra a helyére kerüljön. Szerencsére, jobbra kiszúrtam a járdán egy kocsit, és egy inas ugrált a vezetői oldalról, körbe kerülte az autót, és kinyitotta az ajtót.
Küzdöttem, hogy ne hallatszódjon a hangomon a félelem. "Tényleg vissza kellene mennem a barátaimhoz."
"Nem" a hangja borotvaéles volt, egyből ledermedtem. Megállított maga előtt, a két keze közé fogta az arcomat. A szemei egy pillanatra fagyosnak tűntek, mielőtt lassan meglágyult, felolvadt a jeges, jáde tekintete. "Megijesztelek téged?" dorombolta, az arca egyre közelebb került az enyémhez.
"Igen" suttogtam, nem tudtam megállni, hogy ki ne csússzon a számon. Az ajka megrándult, gonoszkásan elmosolyodott, és a bal gödröcskéje teljesen látszódott.
"Nem akarlak bántani, Angyal"
"Ők sosem tették" összeráncolta a szemeit a válaszomra, nyilvánvalóan próbálta elemezni a célozgatásomat. Még mindig erősen szorított, ezért csak egyetlen szót suttogtam, amit még biztos hogy sokszor fogok neki mondani "Kérlek"
Az ajkai mégegyszer megrándultak, mielőtt gyorsan, szokatlanul gyengéd csókot nyomott a számra. Ekkor volt itt az idő, amikor közelebb húztam magamhoz, a testemet az övének préseltem. Belemorgott a csókba, én pedig a hajával játszadoztam, kicsit meghúzva azt.
"Csak utánad" intett a ránk váró kocsi felé, a hangja puha volt, mint a bársony, ebben a hűvös, londoni éjszakában.
"A barátaim" próbáltam meg, mégegyszer, utoljára.
"Ne aggódj miattuk, Angyal. Biztos vagyok benne, hogy jól vannak" üvölteni akartam vele. Nem ez volt, amiért aggódtam. Én magam miatt aggódtam. Bár, engedtem neki, hogy megfogja a kezem, és hogy a kocsi felé vezessen. A meleg hívogatott, a hideg, őszi szél pedig riasztott.
A kezeimet körbe fontam magamon, hogy ne reszkessek annyira. Megfordultam, hogy lássam őt, amikor egy görbe mosolyt villantott, látszódtak a gödröcskéi is, mielőtt becsukta az ajtót.
"A picsába" csacsogtam, és vonaglottam a fűthető, bőr ülésen, magam alá téve a lábaimat, élvezve a meleget. Néztem, ahogy körbe kocogja a kocsi elejét, a szám tátva maradt, amikor a sofőr megcsúszott a hatalmas borravaló láttán. A férfi megköszönte, és biccentett a fejével. A göndör hajú fiú kinyitotta az ajtót, és becsusszant a vezetői ülésbe.
"Sosem mondtad a neved" a szemeimmel az arcát kerestem, hogy lássam a reakcióját. Nyílvánvalóan jobb volt abban, hogy elrejtse az érzelmeit, mint én. Beindította a kocsit, és lehajtott a járdáról. Elkeseredetten fújtattam, az arcomat az ablak felé fordítottam.
"Harry" megugrottam a mély hangjától, mert megtörte azt a mély csendet, ami megtöltötte a kocsit. "Harry Styles"
Megjegyzés: Awhh, a végeee :) Remélem tetszett nektek is. :D
2014. július 31., csütörtök
2014. július 28., hétfő
Chapter 2 - Az enyém vagy
Hú, hát magam sem gondoltam, hogy ilyen hamar fogom hozni a következő fejezetet. :) Remélem, hogy azért nem bánjátok. :D Annyira beleélem magam a történetbe, miközben fordítom, hogy sokszor éjjelekig fent vagyok, alig bírom itt hagyni. :D Sok-sok jó visszajelzést kaptam, aminek nagyon örülök. :) Köszii <3
Cassie szemszöge:
Nem fog engem elengedni, annak ellenére sem, hogy az alkohol miatt ilyen. Birtokló volt. A szorítása egyre erősebb lett. A karjaiban lapultam, imádkozva a pillanatért, amikor elmenekülhetek, de erős volt. Minél tovább maradtam a szorításában, annál kevésbé akartam elmenni, és ez a tény önmagában halálosan megrémített. Erőteljesen megfordított, keményen megragadta a csípőmet, érintése olyan volt, mint az acél, és a farkát a fenekemhez nyomta, közben ritmusra mozgott. Tudtam, hogy elleneznem kell a dolgot, de ő fölém magasodott. Mielőtt megállíthattam volna magam, a csípőm mozogni kezdett, saját akaratomból, már nem volt szükség a képzett kezére, hogy vezessen. Az érintése megnyugtatott, és szinte éreztem, hogy szórakozva vigyorog, amikor felvettem a ritmust.
