2014. szeptember 28., vasárnap

Chapter 17 - Próbálj megállítani

Cassie szemszöge:

Harry addig nem lassított le, amíg el nem értünk egy előkelő, összetett ház ajtajáig London szívében. Kinyitotta az ajtót, majd a lifthez mentünk, ahol megnyomta a földszint gombot. Kérdőn rá néztem, de a szemei sötétek voltak, és a lift rozsdamentes acélból készült ajtajára fókuszáltak. Nem hezitált, amikor azok kinyíltak, behúzott engem is, és csak a folyosó végében lévő lakás ajtajánál állt meg. Elővette a kulcscsomóját a zsebéből és kinyitotta az ajtót, megfogta a hátamat, majd be vezetett. Hanyagul felkapcsolta a lámpákat, azonnal a lakás végébe ment, engem egyedül hagyva a bejáratnál.

"Oké." mondtam megsértődve és elfújtam az arcom elől egy hajtincset. "Akkor otthon érzem magam."  a szarkazmus egyértelműen érezhető volt a hangomban. Még komolyan senkit sem látott vendégül? Ha valaha így fogadtam volna valakit, az anyám biztosan megölt volna.

Megforgattam a szemeimet, és levettem a cipőimet, mielőtt összegömbölyödtem a kanapén. Megfogtam a távirányítót és kapcsolgattam a csatornák között. Néhány perccel később, megugrottam, amikor megköszörülte a torkát. Megfordultam, ő pedig póló nélkül a nyitott ajtónak támaszkodott, a kezében törölköző volt.

"Azt hiszem, beugrok a zuhany alá." jelentette be, és elindult a hálószoba felé.

"Oh hé, nekem mindegy" fújtattam, miközben a hátát bámultam.

"Csatlakozhatsz, ha szeretnél" kuncogott, és átnézett a válla fölött. "Megspórolnánk egy csomó vizet, meg minden"

"Eddig még sosem vettem be ezt a 'globális felmelegedéses' szemetet. " mondtam, a figyelmemet újra a hirek felé fordítottam. Csak egy ismétlés volt tegnap estéről, a jelenlegiek közül a csatorna képeket és videókat mutatott, amiket a Twitter-ről szedett.

"Jézusom" sziszegtem, és elképedve néztem, ahogy az egyik lány levideózott a telefonjával, amikor bántalmaztak. Nehéz volt megmondani, hogy a rajongó szándékosan tette-e, vagy csak próbált közel kerülni Harry-hez, de bárhogy is volt, az arcom bánta.

"A One Direction énekese még mindig nem támasztotta alá, és nem is tagadta le, hogy kapcsolatban van ezzel az új, titokzatos lánnyal." foglalta össze a riporter, érezhető volt a szavaiban az erős skót akcentus.

"Nem vagyunk kapcsolatban" morogtam, és megnyomtam egy gombot, hogy csatornát váltsak. Abban a pillanatban a hasam korogni kezdett. Nem nagyon ettem semmit sem egész nap, csak egy kis pattogatott kukoricát a moziban és ittam reggel egy kávét. A tekintetem hosszasan elidőzött a konyhán, miközben a kanapén feküdtem, hallgattam a zuhany csendes hangját a hálószoba mögül. Esküszöm, hallottam, ahogy énekel.

"Nos, megengedte, hogy otthon érezzem magam" vigyorogtam, mert a korábbi csend nekem a beleegyezését jelentette. Felugrottam a kanapéról, és a konyhába mentem. A berendezések teljesen újnak tűntek, nyilvánvalóan még sosem próbálta ki őket, és még nem is evett itt. Tipikus fiú.

Kinyitottam minden szekrényt, átkutattam az egész konyhát, megfelelő összetevőket kerestem. Kimértem lisztet egy rozsdamentes tálba, amit a márványlapon tárolt, és elkezdtem lassan számolni a szükséges csészényi fehér port.

Megugrottam, és mindenfelé elszórtam a lisztet, amikor hirtelen dörömbölést hallottam Harry bejárati ajtaja felől. Lemostam a kezem a minőségi mosogatóban, majd kinyitottam az ajtót. Felpislogtam a kívül várakozó szőke hajú fiúra.

"Haz-...uh, bocsi..." dadogta a szőke hajú srác, teljesen elvörösödött, amikor lebámult rám a ragyogó kék szemeivel. "Itt..uh...itt van Harry?" kérdezte az erős ír akcentusával, és átnézett felettem.

"A fürdőben van." morogtam, és szélesre tártam az ajtót, hogy beinvitáljam, mielőtt újra a konyhába mentem. Tudom, hogy ez nem volt valami kellemes fogadtatás, akárki is volt ez a srác, de Harry elfoglalt volt és amúgyis az ő hibája volt, hogy egyedül hagyott engem. Követett és a bár másik oldalánál állt meg. Néztem őt, miközben tovább mértem a lisztet a csészével, és átszitáltam a tálba.

"Niall vagyok" nevetett idegesen és az egyik hatalmas kezét nyújtotta felém. Elfogadtam, és egy kicsit megráztam.

"Cassie. Hamarosan jönnie kellene. " motyogtam, és egy kicsit megforgattam a szemeimet, Niall pedig kuncogni kezdett.

"Szóval....akkor ezek a sztorik igazak" merengett. Felnéztem rá, és láttam, hogy a szemöldökét húzogatja sokatmondóan.

"Milyen sztorik?" nevettem, és körbenéztem a hozzávalókon, amik már elő voltak készítve. Szódabikarbónát és cukrot tettem a tálba.

"Haz új titokzatos barátnője" mutogatott a levegőbe, én meg csak vigyorogtam.

"Én nem vagyok Harry új akármicsodája"

"Akkor miért vagy itt?" kérdezte, zavarodottság látszódott a baba arcán.

"Elraboltak" vontam vállat, és tojásokat, vajat és tejet tettem a tálba.

"Ah, látom, és ezért csinálsz most nekem vacsorát?"

"Ki mondott olyat, hogy vacsorát csinálok neked?" nevettem, és a kontyomat kibontottam, hogy egy lófarok legyen belőle.

"Nos, itt vagyok én, itt vagy te, és tudom, hogy az ilyen aprócska lányok, mint te, talán nem eszik meg az összeset. " motyogta, és a tekintete hosszasan elidőzött a tálban lévő ragadós, fehér tésztán.

"Egy kicsit lekezelő vagy, nem gondolod?" viccelődtem, és elfordultam tőle, hogy felmelegítsem a serpenyőt.

"Nem, nem, nem." kiáltott fel, és átnézett a vállam fölött, miközben belekanalaztam a sistergő serpenyőbe a tésztát. "Én csak...te....éhes vagyok" nyafogott, és duzzogva lehajtotta a fejét.

"Oké, oké, kaphatsz belőle egy kicsit" nevettem és összeborzoltam a rendetlen, szőke haját. Öt perc múlva Niall-nek már csorgott a nyála a toronymagas, aranybarna palacsinták láttán, amíg én a hűtőben önteteket kerestem.

"Oké, Lucky- "

"Lucky?" kérdezte, ezzel félbeszakítva engem.

"Igen, Lucky, van..-"

"Ezt még sosem halottam" morgott." Figyelj, ő egy manó. Nagyon eredeti. "

"Befejezhetném?" kérdeztem nevetve, figyelmen kívül hagyva a nyafogását. Lehajtotta a fejét, én pedig ezt úgy vettem, hogy folytathatom. " Ahogy azt az előbb is mondani akartam, van eprünk, tejszínhabunk, csokidarabok, és....mi ez? Áfonya lekvár? "kérdeztem, és feltartottam az üveget, hogy ő is lássa. Hevesen bólogtott.

"Oké, válassz" mondtam, és megfordultam, hogy kivegyek még két tányért a szekrényből.

"Nekem nem kell rá semmi " mondta eltorzított hangon, én pedig megfordultam és láttam hogy mosolyogva néz rám, és egy félig megevett palacsinta van a fogai között.

"Legalább adj egyet nekem is" maga elé húzta a tányért, kiválasztott egyet, amit nagy nehezen nem tartott meg magának. Ez a palacsinta fele akkora volt, mint a többi.

"Oh, megdöbbent a nagylelkűséged" kuncogtam és kikanalaztam egy adag tejszínhabot, a tetejére pedig eper darabokat szórtam. Az arca felragyogott és már nyúlt is egy újabb palacsintáért.

"Ne, csak vicceltem." nevettem, és eltoltam a kezeit. "Nem vagyok annyira éhes, tényleg."

"Oké, bocsi." pirult el, és lenézett a halom ételre. "Most már egyik srác sem főzhet nekem, ők azt mondják, hogy ez túl sok munka." lebiggyesztette az alsó ajkát, duzzogott, és közben egy adagot lapátolt a szájába.

"Látom az okát." percek alatt eltűntette az egészet, majd felém tolta a tányért, még egyet kérve.

"Niall, ez minden, amit csináltunk" nevettem, és vágtam egy darabot a még mindig befejezetlen palacsintámból.

"Nos, akkor csinálunk még párat, ugye?"

"Meglátjuk" megráztam a fejemet és lenyeltem a darabot.

"Hé, neked még van egy kicsi" mutogatott Niall, én pedig megfordultam, hogy lássam.

"Hol?"