"Ez az, Angyal" morgott a fülembe, és enyhén megharapta a fülcimpámat.Megborzongtam, amikor a forró lehelete hozzáért a nyakamhoz, a borzongás végigszáguldott a gerincemen, bizseregve a vágytól. A hátam ívbe feszült, és hátrahajtottam a fejemet a vállára, mire ő levigyorgott rám, vágy égett a csillogó, jáde szemeiben. Egészen a dal végéig így maradtam, majd a csípőmet az övének nyomtam, a szemeimet becsuktam, ő pedig a kezét fel-le mozgatta a hasamon, pihentetve a feszes izmait, elüldözve a félelmet, amit a jelenléte keltett bennem. El kell futnom most, talán még megúszhatom. Abban a pillanatban, amikor erre gondoltam, tudtam, hogy ez nem fog működni. Az alkohol lelassította a reflexeimet, és mielőtt össze tudnám szedni az erőmet, ő megfogna, és újra csapdába ejtene.
"Hogy hívnak?" hümmögött, közben a forró ujjaival feltárta a felső combomat.
"Cassie" ziháltam, és kinyitottam a szemem, ő pedig mintákat rajzolt a bőrömre. Megmozdultam, hogy a ruhát újra a helyére tegyem, de ő elkapta a csuklómat.
"Miért félsz tőlem ennyire, Cassie?" az egész testem megfeszült a kérdésre, és lassan megpördültem a kezei közt, találkozva a fagyasztó tekintetével.
"Nem félek" hazudtam bátran.
"Sosem mondta az anyukád, hogy ne hazudj?"
"Nagylány vagyok" kerestem valami kibúvót. A mondatom többi része elveszett, mikor a hüvelykujjával az alsó ajkamat kezdte el húzogatni.
"Valójában nagyon kicsi vagy, és törékeny."
"Tartom magam" erre nevetni kezdett, a homlokát az enyémen pihentette. Körülöttünk a párok összebújtak, bőr a bőrhöz ért, ő pedig továbbra is ketrecbe zárt, eltakarva a testemet az övével.
"Biztosan, Angyal" rámeredtem, és eltoltam. Elég volt. Ez a srác részeg volt, túl részeg. Kurvára fogalmam sem volt, hogy ki ő, és mit akar. Én végeztem. Ismét megállított az erős fogásával. "Mit gondolsz, hova mész?"
"Azt hiszem, keresek egy új táncpartnert, a mostani kezd egy kicsit....rám szállni" Az ajkai egy vonallá préselődtek, miközben eredménytelenül próbáltam kiszabadítani a csapdába ejtett kezemet.
"Engedj el"
"Mit nem értesz azon, hogy az enyém vagy, Angyal?"
"A tény, amibe sosem egyeztem bele, és ne hívj engem így"
"Ez" az ujjaival a nyakamat simogatta, amitől összerezzentem " azt jelenti, hogy az enyém vagy. Nincs választásod, Angyal" ismét magához rántott, és a száját az enyémre nyomta. A nyelvével küzdött a bejutásért, amit nem adtam meg. Elhúzódott, és látszódott a csalódottság a keserű fintorában.
"Engedj el, vagy sikítok" fenyegettem, kényszerítve magam, hogy a jeges, zöld szemeibe nézzek. Azonnal elkezdtem hezitálni, ami az arcomon is látható volt, mert testével teljesen betakart, és direkt a fülembe beszélt.
"Oh, sikítasz.....végül is" erős vágy érződött a hangjában, szinte láttam a szikrát körülöttünk. Borzongás futott végig a gerincemen, amikor a nyomás a csípőmnél egyre nagyobb lett, és a hatalmas kezeit a fenekemre csúsztatta, simogatva azt a ruha anyagán keresztül. A szívem újra zakatolt a mellkasomban. A rémálmaim üldöztek, amik kezdtek átmenni a valóságba, de küzdöttem ellene. A puha, rózsaszín nyelvét kidugta, megnedvesítve az ajkait. Felébredt bennem az elsöprő vágy, hogy megcsókoljam, de elhatároztam, hogy nem növelem tovább az egyre nagyobbodó szorítását.
A fogása a derekamon még további 5 dal után sem lazult. Elöntött a veríték, az arcom kipirult az állandó mozgástól, és a szavaktól, amiket suttogott. Bizonyára tudta, hogy mit akar, de nem engedte, hogy megtudjam. Nagyjából századszorra, megpróbáltam megint eltolni magamtól.
"Állj, Cassie" morgott. Sóhajtottam, a fejemet újból a mellkasára tettem, és éreztem, hogy reszelősen nevetni kezdett, mikor már nem ellenkeztem.
"Jó kislány" összeszorítottam a fogaimat, beugrott róla egy kép, és egy nagy, barna kutya villogott a fejemben, mielőtt észbe kaphattam volna.
"Végül el kell majd engedned" morogtam a pólójába. Ő csupán csak nevetni kezdett válaszként, elismerve az igazságot.
Megjegyzés: Huhúú, én nagyon imádom ezt a fejezetet. :D Lehet hogy sok a leírós rész, de ezen nem tudok változtatni, az eredetiben is így van. :D De most végre több volt a párbeszéd, mint az előzőben :3 Próbálok sietni a következővel is ;) Ha elolvastad, kérlek hagyj magad után nyomot. :$
Cassie szemszöge:
Nem fog engem elengedni, annak ellenére sem, hogy az alkohol miatt ilyen. Birtokló volt. A szorítása egyre erősebb lett. A karjaiban lapultam, imádkozva a pillanatért, amikor elmenekülhetek, de erős volt. Minél tovább maradtam a szorításában, annál kevésbé akartam elmenni, és ez a tény önmagában halálosan megrémített. Erőteljesen megfordított, keményen megragadta a csípőmet, érintése olyan volt, mint az acél, és a farkát a fenekemhez nyomta, közben ritmusra mozgott. Tudtam, hogy elleneznem kell a dolgot, de ő fölém magasodott. Mielőtt megállíthattam volna magam, a csípőm mozogni kezdett, saját akaratomból, már nem volt szükség a képzett kezére, hogy vezessen. Az érintése megnyugtatott, és szinte éreztem, hogy szórakozva vigyorog, amikor felvettem a ritmust.
"Ez az, Angyal" morgott a fülembe, és enyhén megharapta a fülcimpámat.Megborzongtam, amikor a forró lehelete hozzáért a nyakamhoz, a borzongás végigszáguldott a gerincemen, bizseregve a vágytól. A hátam ívbe feszült, és hátrahajtottam a fejemet a vállára, mire ő levigyorgott rám, vágy égett a csillogó, jáde szemeiben. Egészen a dal végéig így maradtam, majd a csípőmet az övének nyomtam, a szemeimet becsuktam, ő pedig a kezét fel-le mozgatta a hasamon, pihentetve a feszes izmait, elüldözve a félelmet, amit a jelenléte keltett bennem. El kell futnom most, talán még megúszhatom. Abban a pillanatban, amikor erre gondoltam, tudtam, hogy ez nem fog működni. Az alkohol lelassította a reflexeimet, és mielőtt össze tudnám szedni az erőmet, ő megfogna, és újra csapdába ejtene.
"Hogy hívnak?" hümmögött, közben a forró ujjaival feltárta a felső combomat.
"Cassie" ziháltam, és kinyitottam a szemem, ő pedig mintákat rajzolt a bőrömre. Megmozdultam, hogy a ruhát újra a helyére tegyem, de ő elkapta a csuklómat.
"Miért félsz tőlem ennyire, Cassie?" az egész testem megfeszült a kérdésre, és lassan megpördültem a kezei közt, találkozva a fagyasztó tekintetével.
"Nem félek" hazudtam bátran.
"Sosem mondta az anyukád, hogy ne hazudj?"
"Nagylány vagyok" kerestem valami kibúvót. A mondatom többi része elveszett, mikor a hüvelykujjával az alsó ajkamat kezdte el húzogatni.
"Valójában nagyon kicsi vagy, és törékeny."
"Tartom magam" erre nevetni kezdett, a homlokát az enyémen pihentette. Körülöttünk a párok összebújtak, bőr a bőrhöz ért, ő pedig továbbra is ketrecbe zárt, eltakarva a testemet az övével.
"Biztosan, Angyal" rámeredtem, és eltoltam. Elég volt. Ez a srác részeg volt, túl részeg. Kurvára fogalmam sem volt, hogy ki ő, és mit akar. Én végeztem. Ismét megállított az erős fogásával. "Mit gondolsz, hova mész?"
"Azt hiszem, keresek egy új táncpartnert, a mostani kezd egy kicsit....rám szállni" Az ajkai egy vonallá préselődtek, miközben eredménytelenül próbáltam kiszabadítani a csapdába ejtett kezemet.
"Engedj el"
"Mit nem értesz azon, hogy az enyém vagy, Angyal?"