"Ott" továbbra is kitartóan mutogatott.

"Niall" morogtam. "Hol?"

"Nos..." belemártotta az ujjait a tejszínhabba. " Ott" az egészet az orromra kente és úgy vihogott, mint egy őrült.

"Ha ha ha " nevettem. "Nagyon vicces"

"Szerintem az. Most pedig siess, még mindig éhes vagyok" megforgattam a szemeimet, lábra álltam, megmostam a kezemet, mielőtt neki álltam egy újabb adagnak.

"Most segíteni fogsz nekem" ugrattam, és a kezébe nyomtam a lisztet és a szitát. A fülei elvörösödtek, és szerintem már megbánta, hogy megint dolgoztat engem. Az utasításaim segítségévél sikeresen kimerte a megfelelő mennyiséget, de azért egyszer félreöntötte. Nevetve az egészet felém fújta. Köhögtem, amikor a levegőbe került. A bejáratnál lévő tükör felé fordultam és láttam, hogy sikerült az összes liszttel beterítenie. Elkezdtem kirázni a hajamból, majd letörölni az arcomról, és az orromról, a szempilláim úgy néztek ki, mintha hó csücsült volna rajtuk.

"Most komolyan" a kezemet a csípőmre tettem. "tiszta gyerek vagy"

"Ezzel hódítok" vont vállat, és egy adag tejszínhabot lapátolt a szájába, és a cukor felé nyúlt.

"Oké, mozgás." nevettem, miközben a fél csésze lisztet a tálba öntötte. Mögém állt, és megfogta a tojásokat. Elvörösödtem, amikor szinte mindkét karjával becsomagolt. Egyesével tördelte a tojásokat a tálba.

"Mi a pokol?" egy mély hang morgott. Összerezzentem, a mérőedény kiesett a kezemből, egyenesen a fém tálba. Szinte egyszerre, Niall és én is megfordultunk, majd elugrottunk egymástól.

"Tűnj el" a hangjából ítélve egyértelműen ideges volt Niall-re, a gallérjánál fogva megragadta az ijedt fiút, és az ajtó felé rángatta.

"Nézd Haz, hozzád jöttem, de te elfoglalt voltál, én pedig éhes...."próbálkozott Niall, miközben Harry már az előtérbe vitte őt. " Semmi nem történt, úgy értem én nem akar..-" Harry nem hagyta, hogy befejezze, a barátja arcába csapta az ajtót.

"Mi a fasz, Harry!" ordítottam és odasiettem hozzá.

"Az enyém vagy"

"Oh bazdmeg! Ne hozd fel ezt a szart többet! Palacsintákat csináltunk. Mi van abban annyira átkozottul rossz, hogy kibaszott palacsintákat csinálunk?" éreztem, hogy az arcom kivörösödik, miközben kiabáltam vele. Lenézett rám, a szemei sötét voltak, mint az éjszaka.

"Körülötted volt a karja"

Oké, szóval flörtölt velem. Mi ezzel a gond?"

"Az. Enyém. Vagy." a hangja rekedt volt.

"Nem, nem vagyok. Nem tartozok senkihez. Miért vagy ennyire átkozottul birtokló?

"Miért vagy ennyire átkozottul makacs?"

"Gah" csak ennyit tudtam mondani, és inkább visszamentem a konyhába, ahol visszatettem mindent véletlenszerűen a szekrénybe, nem törődve azzal, hogy talán rossz helyre raktam őket.

"Te mit tettél volna a helyemben, ha láttad volna a barátnődet a legjobb haveroddal? "ujjaival a hajába túrt, és az egyik bárszéket rugdosta.

"Pont ez az! Ő a legjobb barátod. Nem kellene egy kicsit jobban megbíznod benne?" ordítottam vele, a mosogatóba dobáltam a koszos edényeket és vizet engedem rájuk.

Vigyorogni kezdett. "Nem tagadtad le."

"Letagadni, mit?" fújtattam, és inkább arra koncentráltam, hogy minden tányért tisztára mossak.

"Hogy a barátnőm vagy." kirázott a hideg, még akkor is, hogy ha éppen forró vízzel mostam le a kezemet.  Nem tagadtam le, ez tény. Őszintén, nem is igen vettem észre. Megtöröltem a kezemet, figyelmen kívül hagytam őt, meg a vádjait, és kisétáltam a konyhából.

"Hova mész?" kiáltott utánam.

"Zuhanyozni, mert néhány seggfej kizárt a lakásomból." ordítottam vissza, majd bementem a fürdőszobába, és becsuktam magam mögött az ajtót.

Leellenőriztem a víz melegségét, majd beléptem a zuhany alá, és lassan a forró gőz betöltötte az egész fürdőszobát. Mégis ki a francnak hiszi ő magát? Azzal beszélgetek és flörtölök, akivel csak akarok.

Éreztem, hogy a forró víz hatására minden izmom elernyed. Biztos vagyok benne, hogy egy órát a zuhany alatt álltam. Egy apró, fekete törölköző várt rám összehajtva, mikor végre kiléptem a víz alól. Biztosan a víz miatt nem hallottam, hogy bejött.

Amikor magamra tekertem a törölközőt, akkor jöttem csak rá, hogy miért választotta ezt. Talán feleakkora volt, mint egy normál méretű törölköző.

"Ugye csak viccelsz velem?" próbáltam minnél jobban magamra telerni az anyagot, miközben az ajtó felé mentem, a hajamból csöpögött a víz.

"Tehát" mondtam, miután kinyitottam az ajtót, tudtam, hogy a másik oldalon vár rám. "Nincs valamivel hosszabb törölköződ?"

"Dehogy" vigyorgott rám. "Úgy értem, van, de azok nem olyanok, mint amilyet látni akarok rajtad. " fújtattam, miközben lehúztam a törölköző alját, ami éppenhogy takarta a fenekemet.

"Tessék, vedd fel ezeket!" dobott nekem egy köteg ruhát, én pedig próbáltam elkapni őket egy kézzel, mert a mássikkal nevetségesen fogtam a törölköző alját. Fekete alsónadrágok estek a padlóra, én pedig olyan gyorsan, ahogy az lehetséges volt, lehajoltam értük, közben olyan erősen szorítottam magamhoz a törölközőt, ahogy csak tudtam. 

"Kizárt, hogy én ezeket felvegyem" mondtam gúnyos mosollyal és mindent visszadobáltam neki. Elkapta őket, mielőtt a fejére esett volna.

"Oké, akkor mindketten meztelenül alszunk. Egyébként reméltem, hogy ezt fogod mondani." pislogott rám, és a nadrágja szegélyével játszadozott. Forróság öntötte el az arcomat, alig tudtam valamit kinyögni.

"K-kizárt. Ez sosem fog megtörténni."

"Soha ne mondd, hogy soha" mondta vigyorogva.

"Csak az álmaidban, Styles" fújtattam, és megfordultam, hogy visszamenjek a fürdőszobába. Oké, visszaveszem a ruháimat. Farmerban alszok egy éjjel....ez nem lehet annyira rossz, ugye?

"Ne légy ennyire kislány" kuncogott, megfogta a csípőmet, és magához húzott. A törölköző kicsúszott a kezemből, amikor erősen a mellkasának csapódtam.

"Csak vedd fel őket." kérte, és nyújtotta a boxert. Megforgattam a szemeimet, kikaptam a kezéből, erősen becsaptam magam mögött a fürdőajtót, és be is zártam. Amikor pár másodperccel később kinyitottam az ajtót, ő még mindig ott állt, rám várva.

A nyelvével megnyalta az ajkait, és elismerően nézett rám. "Jól nézel ki a ruháimban" egy önelégült vigyor csúszott a szájára.

"Fejezd be, Styles." mondtam, és a hajamba túrtam, hogy pár nagyobb tincset megigazítsak.

"Angyal." morogta, és mögém állt, a fejét a nyakamon pihentette.

"Szállj le rólam"  megvontam a vállamat, mindent megtettem, hogy lerázzam. De ő maradt.

"Menjünk az ágyba"

"Isten ments! A kanapén alszok"

"Nem fogsz"

"Próbálj megállítani" megfordultam, felbámultam rá, és erősen toltam a mellkasánál fogva. Nem mozdult.

"Menjünk az ágyba" a hangja sokkal parancsolósabb volt.

"Nem"

"Angyal"

"Nem fogok veled egy ágyban aludni, Styles"

"Nincs más választásod" az ölébe vett, és leszorította a lábaimat, hogy ne tudjak küzdeni. Szó szerint az ágyba mászott velem.

"Meg foglak ölni" motyogtam a párnába.

"Próbálj" kuncogott, a mély hangja vibrált az egész testemben. Egy lágy, de ragaszkodó csókot nyomott a bőrömre a nyakam és a vállam találkozásánál.