"A tény, amibe sosem egyeztem bele, és ne hívj engem így"
"Ez" az ujjaival a nyakamat simogatta, amitől összerezzentem " azt jelenti, hogy az enyém vagy. Nincs választásod, Angyal" ismét magához rántott, és a száját az enyémre nyomta. A nyelvével küzdött a bejutásért, amit nem adtam meg. Elhúzódott, és látszódott a csalódottság a keserű fintorában.
"Engedj el, vagy sikítok" fenyegettem, kényszerítve magam, hogy a jeges, zöld szemeibe nézzek. Azonnal elkezdtem hezitálni, ami az arcomon is látható volt, mert testével teljesen betakart, és direkt a fülembe beszélt.
"Oh, sikítasz.....végül is" erős vágy érződött a hangjában, szinte láttam a szikrát körülöttünk. Borzongás futott végig a gerincemen, amikor a nyomás a csípőmnél egyre nagyobb lett, és a hatalmas kezeit a fenekemre csúsztatta, simogatva azt a ruha anyagán keresztül. A szívem újra zakatolt a mellkasomban. A rémálmaim üldöztek, amik kezdtek átmenni a valóságba, de küzdöttem ellene. A puha, rózsaszín nyelvét kidugta, megnedvesítve az ajkait. Felébredt bennem az elsöprő vágy, hogy megcsókoljam, de elhatároztam, hogy nem növelem tovább az egyre nagyobbodó szorítását.
A fogása a derekamon még további 5 dal után sem lazult. Elöntött a veríték, az arcom kipirult az állandó mozgástól, és a szavaktól, amiket suttogott. Bizonyára tudta, hogy mit akar, de nem engedte, hogy megtudjam. Nagyjából századszorra, megpróbáltam megint eltolni magamtól.
"Állj, Cassie" morgott. Sóhajtottam, a fejemet újból a mellkasára tettem, és éreztem, hogy reszelősen nevetni kezdett, mikor már nem ellenkeztem.
"Jó kislány" összeszorítottam a fogaimat, beugrott róla egy kép, és egy nagy, barna kutya villogott a fejemben, mielőtt észbe kaphattam volna.
"Végül el kell majd engedned" morogtam a pólójába. Ő csupán csak nevetni kezdett válaszként, elismerve az igazságot.
Megjegyzés: Huhúú, én nagyon imádom ezt a fejezetet. :D Lehet hogy sok a leírós rész, de ezen nem tudok változtatni, az eredetiben is így van. :D De most végre több volt a párbeszéd, mint az előzőben :3 Próbálok sietni a következővel is ;) Ha elolvastad, kérlek hagyj magad után nyomot. :$
2014. július 26., szombat
Chapter 1 - Lazíts, Angyal
Sziasztok. :)
Itt van az első fejezet! Számítottam rá, hogy nem lesz egyszerű a fordítás, de nagyon tetszik. :D Sajnos hetente tudok részeket hozni, vagy esetleg akkor, ha rövidebb a fejezet.
Mielőtt neki állnátok ennek a résznek, kérlek olvassátok el az **Előszót** és a "az eredeti író üzenetét", amit a borítókép alatt találtok. Csak a félreértések elkerülése miatt. :D
Néhol muszáj változtatnom egy kicsit a szövegen, hogy azért "magyaros" legyen. :D
Jobb oldalt láthattok egy képet Cassie-ről, a főszereplő lányról. :)Ha tetszik a blog, kérlek iratkozzatok fel, és a fejezet alatt is kiváncsi lennék a véleményetekre. :D Kösziii. <3
Cassie szemszöge:
"Ha ha!" kiáltottam, a hangom elveszett a klub eszeveszett impulzusában. A testem ingott a tömegben. Néha-néha összerezzentem, amikor egy test az enyémhez préselődött, és siralmas emlékek villogtak a fejemben. Az alkohol segített egy kicsit, zsibbasztva az érzékeimet, és lehetővé téve számomra, hogy elvesszek a tömegben.
Verejték gyöngyözött a nyakamon, a hőség hulláma végigsöpört rajtam. Felemeltem a hajamat, majd visszadobtam a vállamra. Kuncogtam egy kicsit, amikor a hosszú tincsek csiklandozták a bőrőmet, feltárva a kivágást a ruhám alsó részén. Lehetetlen lett volna megmondani, hogy mióta tartózkodtam már ott. Mikor megérkeztem néhány diákkal az 'Intro to Drawing' szakról az egyetemről, nagyjából éjfél lehetett. Lenéztem a csuklómra, de persze nem volt rajtam a kopott órám, a régi, barna bőr és antik számlap nem illett a karcsú, fekete ruhámhoz amit sikerült magamra préselnem. Néhány hónapja tartózkodom Londonban, de már úgy érzem jobb lenne, ha tartoznék valakihez. London volt a legjobb az újrakezdéshez.