2014. szeptember 20., szombat

Chapter 16 - Más vagy

Hahóó. :) Itt a következő rész, ami szintén hosszú. :D Köszönöm szépen a pipálásokat és a kommenteket is, imádlak titeket! <3
U.I.: Ez a sok-sok esemény csak két nap alatt zajlik le, beleértve a Stirling-gel való találkozást, azt, hogy Harry ott aludt Cassie-nél, és ebben a részben történteket is. :) Ezt csak azért mondom, mert néha még nekem is furcsa, hogy lefordítottam már egy csomó részt, de ez mind csak két nap eseménye. :)

Cassie szemszöge:

*Aznap este*

"Gyerünk, hagyd már abba a szomorkodást!" szólt rám Gwen a pultnak támaszkodva, és elvette a vázlatfüzetemet. Próbáltam visszaszerezni, de túl gyors volt hozzám képest. Apró mosoly kúszott az arcára, amikor belelapozott a vékony oldalakba. Forróság öntötte el az egész arcomat, amikor elidőzött a legújabb alkotáson.

Soha nem engedtem senkinek sem, hogy megnézze a vázlatfüzetemet. Más emberek naplóba írják le a problémáikat, én ábrázolom őket. Mély szempár, sötét szempillák, telt ajkak, és gödröcskés arc bámult vissza a göndör, gesztenyebarna haja alól. A kép, ahogy póló nélkül fekszik az ágyamban bevésődött az elmémbe, kísértett engem. Reggel majdnem rajtakapott, hogy rajzolom őt, felébredt, mielőtt befejezhettem volna a puha tincseit.

"Hmm. Nem vagyok benne biztos, hogy jól rajzoltad meg a száját." merengett Gwen, és végighúzta a mutatóujját az említett területen."Teltebbek" megnyalta az ajkait, majd az alsót a fogai közé szorította. Észrevettem a megszokott csillogást a szemeiben, és tudtam, hogy miről fantáziál. Belém nyillalt a féltékenység, mielőtt még megakadályozhattam volna.

"Add vissza." a hangom durva volt, várakozóan kinyújtottam a kezem, de ő megrázta a fejét.

"Ó, nem. Ma este nem fogjuk megint ugyanezt csinálni. Ma szórakozni fogunk"

"Gwen, nem, fáradt vagyok"

"Nos, talán az éjjel aludnod kellett volna és nem Harry-vel hancúrozni!"

"Nem szexeltük!"

"Nem ez a lényeg, és most indulj öltözni!"

"Hova megyünk?" morogtam, majd kikaptam a vázlatfüzetemet a kíváncsiskodó kezei közül.

"Moziba" felmordultam, mielőtt elbotorkáltam a szobámig. Felvettem egy vékony anyagú, sötét farmert, egy hasközépig érő topot és egy vékony, fekete kardigánt. Belenéztem a tükörbe, felsóhajtottam, mert mindkét szemem alatt sötét karikák voltak. Egy kis korrektort használtam, hogy elfedjem őket, egy kis pirosítót, a szempillaspirállal átfésültem a szempilláimat, a hosszú hajamból egy nagy kontyot csináltam a fejem tetejére, majd a telefonomért nyúltam, mert furcsa volt, hogy eddig nem keresett. Sosem néztem rá ennyiszer erre a kis készülékre, mint ma. Mióta Strirling-el a kávézóban voltunk, minden megváltozott. Szerettem volna vele még beszélni, de nem találtam meg. Megforgattam a szemeimet, majd kisétáltam a szobából, és megpördültem egyszer. Gwen tetőtől talpig szemügyre vett.

"Boldog vagy?" kérdeztem, és keresztbe tettem a karjaimat a mellkasom előtt.

"Le kellene engedned a hajad, de így is megteszi."motyogta, mielőtt kiléptünk az ajtón.

"Igy is megteszi? Ez mégis mit jelentsen?" kérdeztem gyorsan, miközben ő bezárta a lakást.

"Csak azt mondtam, hogy nem a legjobb, de így is megteszi"

"Gwen. Egy sötét moziban fogunk üldögélni, mégis miért számít, hogy hogyan nézek ki?"

"Csak fogd be és kend ezt fel" parancsolta és átadott nekem egy sötét tubust. Megforgattam a szemeimet, de használtam egy kicsit a vörös festékből a számra.

"Sokkal jobb" ismerte el, és büszkén lépett ki az utcára. Tizenöt perc múlva már a moziban ültünk, a termet halvány fény világította meg.

"Köszi, hogy elhoztál" mondtam és a számba tömtem egy jó marék artéria eltömítő, vajjal átitatott pattogatott kukoricát.

"Később köszönd meg" nevetett és a hangja gonoszkás volt.

"Gwen..." figyelmeztettem.

Figyelmen kívül hagyott, és a közöttünk lévő tartóra nézett "A francba" sziszegte. Pár szem kukorica az ölébe hullott. Mielőtt leszedhette volna őket onnan, a sötét folt már megszínezte a ruháját.

"Mindjárt visszajövök" morogta, felvette a táskáját a földről, és kiviharzott a mozi teremből. Fújtattam, mert szerintem túlreagálta. Ahogy elment, a fények kialudtak, és kezdődtek a reklámok és az előzetesek. Szórakozottan felkaptam a gyorsan fogyó popcorn-t, és próbáltam minél jobban odafigyelni a szép, szerelmi történetekre, amikről szó volt a reklámokban, és nem foglalkozni az én saját bonyolult, össze-vissza életemmel. Nem láttam és nem hallottam semmit Harry-ről, amióta reggel elment. Nem tudom, hogy ez miért zavart engem annyira, örülnöm kellene, hogy végre békén hagyott. Ez az, amit szerettem volna, nem? De akkor is, nem éreztem jól magam. Csak ültem a székemben, és azon gondolkodtam, hogy vajon hol lehet ez a göndör hajú srác. Az arcomat a kezeim közé temettem, amikor rájöttem, hogy nem hallhattam őt, mert nem volt nálam a telefonom. Nem volt rá lehetősége, hogy kapcsolatba kerüljön velem. Szúró fájdalmat éreztem a szívemben, miközben egy részem azt kívánta, hogy bárcsak megjelenne.

Fejezd be, Cassie. Megráztam a fejemet, és próbáltam kitörölni minden gondolatomat róla, a fagyos, jáde szemeit. A figyelmemet újra a filmre fordítottam, ami már elkezdődött. A szemem sarkából láttam, hogy Gwen visszatért a helyére.

A szememet le sem vettem a filmről, úgy suttogtam. "Kijött?" vállat vont. Megforgattam a szemeimet, és készen álltam végighallgatni a nyafogását arról, hogy hogyan koszolta össze az én pattogatott kukoricám a kedvenc ruháját.

Miközben ment a film, valahogy úgy éreztem, hogy valaki néz engem. Próbáltam eltörölni ezt a gondolatot, a tekintetemet a filmen tartottam, és vettem egy mély levegőt. Gwen nem mesélte, hogy miről fog szólni a film, én pedig kezdtem megbánni, hogy nem kérdeztem rá.

Megugrottam, majd félénken ültem a székemben, amikor a főszereplő részegen, dühében erőszakosan lecsapott. Könnyek jelentek meg a szememben, és próbáltam félrenézni, mert tudtam, hogy mi fog történni ezután. Az undorító hang miatt fojtogató nyöszörgés tört fel a mellkasomból. Egy kar fogott meg védelmezően, én pedig összerezzentem és felugrottam a székemből.

"Mi a franc?" zokogtam, és próbáltam kivenni a könnyek mögül, hogy ki ül mellettem. A filmben világos lett, és megláttam az ismerős, zöld szemeket.

"Cassie, mi ez?" kérdezte Harry, teljesen elképedt a hisztim miatt. Képtelen voltam másra gondolni, megfogtam a táskámat és kirohantam a mozi teremből. Kiléptem a világos előtérbe, és próbáltam kontrollálni a légzésemet, a könnyek megállás nélkül folytak le az arcomon. Minden elmosódottnak látszódott, de valahogy elbotorkáltam a mosdók mellett, találtam egy nyilvános telefont, majd beírtam Gwen számát. Az első csörgés után válaszolt.

"Hallo?"

"Gwen.." zokogtam.

"Mit csinálsz?" kiáltotta azonnal. "A filmnek csak negyvenöt perc múlva lesz vége. "

"Mi a franc folyik itt?" nem tudtam abba hagyni a hisztit.

"Várj, Cass, mi történt?" éreztem az aggodalmat a hangjában.

"S-semmi" dadogtam, és azonnal magbántam, hogy felhívtam őt. Nem kellett volna hagynom, hogy rábeszéljen, hogy eljöjjünk moziba. A tenyeremmel próbáltam a lehető legtöbb könnyet letörölni az arcomról.

"Miért van itt Harry? És te hova mentél?" amint kimondtam a nevét, kitört a teremből, elnézett jobbra és balra is, engem keresve. Csendben imádkoztam, nem akartam hogy meglásson. Mit mondhatnék neki?

"Reggel azt mondta nekem, hogy szeretne veled találkozni, de én biztos voltam benne, hogy sosem egyeznél bele, úgyhogy kitaláltam ezt a 'lányos estét'. Azt hittem, hogy ez majd lehetőséget ad nektek, hogy jobban megismerjétek egymást....jó, oké, hogy tudjatok beszélgetni." nevetett.

"Gwen" morogtam, de a hangom elcsuklott. Sietve letöröltem az utolsó könnycseppeket is, amikor hirtelen rájöttem, hogy kentem fel szempillaspirált is. "Fracba. Mennem kell." motyogtam. Meglátott, én pedig gyorsan beálltam két fal közé.