Felugrottam, amikor valaki hirtelen nekem nyomódott mögöttem, de az arca az enyém mellett volt. "Táncolsz velem?" egy furcsa kiáltást hallottam, elnyomva a zajt. Megragadta a kezemet és megfordított, közelebb húzva magához a szűk térben. Fölém tornyosult, és a puszta mérete elég volt, hogy félelmet keltsen bennem. Nehéz volt kivenni az arcát a fények miatt, amikor felemeltem a fejem, de valahogy ismerősnek tűnt. Lefagytam, amikor árnyékolt szemeivel az enyémeket bámulta. Ártatlannak tűnt. Kényszerítettem magam, hogy folyamatosan lélegezzek, szinte becsomagolt a karjaival, és lehetővé tette, hogy behajlítsam a testemet. Éreztem a leheletét, enyhén elmosolyodtam, büszke vagyok erre a sikerre.
"Talán?" nevettem, újra megfordulva. A szívem kalapált a mellkasomban, miközben a karjai szorosabbak lettek körülöttem, megtartva engem. A fogása nem volt elég erős ahhoz, hogy fájjon, és könnyedén ki is tudtam volna szabadulni, de valami ott tartott. Kikapcsoltam az érzelmeimet, és hagytam neki, hogy visszafordítson. "Miért kellene?"kérdeztem, oldalra döntve a fejem. Sötét szemeit éhesen végigvontatta rajtam, és úgy éreztem, ki vagyok szolgáltatva neki. Összeszedtem minden akaraterőmet, keresztbe fontam a karomat a mellkasom előtt. Lihegtem, álltam a sarat, és hálát adtam Istennek, hogy a zene elég hangos volt, hogy elrejtse a szívem kalapálását.
"Mert akarsz engem" morgott. Közelebb rántott magához, az ajkait az enyémre nyomva, miközben átölelt. Csak néhány pillanat volt, majd elszakadtunk, és az alsó ajkamat húzogatta a fogával. Én csak álltam ott, bámulva őt, teljesen kifogyva a szavakból.
"Ezt igennek veszem" villantott rám egy kedves, ferde mosolyt, amikor a fények megvilágították a szemét. Zöld. Az egyik legsötétebb, legtisztább zöld, amit valaha láttam. Pajkosan csillogott, amitől borzongás futott végig a hátamon. A testem üvöltött, hogy forduljak meg és fussak. Nem tettem. Nem tudtam. Csapdába ejtett a tekintetével, ami olyan volt, mint egy ragadozóé.
"Nem mondtam, hogy ezt megteheted" suttogtam. Teljesen ledermedtem a jáde tekintetétől, a szám égett a csókjának hiányától.
"Én sosem kérek engedélyt, csak megbocsájtást" recsegte, ajkaival erőszakosan súrolta az enyémet. Küzdöttem, hogy ne sikítsak, amikor szorosan megmarkolt.
Kontrolláld magad, Cass. Jól vagy. Ő ártalmatlan, egy kicsit részeg, de ártalmatlan.
"Lazíts, Angyal" nem tudom hogy sikerült meghallanom a zihált szavait, az eszeveszett basszus mellett, de a testem engedelmeskedett, könnyedén formálódva az övéhez. Félelem futott át az egész testemen, és próbáltam irányítani az állandó kéz remegésemet. Éreztem, hogy vigyorog, amikor lehajolt, és tüzesen megcsókolt. Tűnj el, Cass. Tűnj el most. Nem ér meg ennyit. Túl részeg. Nincs rá okod, hogy vele legyél. A testem nem engedelmeskedett a parancsnak.
Megállt az állkapcsomnál, és erősen szívni kezdte. Elállt a lélegzetem, és megpróbáltam elhúzódni, de szorosan ölelt. Egy gyengéd nyögés csúszott ki a szétnyílt ajkaim között, miközben folytatta a dolgát, a testünk a zenére mozgott. Az ujjaimmal a hajában babráltam, megpróbálva eltolni magamtól, de a küzdelmem csak felbátorította őt, én pedig pánikba estem. A fogát végigsúrolta a puha húsomon, amitől megrándultam, de ő követett a szájával, rátapadva az irritált területre a nyelvével. Puha ajkaival kényeztette a bevörösödött húst, mereven tartva engem, amíg befejezte a dolgát. A szemeimet pislákolva lecsuktam, a testem cserben hagyott, megadva magát az adíktív érintésének. Éreztem, hogy a végtagjaim elgyengülnek a karjai között, kényszerítve őt hogy megtartsa az egész súlyomat. Nem úgy tűnt, hogy észrevette. Végül, az érzés egy örökkévalóságnak tűnt, amit megtört és lustán kinyitottam a szemeimet. Duzzadt, rózsaszín ajkaival görbe, ördögi mosolyt ejtett, husszú, durva ujjaival megsimogatta a lenyomatot a bőrömön. Panaszkodva felszisszentem, és a vakító, göndör hajú fiúra néztem.