"Oké, rendben. de nem várlak haza előbb, csak....holnap délután." szinte láttam azt a sunyi mosolyt az arcán, amitől elszörnyedtem.

"Te most viccelsz, ugye?" sziszegtem.

"Dehogy, Elhoztam a kulcsaidat, mielőtt eljöttem onnan. Ki vagy zárva, drágám. Jó szórakozást!" bontotta a vonalat, mielőtt lekiabálhattam volna a fejét. Először a film, most meg ez? Lesz egy elég komoly beszélgetésem a vörös hajú démonnal. A fejemet a kezeim közé temettem, lerogytam a fal mellé, el akartam tűnni.

"Hé" meghallottam a hangját, zöld szemeivel nézte a görnyedt pozíciómat. A kezeimet védelmezően a térdeim előtt összekulcsoltam, és a mellkasomhoz húztam.

"Sajnálom, ha megijesztettelek" mondta, és tisztán látszott rajta a zavarodottság, nem értette, hogy miért ülök sírva az előtérben.

"Nem, nem ijesztettél meg." sóhajtottam. Vettem egy reszkető lélegzetet, ijesztő volt, amikor rájöttem, hogy nem Gwen ült mellettem.

"Jól vagy?" kérdezte. A hangja nyugtatólag hatott rám, puha volt, mint a bársony. A kezét nyújtotta nekem, én pedig elfogadtam, hogy lábra tudjak állni. A durva kezeivel erősen megfogta az enyémeket, de az érzés valaogy mégis megnyugtató volt.

"Igen, csak megleptél" reszketve nevettem, eltűrtem a kósza hajtincseket a szememből, elengedtem a kezeit, és az enyémeket letöröltem a farmerembe. Ügyetlenül áldogáltunk egy pillanatra. Harry a zsebeibe dugta a kezeit, nyilvánvalóan kényelmetlenül érezte magát.

"Biztosan ő vett rá erre" szólaltam meg, és a maradék könnycseppeket is letöröltem. A falnak támaszkodtam és keresztbe tettem a karjaimat a mellkasom előtt.

"Tulajdonképpen nem, ez az én ötletem volt." ismerte el egy önelégült mosollyal, még a gödröcskéi is látszódtak.

"Hát persze, hogy a tiéd" merengtem, az arcomat a mennyezet felé fordítottam, becsuktam a szemeimet, és próbáltam azt képzelni, hogy otthon vagyok.

"Azt is én mondtam neki, hogy vegye el a kulcsaidat." a szemeim kipattantak, gyilkosan néztem rá, de ő csak elmosolyodott.

"Tessék?"

"Itt ragadtál velem, Angyal."

"Szerintem mondtam már párszor, hogy ne hívj így."

"Szerintem mondam már párszor, hogy nincs választásod." morogta, és szinte ketrecbe zárt, amikor elém állt és a kezeit a falnak támasztotta a fejem mellett. Próbáltam kinyújtani a nyakam, hogy átnézhessek a feje felett. Minden távolságot bezárt közöttünk,a testét az enyémek préselte, és a lábaink is egymásba fonódtak. A szívem száguldott, miközben próbáltam kerülni a tekintetét. Harry erősen a falhoz szorított, de nem annyira, hogy az fájjon. Még mindig megrémisztett, mint mindenki. Egy éve túl bizakodó voltam, senkiben sem láttam meg a sötétséget, különösen a hozzám legközelebb tartozókban nem.

"Nem emlékszem, hogy ez része a megállapodásunknak" suttogtam, és reménykedtem, hogy a mellkasom heves emelkedése és süllyedése hamarosan lelassul.

"Vicces." mondta rekedten, lehajtotta a fejét és belecsípett az alsó ajkamba. Küzdöttem, hogy nyitva tartsam a szemeimet, a karjait a derekam köré fonta, az ujjai könnyedén barangoltak a top-om alatt. Törékenynek éreztem magam a karjaiban.

Kirázott a hideg, amikor az ajkaival forró csókokat hagyott az állkapcsomon. A kezeimet az oldalamnál tartottam, és próbáltam ellenállni a késztetésnek, hogy beletúrjak a göndör fürtjei közé.

"Lazíts, Angyal." hümmögött a nyakam bőrébe. Az a hang. Végigsiklott rajtam, sima volt és gazdag, mint az olvadt csokoládé. A testem engedelmeskedett a parancsnak, a kezeimmel körbeöleltem a nyakát, majd beletúrtam a fürtjeibe.

Egy elfojthatatlan nyögés csúszott ki a szétnyílt ajkaim között, miközben kínzott. Függő voltam, ő pedig a drog, egyre több kellett belőle.

Folytatta a gyötrelmes kínzást. Vettem egy mély levegőt, amikor nyengéden megszívta a nyakamon lévő mélyedésen a bőrt, a szemeim kipattantak, és egyre erősebben szorítottam a tincseit. A fogaival súrolta a bőrt, miközben szinte masszírozott az ajkaival, én pedig összerezzentem, amikor hirtelen megnyalta a puha nyelvével az ingerelt területet. A feszültség bennem egyre csak nőtt, amikor elmozdult a területről, és levándorolt a nyakamról, nem pedig fel. Ingerülten a kezeim közé fogtam az arcát, és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.

"Mondd, hogy mit szeretnél, Angyal" a hangja rekedt volt, kereste a tekintetemet. Válaszként az ajkaimat erősen az övéire nyomtam, teljesen figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy tele volt az előtér ;  a filmek véget értek, így minden ember kiözönlött a termekből, pontosan körénk. Elhúzódott, én pedig rá néztem.

"Szavakkal" játszadozott. Megfogta a nyakamat, a hüvelykujjával az alsó ajkamat húzogatta. A nyelvemmel megnyaltam az ujját, és láttam, hogy erősen küzd, hogy visszafogja magát.

"Csókolj meg" sóhajtottam, a szemeim kitágultak és könyörögtek. Csak néhány másodpercbe telt, hogy válaszoljon. Megláttam a szája sarkában azt az önelégült mosolyt, miközben a kezeivel lustán átölelte a vállamat.

"Később" minden ember körülöttünk elkezdett bámulni, újjal mutogattak, sugdolóztak, kezdtek felismerni. Tudtam, hogy miattuk állt le, a feszültség bennem csak nőtt az egyre nagyobb tömeg láttán. Mérgelődtem, de ő kivezetett  moziból. Az előző találkozásunk ilyen nagy tömeggel még friss volt az elmémben.

Reszkettem, amikor a hideg, őszi levegő bekúszott a vékony kardigánom alá, és azonnal megbántam, hogy nem a vastag, azték mintás pulcsimat viseltem, amit Gwen adott nekem, amikor beköltöztem.
Bűntudatom volt, amiért én semmit sem adtam neki, de beleegyezett, hogy kidekorálhassam a lakást. Lassan dolgoztam a szobákban, tökéleteset akartam. A hálószobájának falaira bonyolult, fekete madarakat festettem. A konyha volt a következő, ahol grafittal dolgoztam.

"Mit csináltál reggel?" morogta a fülembe, és a vastag kabátját a vállaimra terítette. A meleg szinte fűtötte a jéghideg bőrömet. A mámorító illatát éreztem és szorosabban magamra húztam a nagy kabátját.

"Vázlatot rajzoltam" válaszoltam, de nem voltam hajlandó részletezni.

"Oh, miről?" kérdezte. Belenéztem a mély, jáde szemeibe, ami már kitörölhetetlen volt a memóriámból.

"Rólad" motyogtam. Csak úgy kicsúszott ez a vallomás. Anélkül, hogy megpróbálta, minden gátlásomat lerombolta. Sosem beszéltem senkinek sem a vázlatfüzetemről, de még csak azt sem engedtem meg, hogy belenézzenek. Titkok vannak az oldalakon a fájdalmaimról és a gyötrelmeimről és titkok, amikről nem akartam, hogy valaha napvilágot lássanak.

"Oh, tehát most akkor én vagyok a modelled?" nevetett, majd körbe forgatott, a karjai közé zárt, és a tekintetét az enyémbe fúrta. Nem tudtam, hogy mit mondjak, az arcom elvörösödött, és lehajtottam a fejem.

"Hmmm, még sosem álltam modellt ezelőtt senkinek sem" finoman megfogta az államat, kényszerítve, hogy a szemeibe nézzek. "Ez jó móka lehet" az arca bal oldalán előbújt a gödröcskéje, mielőtt lágyan megcsókolt.

Megfeszültem, ellenálltam a gyengéd érintésnek. Az ajkát erősebben préselte az enyémnek, a csók elmélyült én pedig élveztem a meleg ölelését. Még egy utolsó csókot nyomott a számra, én pedig sóvárogtam utána, gyengéden megszorítottam a vállait, minden távolságot bezártam közöttünk. Elhúzódott és kuncogott.

"Mi az?" duzzogtam, és keresztbe tettem a karjaimat a mellkasomon.

"Kedvelsz engem, Angyal. " mielőtt válaszolhattam volna, gyorsan hozzátette. "Szükséged van rám"

"Nem vagy ennyire szerencsés, Styles" puffogtam, és próbáltam elfojtani a kitörni készülő mosolyomat.

"Mmmmm" hümmögött, a szájához emelte a kézfejemet, és megpuszilta az ujjaimat.

London belvárosában kószáltunk órák hosszat, de nekem csak másodperceknek tűnt. Az elmém nem pihent, folyamatosan azon gondolkoztam, hogy vegyem-e a bátorságot, és beszéljek minden kételyemről, amik azóta bennem vannak, amióta találkoztunk.

"Miért én?" kérdeztem végül. Azt vártam, hogy a kérdésem majd meglepi, de csak megállt. Lassan magához húzott, és lágyan megpöckölte az orromat.

"Más vagy" merengett. "Nem akarsz engem, mert....nos tudod." elpirult, és lehajtotta a fejét, mielőtt folytatta. "Még nem jöttem rá, hogy pontosan mi is ez....de te sokkal sebezhetőbb, rémültebb, és ártatlanabb vagy."a szívem száguldott a mellkasomban, az állam szinte a hideg járdát súrolta.

"Én csak....érzem a késztetést, szükségem van arra, hogy veled legyek, és hogy biztonságban tartsalak. Ezt nem tudom megmagyarázni. Biztos őrültek gondolsz. " nevetett idegesen, a kezével a fürtjei közé túrt, összekócolta őket, és a homlokához simította. Egyfolytában pislogtam, hogy el ne bőgjem magam.

"Régebben" a szavak olyanok voltak, mint egy lélegzet, szinte elvesztek a szélben, de ő meghallotta őket, a szemembe nézett, azonnal elkezdett aggódni.

"Mi történt, Angyal?" a hangja lágy volt, de érezni lehetett benne az élt is. Megráztam a fejem, képtelen voltam szavakba önteni azokat a rémálmokat, amik várnak rám, akárhányszor lecsukom a szemeimet.

"Mondd el nekem" sürgetett, hajlandó lett volna meghallgatni ezt a múltban történt, szívszorító témát.

"Nem tu-tudom" nyöszörögtem. A karjaiba húzott, a fejemet a mellkasára döntöttem, próbáltam eltörölni a könnyeimet és a hatalmas fájdalmat a végtagjaimban. Tudtam, hogy nem fogja ezt annyiban hagyni, amíg mindent meg nem tud a szörnyű, sötét múltamról. Nem most először bántam azt meg, hogy találkoztam vele, még azok után is, hogy visszautasítottam őt, elhagytam őt, ő itt maradt az életemben.

Hirtelen azt éreztem, hogy valaki rángatja a karomat. Lenéztem, és egy kislány állt mellettünk, aki csak a vállamig ért. Egy újságot szorított erősen a mellkasához, ragyogó, barna szemekkel nézett fel az én göndör hajúmra. Egy apró mosoly szökött a szám sarkába, minden előbbi gondolatom elűnt, amikor láttam, hogy próbál megformálni egy értelmes mondatot. Lehajtotta a fejét, a göndör haja elfedte a ragyogó, rózsaszín arcát. Szerencsére a nő, aki vele volt, a megmentésére sietett.

"Oh elnézést. Sajnálom, hogy megzavartuk titeket, de a lányom hatalmas rajongó. Megengedi?" a nő az újság felé intett, ami a lánya kezében volt, a telefonjával együtt. Harry bocsánatkérően rám nézett, én pedig elmosolyodtam és a kislány felé biccentettem. A lány felbámult ránk, de Harry leguggolt az ő szintjére.

"Olyan aranyos a gyerekekkel" mormolta az anyuka, és mellém állt.

"Igen, az" néztem, ahogy a kislány elpirult, és nevetgélt, amikor Harry belecsípett az arcába, pózolt, amikor lefényképezték őket és aláíratta az újságot is.

"Hogy hívnak?" hallottam, ahogy megkérdezi.

"Leslie."

"És hány éves vagy, Leslie?"

"Hat"

"És mióta vagytok ti ketten...?"kérdezte a nő.

"Oh, nem, mi nem - úgy értem - uh" elpirultam, és inkább elhallgattam, mielőtt még jobban zavarba jöttem volna.

"Ó, csak azt hittem, mert az utóbbi időben sokat láttalak titeket együtt a sajtóban....Cassie, ugye?" kiváncsiskodott a nő, és lenyomott néhány gombot a telefonján. Esküszöm, láttam, ahogy elindítja a hangfelvételt, mielőtt a képernyő elsötétült. Lassan elkezdtem hátrálni.

"Igen." sóhajtottam, és reméltem, hogy Harry hamarosan végez, valami rosszat éreztem ezzel a nővel kapcsolatban.

"De te szeretnél vele lenni, jól gondolom?"

"Hogyan?"

"Ő bizonyára vonzó és....gazdag. És fogadni merek, hogy az ágyban is csodás."

"Tessék?" próbáltam a hangomat nem felemelni, felháborodva néztem a nőre. Mégis mit gondolt, ki ő?

"Mi történt tegnap a tömegben?" kiváncsiskodott, én pedig hátráltam és a kezemet a levegőbe emeltem. Követett engem, szinte feltolt a téglafalra.

"Ez így nem annyira kényelmes.."

"Válaszolj a kérdésre, Cassie, ez nem olyan nehéz. Miért harcoltál? Úgy tűnt, hogy nem akarsz vele lenni...és mégis, itt vagy. " a hangjában keserű él volt érezhető. Kétségbeesetten Harry felé néztem, aki nagyon jól elbeszélgetett a kislánnyal.

"K-ki vagy te? " dadogtam.

"Szórakozottan rámutatott a nevére az egyik pletykalapon, én pedig elsápadtam, és próbáltam eredménytelenül eltolni magamtól a nőt, aki nem semmi mást nem akart tőlem egy sztorin kívül, amivel megemelheti a fizetését.

"K-kérem, én nem-" könyörögtem. "Harry!" a fejét a hangom irányába fordította, és szikrákat szórt a szemével a nőre, aki éppen akkor ért hozzám.

"Azt hiszem, itt végeztünk" morogta és gyengéden a háta mögé tolt, így védve engem, már két nap alatt másodjára. Hálásan összekuporodtam mögötte, és belemarkoltam a fekete pólójába. A nő egy mérgező pillantást vetett rám.

Néztem, ahogy feloldja a telefonját, és megállítja a hangfelvételt, majd felénk mutatta. "Azt hiszem, megvan mindenünk, amiért jöttünk, köszönd meg szépen, Les." a kislány elpirult, és felbámult Harry-re, a dedikált újságot még mindig a mellkasához szorította.

"Nagyon örülök, hogy találkoztunk, Leslie" mondta Harry, a hangja tele volt melegséggel, csakúgy, mint pár másodperccel azelőtt. Égő tekintettel nézett a riporterre. "Gyerünk, Cass." a kezét összekulcsolta az enyémmel. Próbáltam lépést tartani vele, olyan gyorsan haladt.

2014. szeptember 12., péntek

Chapter 15 - Egy..... vagy kettő?

El sem hiszem, hogy végre végeztem ezzel a fejezettel, és hogy most már veletek is megoszthatom. ;) Véleményezni a végén ér. ;) <3

Cassie szemszöge:

*Reggel*

Cassie és Gwen

"Jó reggelt, Angyal" forró leheletét éreztem az arcomon és a nyakamon. Összerezzentem, a szemeimet
azonnal kinyitottam, felugrottam az ágyban, és próbáltam minnél messzebb kerülni a mellettem lévő testétől. Forró kezeket éreztem a derekam körül, helyben tartottak, és megakadályozták, hogy elmeneküljek.

"Mi a franc?" felhördültem, és mocorogtam a forró ölelésében.

"Nyugalom, Angyal. Csak én vagyok" Harry mély kuncogása vibrált körülöttem, amitől megfeszültem.

"És én ettől hogyan nyugodhatnék meg?" sziszegtem, megforgattam a szemeimet, és haszontalanul húzogattam a kezeit körülöttem.

"Az éjjel nem bántad, hogy itt voltam..." motyogta. "Valójában nagyonis élvezted." A hangszíne sötét volt, én pedig kerültem a tekintetét, féltem az igazságtól, amik kiderülhettek azokból a sötét gömbökből. Halkan nyögött, amikor nekem tolta a súlyát, amitől hátra estem, aztán rám mászott. Felbámultam rá.

"Légy szíves, Styles" mérgelődtem, és kereszteztem a karjaimat a mellkasomon.

"Tudod, más lányok ölnének a helyzetedért" kuncogott, tüzet gyújtva a nyakamtól a kulcscsontomig az ajkaival. Az egész testem libabőrös lett az érintésétől.

"Oh kérlek, kérlek bocsáss meg az ostoba viselkedésemért" megforgattam a szemeimet, vigyorogtam, miközben eszembe jutott valami.

"Édes Istenem" ziháltam és az arcomat legyeztem a kezeimmel. " Nem tudom elhinni, hogy Harry Styles az ágyamban van" sikítottam.

"Fogd be" nyöszörgött és a száját az enyémre nyomta, a kezeimet pedig a fejem fölé szorította. A csók elmélyült, és a nyakára vezette a kezeimet. Az ujjaim a hajával játszadoztak, húzogatva a fürtjeit. Belenyögött a csókba, a keze lefelé araszolt a vékony pólóm alatt a hasamon és az oldalamon.

Zihálva húzódtam el, az ajkai pedig a nyakamon vándoroltak lefelé.

"P-pisilnem kell" dadogtam. Gyenge mentség volt.