"Most már az enyém vagy" morgott és megborzongott birtokló hangon, én pedig erőt vettem magamon, hogy kiszabaduljak a szorításából. A testem minden porcikája libabőrös lett. A hangja olyan volt, mint a szirénáé. Háború állt szemben a vággyal, és harcoltam, hogy kiszabaduljak a szorításából. Nem tudtam. A testem nem engedelmeskedett.
"Részeg vagy" suttogtam.
"Nem teljesen" csak állt ott és vigyorgott rám, gödröcskés arccal, amitől a testemnek újra vége lett, többször nekem dörzsölte a csípőjét, a keze levándorolt, hogy megtartson engem. Nem akarom tudni, mi történt volna, ha tudja, hogy mennyire féltem. Hogy kevertem magam ebbe az egészbe? A zene felgyorsult, ő pedig még közelebb húzott magához, a testünk tökéletesen passzolt egymáshoz. A picsába. Csak lélegezz Cassie, lélegezz. Óvatosan a nyakára tettem a kezem, a fejemet a mellkasára hajtottam, ott bújkálva, imádkozva, hogy bevegye a színészkedésem.
A zene ritmusa belénk költözött. Visszhangzott az egész belsőmben, és tudtam, hogy ő is így érez. A fejét az enyémen pihentette, én pedig próbáltam legyőzni a félelmet, ami körbevett. Tetőtől talpig reszkettem. Hála Istennek, ő nem vette észre, úgy tűnt, hogy ő is azok közé a srácok közé tartozik, akik szeretik, ha a lányok félnek tőlük - szeretik az irányítás izgalmát. Szenvedtem már méltányos, hatalmaskodó férfiak miatt, és nem akarom újra átélni azokat a borzalmakat, amik az álmaimban kísértenek.
Megragadtam az inge anyagát, belekapaszkodtam, imádkozva, hogy a dal érjen véget, én pedig elmehessek.
Vettem egy mély levegőt, a szemem lassan lecsukódott, mikor a bőre illata lassan elért az elmémig. Olyan volt, mint egy drog, riasztó az intenzitása, csak egy levegővétel, és függő lettem. Olyan gazdag és mély, belélegeztem, ahogy csak tudtam. A kezét a mellkasomhoz vezette, a vékony ruha anyaga alatt, a bőröm égett az érintése miatt. Éreztem egy nyomást a csípőmnél, hiába imádkoztam, hogy menjen el. Reszkettem, ahogy rájöttem, hogy mennyire szerettem volna, ha több történik ezzel a fiúval, aki a félelmet ihlette az egész bensőmben.
A zene véget ért, én pedig elkezdtem kiszabadítani magam, de ő megfogott. "Ne" morgott, és az ujjait a csípőmbe vájta. Lefagytam.
Megjegyzés: Mégegyszer elmondanám, hogy ez NEM a Dark, bár tényleg hasonlít rá. ;) Aki még nem olvasta el amit az elejét kértem, az most lécci tegye meg :3 Thank you ;)
Pls pipáljatok, hogy megtudjam, érdemes-e folytatni. ;)
Itt van az első fejezet! Számítottam rá, hogy nem lesz egyszerű a fordítás, de nagyon tetszik. :D Sajnos hetente tudok részeket hozni, vagy esetleg akkor, ha rövidebb a fejezet.
Mielőtt neki állnátok ennek a résznek, kérlek olvassátok el az **Előszót** és a "az eredeti író üzenetét", amit a borítókép alatt találtok. Csak a félreértések elkerülése miatt. :D
Néhol muszáj változtatnom egy kicsit a szövegen, hogy azért "magyaros" legyen. :D
Jobb oldalt láthattok egy képet Cassie-ről, a főszereplő lányról. :)Ha tetszik a blog, kérlek iratkozzatok fel, és a fejezet alatt is kiváncsi lennék a véleményetekre. :D Kösziii. <3
Cassie szemszöge:
"Ha ha!" kiáltottam, a hangom elveszett a klub eszeveszett impulzusában. A testem ingott a tömegben. Néha-néha összerezzentem, amikor egy test az enyémhez préselődött, és siralmas emlékek villogtak a fejemben. Az alkohol segített egy kicsit, zsibbasztva az érzékeimet, és lehetővé téve számomra, hogy elvesszek a tömegben.