"Rendben" mondta rekedten, és lágy csókokat hagyott a nyakamon.

"E-engedj el" a nyakam bőrébe mosolygott, de annyit lazított a fogásán, hogy eltudtam mozdulni. Elkezdtem felállni az ágyról, de megálltam, és forróság öntötte el a testem. Lerántottam a paplant, és magam köré tekertem. Harry-re bámultam.

"Styles, hol a picsában van a bugyim?" kiabáltam tágra nyílt szemekkel, homályos képek villantak be éjjelről. Gödröcskés mosollyal nézett rám, és a fejével az ágyam lába felé biccentett.

"Jézusom" mérgelődtem, és az ágy lábához vánszorogtam, majd kisprinteltem a szobából. Mégis mi a fenét gondoltam? Hogy hagyhattam, hogy ez megtörténjen?

Amikor pár perc múlva visszamentem az előtérbe, bekukucskáltam a félig nyitott ajtón. Sötét szempillái a rózsás arcán pihentek, aranybarna fürtjei szétáltak, körbevették az arcát, és elterültek a mentaszínű párnán. Óvatosan kinyitottam az ajtót, és a fiókokban kezdtem el kotorászni, amíg megtaláltam, amit kerestem. Az ágy szélére ültem, és elkezdtem rajzolni. A grafit által a gyönyörű arca kezdett alakot ölteni, a sötét, csábító szemei és a szétnyílt ajkai. A levegő megmozdult, én pedig felnéztem a az ágyban fekvő fiúra. Sötét szemeit az enyémekbe fúrta, és kiváncsian nézett engem.

"Tetszik, amit látsz, Angyal?" kuncogott, majd felkönyökölt.

"Láttam már jobbat is" mérgelődtem, becsuktam a vázlatfüzetemet, és szorosan tartottam a jobb kezemben. Lábra álltam, és csak álltam ott pár kínos másodpercig, miközben a tekintetét végigfuttatta rajtam, tetőtől talpig. Elpirultam, amikor ráébredtem, hogy amikor az alsóneműmet kerestem csak egy pólóban voltam. A lazacszínű pólómat lerángattam a combomig, és vettem egy mély levegőt.

"Éhes vagy?" kérdeztem, megtörve a nagy csendet. Rámvigyorgott és visszahúzta a takarót, amit azelőtt magamra tekertem.

"Gyere vissza az ágyba" a hangja rekedt volt. A göndör hajú fiúra és Gwen félig nyitott ajtajára néztem a folyosón. A picsába. Vajon ez egész éjjel így volt?

"Megyek és csinálok egy kis teát" mondtam, majd sarkon fordultam és elsétáltam a göndör hajú fiútól.

Vettem egy mély levegőt, és elutasítottam, hogy megforduljak és vissza másszak az ágyba. Nem emlékszem, hogy Harry hogyan került ide, de rendkívül örültem neki. Emlékszem, ahogy az ajkai olyan könnyedén mozogtak az enyémeken. Elpirultam, miközben a konyha felé sétáltam - Gwen várt rám.

"Lebuktál"

"Harry ide jött az éjjel és mi....beszélgettünk" ismertem el, és próbáltam kihagyni a részleteket. Az arcom lángolt, amikor az emlékek visszajöttek. Gyakorlatilag éreztem az ajkait az enyémeken, ahogy a kezeivel közelebb húzott, miközben én ide-oda mozogtam a vándorló érintése alatt.

"Tudod, az elkövetkezendő napokban szarul fogod maad érezni, amiért egyfolytában hazudozol" morgott, felvonta a szemöldökét, majd megfordult és a teás csészét szorongatta.

"Semmi nem történt, Gwen, cserkész becsület"

"Ha. Mintha valaha lettél volna lánycserkész"

"De gondoltam rá, ez számít, nem?"

Megforgatta a szemeit. "Nem hinném"

"Van még egy kis tea?" kérdeztem, és a kis kanna felé néztem, próbáltam sikeresen témát váltani.

"Nos, miért is nem lettem meghívva a pizsipartira?" motyogta Gwen, és a szobám felé biccentett. Lefagytam, Harry bágyadtan bámult a konyhában, a kezem pedig csak lebegett az üres kanna felett. Nem volt rajta póló és a farmerja is lelógott a bronz csípőjéről, kirajzolódott az a bizonyos "v" alak , amit alaposan szemügyre vettem. Oldalra döntötte a fejét, és pár kóbor hajtincset eltűrt a szemei elől.

"Angyal" vigyorgott.

"Ne szólíts így" morogtam, és elfordultam, hogy elrejtsem a forró arcomat, mert rajtakapott, hogy úgy bámultam, mint egy idióta, már másodjára aznap reggel. Elzártam az érzelmeimet, elszántan bámultam a csapból folyamatosan folyó vizet, és vártam, hogy felmelegedjen.

"Rendben, akkor mit szólnál a babám-hoz? Drágám? Nekem tetszik a drágám. Mit gondolsz? Jó a hangzása, nem?" megugrottam, amikor a forró leheletét éreztem a tarkómon, sokkolt a közelsége. Hosszú ujjak oldalra söpörték a hajamat, a nyelvével egy forró csíkot húzott a nyakamon, és beleharapott a fülcimpámba. Fenébe. Bizonyára nem volt félénk. El akartam lökni magamtól, de nem tudtam megmozdulni, a testem cserben hagyott engem. Egy másodpercre az elmémet sötét felhők homályosították el. A szadista nevetése vibrált a fülemben. Állj le, Cassie. Ők nem ugyanazok az emberek. Harry nem ő.

"Igen, azt hiszem" Gwen válaszolt a nevemben. "Bár szerintem ragaszkodnod kellene az Angyalhoz. Csak eljátsza, hogy ez zavarja őt, de titokban nagyonis szereti. Csak rá kell nézni a vörös arcára" nevetett Gwen.

"És mi a helyzet a Drágámmal?" morgott, tovább támadva a személyes teremet, a sötét kuncogása vibrált a fülemben. Reszkettem. Minden vér kifutott az arcomból. Mit gondolsz, mégis hova mész, Édesem? A mérgezően csábító hangja visszhangzott a fülemben. Próbáltam megakadályozni, de nem sikerült. A gyomrom kavargott, elmenekültem a konyhából, és bezártam magam az aprócska fürdőszobába. Ne sírj, Édesem, minnél jobban harcolsz, annál jobban fog fájni. Csak lazíts. Gonosz nevetés csengett a fejemben, és éreztem, hogy nem vagyok jól. A mosdó fölé hajoltam, és küzdöttem a levegőért. Miért akarod, hogy bántsalak, Édesem? Nem szeretem ezt csinálni. A hangja egyáltalán nem volt bocsánatkérő, kegyetlen mosoly torzította el a gyönyörű arcvonásait. Az ujjait a felkaromba vájta, ahol sorakoztak a zúzódások, esélyt sem kapva a gyógyulásra. Zokogás folytogatott, küzdöttem a levegőért.

Szedd össze magad, Cassie. Ez nem a valóság. Ő nincs itt. Nem veszíthetem el az irányítást, nem itt, nem most. Könnyek homályosították el a látásomat, vettem egy mély levegőt, és nem engedtem, hogy a vágy legyőzzön. Összpontosíts. Ő nincs itt. Fokozatosan erősödött fájdalom, a lábaim meginogtak, amikor feltűrtem a pólóm ujját. A halványuló emlékek még mindig égtek az emlékezetemben, de már nem zavart a felkarom. A kezemmel körbefogtam a bőrt, ahol semmi sem maradt az árnyékokból, és amik miatt négy hónapja kórházban voltam. Visszarángattam a pólót a helyére, és hideg vizet fröcsköltem az arcomra.

"Cassie?" Gwen hangját hallottam az ajtó mögött. "Jól vagy?" a tenyeremmel letöröltem a szemeimet, és a tükörbe néztem. A hajamba túrtam az ujjaimmal, megpróbáltam megszelidíteni a rakoncátlan, és rendetlen tincseimet, és kibogoztam a nagyobb csomókat, amik az éjjel keletkeztek.

"Igen" összerezzentem, amikor a hangom elcsuklott a szó közepén. "Én csak....azt hiszem, a múlt éjjel miatt van" kikényszerítettem egy nevetést magamból, és imádkoztam, hogy bevegyék az elég gyenge hazugságomat. Egyikük sem tudhat róla. Túl sok kérdést tennének fel. Már több tanácsot is kaptam, és nem számít, hogy mit mondtak, sosem segített. Csak rémálmaim vannak, amiket mindennél jobban el szeretnék felejteni. Lépnem kellett az életemben, sosem kaptam rendes ápolást a régi sérüléseimre.

Vettem egy mély levegőt, kinyitottam az ajtót, majd megláttam Harry-t és Gwen-t. Próbáltam a legjobb formámat hozni, mintha semmi sem történt volna.

"Oooké?" Gwen az orra alatt motyogott, és mindketten követtek a konyhába. Egy gyors pillantást vetettem Harry-re, tudva, hogy azokkal a jáde gömbökkel figyeli minden mozdulatomat, ami miatt bizonytalanság fogott el. Kényszerítettem magam, hogy hátra nézzek, és küzdöttem, hogy betartsam az ígéretemet magamnak az "Új Cassie"-ről. Nem akartam hagyni, hogy megfélemlítsen. Nem akartam hagyni senkinek sem soha többé, hogy megfélemlítsen újra. Az intenzitás a fagyos zöld tekintetében sokkoló volt, nem kaptam levegőt.