Verejték gyöngyözött a nyakamon, a hőség hulláma végigsöpört rajtam. Felemeltem a hajamat, majd visszadobtam a vállamra. Kuncogtam egy kicsit, amikor a hosszú tincsek csiklandozták a bőrőmet, feltárva a kivágást a ruhám alsó részén. Lehetetlen lett volna megmondani, hogy mióta tartózkodtam már ott. Mikor megérkeztem néhány diákkal az 'Intro to Drawing' szakról az egyetemről, nagyjából éjfél lehetett. Lenéztem a csuklómra, de persze nem volt rajtam a kopott órám, a régi, barna bőr és antik számlap nem illett a karcsú, fekete ruhámhoz amit sikerült magamra préselnem. Néhány hónapja tartózkodom Londonban, de már úgy érzem jobb lenne, ha tartoznék valakihez. London volt a legjobb az újrakezdéshez.
Felugrottam, amikor valaki hirtelen nekem nyomódott mögöttem, de az arca az enyém mellett volt. "Táncolsz velem?" egy furcsa kiáltást hallottam, elnyomva a zajt. Megragadta a kezemet és megfordított, közelebb húzva magához a szűk térben. Fölém tornyosult, és a puszta mérete elég volt, hogy félelmet keltsen bennem. Nehéz volt kivenni az arcát a fények miatt, amikor felemeltem a fejem, de valahogy ismerősnek tűnt. Lefagytam, amikor árnyékolt szemeivel az enyémeket bámulta. Ártatlannak tűnt. Kényszerítettem magam, hogy folyamatosan lélegezzek, szinte becsomagolt a karjaival, és lehetővé tette, hogy behajlítsam a testemet. Éreztem a leheletét, enyhén elmosolyodtam, büszke vagyok erre a sikerre.
"Talán?" nevettem, újra megfordulva. A szívem kalapált a mellkasomban, miközben a karjai szorosabbak lettek körülöttem, megtartva engem. A fogása nem volt elég erős ahhoz, hogy fájjon, és könnyedén ki is tudtam volna szabadulni, de valami ott tartott. Kikapcsoltam az érzelmeimet, és hagytam neki, hogy visszafordítson. "Miért kellene?"kérdeztem, oldalra döntve a fejem. Sötét szemeit éhesen végigvontatta rajtam, és úgy éreztem, ki vagyok szolgáltatva neki. Összeszedtem minden akaraterőmet, keresztbe fontam a karomat a mellkasom előtt. Lihegtem, álltam a sarat, és hálát adtam Istennek, hogy a zene elég hangos volt, hogy elrejtse a szívem kalapálását.
"Mert akarsz engem" morgott. Közelebb rántott magához, az ajkait az enyémre nyomva, miközben átölelt. Csak néhány pillanat volt, majd elszakadtunk, és az alsó ajkamat húzogatta a fogával. Én csak álltam ott, bámulva őt, teljesen kifogyva a szavakból.
"Ezt igennek veszem" villantott rám egy kedves, ferde mosolyt, amikor a fények megvilágították a szemét. Zöld. Az egyik legsötétebb, legtisztább zöld, amit valaha láttam. Pajkosan csillogott, amitől borzongás futott végig a hátamon. A testem üvöltött, hogy forduljak meg és fussak. Nem tettem. Nem tudtam. Csapdába ejtett a tekintetével, ami olyan volt, mint egy ragadozóé.
"Nem mondtam, hogy ezt megteheted" suttogtam. Teljesen ledermedtem a jáde tekintetétől, a szám égett a csókjának hiányától.
"Én sosem kérek engedélyt, csak megbocsájtást" recsegte, ajkaival erőszakosan súrolta az enyémet. Küzdöttem, hogy ne sikítsak, amikor szorosan megmarkolt.
Kontrolláld magad, Cass. Jól vagy. Ő ártalmatlan, egy kicsit részeg, de ártalmatlan.
"Lazíts, Angyal" nem tudom hogy sikerült meghallanom a zihált szavait, az eszeveszett basszus mellett, de a testem engedelmeskedett, könnyedén formálódva az övéhez. Félelem futott át az egész testemen, és próbáltam irányítani az állandó kéz remegésemet. Éreztem, hogy vigyorog, amikor lehajolt, és tüzesen megcsókolt. Tűnj el, Cass. Tűnj el most. Nem ér meg ennyit. Túl részeg. Nincs rá okod, hogy vele legyél. A testem nem engedelmeskedett a parancsnak.