"Szóval....Harry...." úgy tűnt, Gwen ízlelgeti még a nevét, tesztelte, hogy milyen érzés, amikor kimondja. Keserűséget éreztem a hasamban. "Éhes vagy? Mert szerintem Cassie több, mint boldog lenne, ha csinálhatna neked reggelit. " leesett az állam. Mit csinált? Harry ledermedt egy pillanatra, és szinte láttam, hogy a fogaskerekek megmozdulnak a fejében, és azon gondolkodott, hogy hozzászóljon-e a bizarr viselkedésemhez. Űgy tűnt, hogy meggondolta magát.

"Éhezek" a szeme szórakozottan csillogott, és ravaszul elmosolyodott.

"Gwen" motyogtam. " Beszélhetnénk egy kicsit?"

"Nah, én itt jól megvagyok" rám villantotta a szemeit.

"Azt hiszem, Harry-nek mennie kell."néztem rá. "A telefonod egész reggel csörgött. Valószínűleg most ott kellene lenned valahol, nem?" Az állkapcsa megfeszült. Tudtam, hogy nem így várta a reggeli távozást. Harcoltam, hogy kordában tudjam tartani a gyors szívverésem, próbáltam a legjobban leplezni a mellkasom fel és le emelkedését. Az elmém rám kiabált, hogy legyek óvatos, nem kellett volna felidegesítenem. Komoran állt, és láttam, hogy minden lehetőséget végigvett. Nyeltem egyet, a szám hirtelen kiszáradt.

"Biztos vagyok benne, hogy tudnak még egy kicsit várni. Elvégre, nélkülem nem indulhatnak"

"Nem vagy egy kicsit meggondolatlan?" a szemei elsötétültek. A francba. Vond vissza. Vond vissza.

Egyszerűen csak vállat vont, és ismét betört a személyes terembe. Diszkréten kitértem előle, átsétáltam a konyhán és a pultra ültem. Hirtelen a múlt éjjel pergett le előttem, égette a látásomat. Keresztbe tettem a lábaimat, megtagadva, hogy hozzám férjen. Egy acélos pillantást vetett rám, egyértelműen idegesítette az ellenállásom.

"Hmmmm.....én valami édeset kívánok, és te Harry?" Gwen a mutatóujját az állához rakta, én meg felugrottam figyelemelterelésképp.

"Ó nem" kiabáltam, és a kezemet a szám elé raktam. A szemei elsötétedtek, miközben a vörös hajúra néztem. "Mennünk kell! Az óráink tíz percen belül kezdődnek"sietősen leugrottam a pultról, és felkaptam Gwen befejezetlen teáját.

"Vasárnap van, drágám" az orrom alatt káromkodtam. Végre közbenjárhatna már az érdekemben.

"Oh igen, igaz. Bocsi. Mondd, nincs már késő a futásunkhoz?" kifogytam a mentségekből, és tudtam, hogy átlát rajtam.

"Úgy gondoltam, hogy szünetet kellene tartanunk mára"

"Gwen" néztem rá figyelmeztetően.

"Tudod mit?" fújtatott Harry. "Igazad van. Tényleg mennem kellene. Most jutott eszembe, hogy randim lesz délben. " váratlanul belém nyillalt a féltékenység fájdalma, és végig száguldott a szívemen. A kezeimet ökölbe szorítottam, a körmeimet belevéstem a tenyerembe. Gwen sokkot kapott, és azt tátogta, hogy Most komolyan gondolja? Rá akartam kiabálni, és magyarázatot követelni, de hirtelen újból nagy fájdalmat és árulást éreztem, próbáltam közömbösnek mutatkozni. Zöld szemeivel bámult, és tudtam, hogy csak azért mondta ezt, hogy elérje a célját.

"A fenébe. Pedig már kezdtem reménykedni, hogy itt maradsz" felsóhajtottam, már az ajtó felé fordítottam a fejem, és imádkoztam, hogy ne legyen egy végzetes hibám az, hogy engedtem elmenni.

"Oh, felhívhatom Brenna-t, és elhalaszthatom..." a hangja kötekedő volt, de a szavaiban volt egy kis őszinteség.

"Szép próbálkozás" hidegen elmosolyodtam. "Nos, a múlt éjjel...érdekes volt." lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót.

"Igen, az volt. Valamikor megismételhetnénk" rekedt hangjával morgott, sötét zöld szemeiben látszódott a tréfa. Mielőtt tiltakozhattam volna, magához rántott és az ajkait az enyémekre préselte. Egy pillanat alatt bepánikoltam. A szorítása túl erős volt. Belevéste a bőrömbe, de az érintése olyan gyorsan eltűnt, amilyen gyorsan jött. A szívem mint egy kalitkába zárt madár, akinek akkora volt a félelme, mint nekem. Visszapillantás nélkül elment mellettem, áthúzta a fején a pólóját, és kisétált a folyosóra.

"Várj" szóltam utána és követtem. " É-én nekem tudnom kell, hogy mit akarsz" suttogtam. A szemeit éhesen végigfuttatta az egész testemen, majd hirtelen rájöttem, hogy elég hiányos a ruházatom. Lerángattam a pólóm alját, és imádkoztam, hogy a combom közepéig leérjen, hogy véletlenül se látszódjon ki egy centiméter sem az alsóneműmből.

"Hmmmmm" morgott és eltúrta a szemébe lógó hajtincset. Hátrálni kezdtem, mire kiült a mosoly a szájára. "Azt hittem, hogy minden szándékom világos volt az éjjel" mondta, a hangja tele volt vággyal. A szemei egy éhezőről árulkodtak, aki még sosem lakott jól. Reszketés futott végig a gerincemen. Megfordult, majd kiviharzott az épületből, úgy hogy teljesen tisztában volt azzal, hogy ez az egyszerű mondat hogyan hatott rám. Akartam őt. Ő egy drog, én pedig függő lettem.

"Sosem képzeltem rólad, hogy így tudsz visítani" töprengett Gwen, miközben becsuktam az ajtót.

"Micsoda?"

Borzalmas akcentussal kezdett el beszélni, mint a régi filmekben, és karba tette a kezeit a mellkasán. "Harry! Oh Harry! Bazdmeg, ez az, Harry!"

"Nem tudom miről beszélsz" hazudtam.

"Mhmmm. Persze, keresd csak a kifogásokat. De megnyugtatlak, hogy ki fogok találni minden piszkos részletet. És az sem érdekel, ha ezt a komor srácot kell megkérdeznem róla" dobálta a tincseit. Öltözz fel, te okos. Csak vicceltem, amikor azt mondtam, hogy a mai futást elhalasztjuk."

***

Egyre jobban éreztem a kevés alvás következményeit ;  a testem olyan volt, mint egy robot, az egyik lábamat húztam a másik után, és küzdöttem, hogy lépést tudjak tartani Gwen képtelenül hosszú lábaival. Ő ma már kétszer hívott. Mindkettőt figyelmen kívül hagytam, de ugyanakkor a hüvelykujjam mindig ott volt a hívás fogadása gombon.

London volt nekem az új kezdet, a tiszta lappal indulás, de úgy tűnt, hogy nem számít, merre megyek, ő mindig ott ólálkodik a háttérben. Ez volt az, amit nem akartam engedni. Ő egy drog, az egyik legveszélyesebb fajta. Először ártalmatlan, lassan függőséggé alakul át, majd apránként megöl. Megborzongtam, amikor visszagondoltam a többi drogra, amikre mostanában kényszerítve voltam. Harry. Ő és Harry ugyanolyan volt pár dologban, rémisztő volt ennek a gondolata. Milyen jó volt kiszabadulni a függőségből, és mindezt csak azért, hogy most belekerüljek egy másikba? Megráztam a fejem, és próbáltam elfelejteni a múltat és a jelent.

Gwen átváltott sétára, én pedig egy apró mosolyt intéztem felé hálám jeléül. Megforgatta a szemeit, és hátat fordított nekem.

"Mi a bajod?"

"Nem bízol meg bennem" mérgelődött, és lenyújtotta a fájó lábait.

"Mi a franc?" morogtam és megdörzsöltem az arcomat.

"Lehet, hogy az éjjel részeg voltam, de nem annyira. Tudom, hogy milyen egy orgazmus." gúnyosan mosolygott, és csípőre tette a kezét. "Szóval milyen volt a mi göndör hajú barátunk?"

Az arcom tüzelt, a fejemet minden irányba elfordítottam, és imádkoztam, hogy senki ne halljon meg minket. "Nem volt orgazmusom" sziszegtem, és szégyenkezve mondtam ki az utolsó szót.

"Óh kérlek. Különben nem nyögtél volna úgy, és nem.."

"Nem volt orgazmusom" nem tudtam elhinni, hogy ilyenekről beszéltünk az utca közepén, mindenhol emberek voltak körülöttünk, és elkezdtek bámulni.

"Szóval nem dugtatok?" egyszerre kérdezte idegesen és hitetlenkedve.