Megállt az állkapcsomnál, és erősen szívni kezdte. Elállt a lélegzetem, és megpróbáltam elhúzódni, de szorosan ölelt. Egy gyengéd nyögés csúszott ki a szétnyílt ajkaim között, miközben folytatta a dolgát, a testünk a zenére mozgott. Az ujjaimmal a hajában babráltam, megpróbálva eltolni magamtól, de a küzdelmem csak felbátorította őt, én pedig pánikba estem. A fogát végigsúrolta a puha húsomon, amitől megrándultam, de ő követett a szájával, rátapadva az irritált területre a nyelvével. Puha ajkaival kényeztette a bevörösödött húst, mereven tartva engem, amíg befejezte a dolgát. A szemeimet pislákolva lecsuktam, a testem cserben hagyott, megadva magát az adíktív érintésének. Éreztem, hogy a végtagjaim elgyengülnek a karjai között, kényszerítve őt hogy megtartsa az egész súlyomat. Nem úgy tűnt, hogy észrevette. Végül, az érzés egy örökkévalóságnak tűnt, amit megtört és lustán kinyitottam a szemeimet. Duzzadt, rózsaszín ajkaival görbe, ördögi mosolyt ejtett, husszú, durva ujjaival megsimogatta a lenyomatot a bőrömön. Panaszkodva felszisszentem, és a vakító, göndör hajú fiúra néztem.
"Most már az enyém vagy" morgott és megborzongott birtokló hangon, én pedig erőt vettem magamon, hogy kiszabaduljak a szorításából. A testem minden porcikája libabőrös lett. A hangja olyan volt, mint a szirénáé. Háború állt szemben a vággyal, és harcoltam, hogy kiszabaduljak a szorításából. Nem tudtam. A testem nem engedelmeskedett.
"Részeg vagy" suttogtam.
"Nem teljesen" csak állt ott és vigyorgott rám, gödröcskés arccal, amitől a testemnek újra vége lett, többször nekem dörzsölte a csípőjét, a keze levándorolt, hogy megtartson engem. Nem akarom tudni, mi történt volna, ha tudja, hogy mennyire féltem. Hogy kevertem magam ebbe az egészbe? A zene felgyorsult, ő pedig még közelebb húzott magához, a testünk tökéletesen passzolt egymáshoz. A picsába. Csak lélegezz Cassie, lélegezz. Óvatosan a nyakára tettem a kezem, a fejemet a mellkasára hajtottam, ott bújkálva, imádkozva, hogy bevegye a színészkedésem.
A zene ritmusa belénk költözött. Visszhangzott az egész belsőmben, és tudtam, hogy ő is így érez. A fejét az enyémen pihentette, én pedig próbáltam legyőzni a félelmet, ami körbevett. Tetőtől talpig reszkettem. Hála Istennek, ő nem vette észre, úgy tűnt, hogy ő is azok közé a srácok közé tartozik, akik szeretik, ha a lányok félnek tőlük - szeretik az irányítás izgalmát. Szenvedtem már méltányos, hatalmaskodó férfiak miatt, és nem akarom újra átélni azokat a borzalmakat, amik az álmaimban kísértenek.
Megragadtam az inge anyagát, belekapaszkodtam, imádkozva, hogy a dal érjen véget, én pedig elmehessek.
Vettem egy mély levegőt, a szemem lassan lecsukódott, mikor a bőre illata lassan elért az elmémig. Olyan volt, mint egy drog, riasztó az intenzitása, csak egy levegővétel, és függő lettem. Olyan gazdag és mély, belélegeztem, ahogy csak tudtam. A kezét a mellkasomhoz vezette, a vékony ruha anyaga alatt, a bőröm égett az érintése miatt. Éreztem egy nyomást a csípőmnél, hiába imádkoztam, hogy menjen el. Reszkettem, ahogy rájöttem, hogy mennyire szerettem volna, ha több történik ezzel a fiúval, aki a félelmet ihlette az egész bensőmben.
A zene véget ért, én pedig elkezdtem kiszabadítani magam, de ő megfogott. "Ne" morgott, és az ujjait a csípőmbe vájta. Lefagytam.
Megjegyzés: Mégegyszer elmondanám, hogy ez NEM a Dark, bár tényleg hasonlít rá. ;) Aki még nem olvasta el amit az elejét kértem, az most lécci tegye meg :3 Thank you ;)
Pls pipáljatok, hogy megtudjam, érdemes-e folytatni. ;)
2014. július 22., kedd
Welcome :)
Sziasztok. :)
Ez a blog a wattpad-on nagy sikernek örvendő Strings Attached fordítása miatt jött létre. Rengeteg olvasója van, és azáltal, hogy ezt most lefordítom, remélem, hogy nektek is tetszeni fog. ;)
Ez a blog a wattpad-on nagy sikernek örvendő Strings Attached fordítása miatt jött létre. Rengeteg olvasója van, és azáltal, hogy ezt most lefordítom, remélem, hogy nektek is tetszeni fog. ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)