"Oké, nem itt fogunk erről beszélgetni" morogtam és körbenéztem az utcán. "Az emberek elkezdtek bámulni" egy kávézót láttam meg szemben. "Gyerünk" megragadtam, és áthúztam az emberek között.

"Wow, te kis sértődékeny" nevetett, miközben kinyitottam a kávézó ajtaját. Tíz perccel később Gwen a teáját kortyolgatva ült, és egyáltalán nem emlegette fel a pár órával ezelőtt történteket.

"Meg akarom bánni" sóhajtottam,majd forróság öntötte el az arcomat és próbáltam elfolytani az apró mosolyomat.

"De?"

"De nem tudom! Az éjjel.....csodás volt! Én még sosem....Ő..." nem tudtam befejezni a mondatot. "Bűnösnek kéne érezem magam, ugye? Még nem ismerem őt. Nem teljesen."

"Ki mondta neked, hogy ismerned kell a srácot ahhoz, hogy szórakozz vele egy kicsit? Itt az örömszerzésről van szó, nem a szerelemről, Cass" lehajtottam a fejem. Nem kellene bűntudatot éreznem. Az emberek sokszor csinálják ezt a dolgot, és ez normális, nem?

"Egy vagy két ujj?" kérdezte hirtelen.

Majdnem megfulladtam az italomtól, próbáltam nem összekoszolni a fehér pólómat a forró kávéval. "Tessék?"

"Fogadok, hogy kettőt használt. Úgy néz ki, mint aki tudja, hogy mit csinál. És Istenem, azok a kezek. Láttad te egyáltalán, hogy mekkorák? Jézusom" nyögte, és lecsukta a szemét, mert annyira beleélte magát.

"Úristen. Elég!" sikítottam, és a fejemet a kezeim közé temettem, hogy elrejtsem a nyakamra és az arcomra felszökő pírt. Abban a másodpercben egy szótlan sóhaj hagyta el a száját, mire mindenki felénk fordult és minket bámult.

"Mi van? A barátnőmnek megvolt az éjjel"

"Nem! Nem volt! " kiabáltam és próbáltam kerülni a rosszalló tekinteteket, amikkel az egész üzlet megilletett. "Ez nem így volt" figyelmen kívül hagyták a tiltakozásomat, az anyukák befogták a gyermekük füleit, és kisiettek, elfelejtve a reggelijüket.

"Gwen...." morogtam, majd lehajtottam a fejem, megpróbálva teljesen eltakarni magam.

"Hé, egy jó szex még sosem ártott senkinek" nevetett és egyre hangosabban beszélt.

"Ezt hagyd abba!"

"Válaszolj a kérdésemre, és abba hagyom!"

"Egy" megenyhültem, és azonnal elszégyelltem magam.

"Érdekes" hümmögött, és figyelmesen körbenézett az egészen üzletben. " Oké, oké, még egy kérdés." Csillogó, azurkék szemeivel bámult rám, és nem akartam tudni, hogy mi a kérdés." Ugyanolyan jó a nyelvével is, mint az ujjaival?"

"Várj. Mi?" visítottam, és forróság öntötte el az egész testemet."Nem beszélgethetünk erről itt" 

"Oh, nyugodj le"

"Hogy....egyáltalán hogy kérheted ezt tőlem?" sziszegtem, és próbáltam megtartani a maradék méltóságomat.

"Mi van? Nem olyan nehéz kérdés. Ugyanolyan jó a nyelvével is, mint az ujjaival?" próbálkozott újra, és egy gonoszkás mosoly kúszott a szájára. 

"Mi valójában....úgy értem....azt hiszem, hogy ő akarta, de....é-én." motyogtam, egyre jobban a hatalmába kerített az idegesség, és tudtam, hogy az éjjel nem szabadott volna felkelnem az ágyból.

"De te nem" a vörös tincsei közé túrt, egyértelműen fel volt háborodva.

"Ez nem olyan, amit nem lehet megállítani!"

"Igen, és te megtetted"

"Én..." várakozóan nézett rám. " Ez az egész annyira új. Fogalmam sem volt, hogy mit kell csinálni"

"Nem hibáztatom azért, amiért olyan gyorsan elrohant reggel" mondta és belekortyolt a csészébe.

"Mi? Miért?"

Rám bámult a csésze pereme fölött. "Megfosztottad magad minden gyönyörtől"

"Nem tudtam, hogy mit kell tennem"

"Tehát az első dolog ami az eszembe jut, hogy a kis agyadban ez játszódhatott le ' Hé, miért ne élvezhetnék el most? Egyáltalán attól le lankadna a farka?

"Mit kellett volna tennem?"

"Leszopni és dugni. Vele." az állkapcsom megfeszült.

"De még nem ismerem őt igazán" motyogtam és a hideg kávémat néztem a jobb kezemben, az izmaim merevek voltak és fájtak.

"Az éjjel nagyonis megismerhetted volna!"

"Fogd be" morogtam és határozottan bámultam a kávémat, amit szorongattam.

Megjegyzés: Hú, hát én imádom Gwen-t. :) Remélem, hogy nem csalódtatok, és hogy megérte ennyit várni erre a fejezetre. ;) pusziii :*

2014. szeptember 9., kedd

Helóóka!

Bocsánat, hogy ennyit csúszok a résszel, de egyszerűen annyira hosszú, hogy még csak a felénél tartok, és már most olyan hosszú, mintha összeraktam volna az eddigi részek közül hármat. Szóval ne haragudjatok, remélem, hogy kivárjátok, amíg hozom, mert ígérem, hogy kárpótolni fog titeket. ;) Addigis pusszantás <3

2014. szeptember 2., kedd

Chapter 14 - Még nem végeztünk

Figyelmeztetés: +17, felnőtt tartalom!

A 11. fejezetnél magamtól írtam az elejére a +16-os figyelmeztetést, mert úgy gondoltam, hogy volt benne olyan rész, ami már intimebb, meg persze csúnya beszéd, de ezt a +17-et az eredeti író is kirakta a fejezet elejére. :) Tehát csak saját felelősségre!
A következő részről egyenlőre semmit sem tudok mondani, mert az eddigi leghosszabb rész, sok időt vesz igénybe, és mivel már a suli is (sajnos) elkezdődött, rengeteg minden halmozódott fel egyszerre. Valószínű, hogy hétvégére megoldom, de nem ígérek semmit. ;)

Cassie szemszöge:

Mi a franc folyt itt? Miért volt még mindig itt és miért nézett így rám? Idegesen elfordultam a göndör hajú fiútól, aki a konyhámban állt. A holdfény kegyetlen volt, szinte fürdött benne, és ezüstösen beragyogta őt, halvány kék és arany foltok csillogtak a sötét szemeiben. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, elveszve és megrémülve, bármerre fordultam, nem tudtam eltűnni, nem tudtam elszabadulni ; elvesztem azokban a jáde gömbökben.

Felugrottam és összerezzentem, mert beütöttem a fejemet a fölöttem lévő szekrénybe, amikor hirtelen a lábaim közé lökte a testét, és a pulthoz lökte magát, amin ültem. A tekintetével fogva tartott, aminek vigasztalnia kellett volna, de ehelyett a szívem úgy dobogott a mellkasomban, mint amikor egy rémült madár nem tud elrepülni. Rengeteg gondolat száguldott végig a fejemben egyetlen perc alatt. Miért én? Mit csinál? Mit keres? Tudtam, hogy mindenre megvolt a válasza, de szerette a kezében tartani az irányítást, vágyott rá, szüksége volt rá. Nem adott semmiféle haladékot, eldöntötte, hogy eljött az ideje.

"Mit csinálsz?" a szavaim nem voltak többek egy elfolytott suttogásnál, a sebezhetőségem elárult engem. Fájdalmas, bajkeverő vigyor kísértett az elmúlt két napban a gödröcskés arcán, a szemei csillogtak, bármi rosszat is tervezett.

"Shhhh" kuncogott. Összerezzentem, amikor ujjaival lehúzta a csípőmről a melegítőnadrágomat.

"Fel" zavartan engedelmeskedtem, és felemeltem a csípőmet, így el tudta távolítani a zavaró anyagot. Lecsúsztatta a bokámig, majd ledobta a földre. Felugrottam, amikor az ujjai visszatértek, és magasan a belső combomat simogatták. Már mozdultam, hogy eltoljam, de egyszerűen elkapta a kezeimet, és a mellkasára tette azokat, direkt a szívére. Dübörgött az érintésem alatt.

"Harry, kérlek!" nyöszörögtem. Ezt felszólításnak vette, nem pedig ellenkezésnek. Elkezdtem remegni, miközben egyre feljebb és feljebb simogatott. Az ajkai égették a nyakamat és az állkapcsomat. Akaratlanul, a szemeim lecsukódtak, egy lágy, szótlan nyögés csúszott ki a szétnyílt ajkaim között. A mély és reszelős nevetése vibrált a fülemben, mielőtt beleharapott. A forró leheletét éreztem az arcomon és a nyakamon ; oldalra döntötte a fejemet, így még többet kaptam az érzésből. A szemeim kipattantak, és összerezzentem, amikor ujjaival a csipkéhez ért, direkt a középpontom felett.

"N-ne" ziháltam és a körmeimet a mellkasába vájtam. Hümmögött válaszként, de a keze nem hagyta abba a mozgást. A fejemet hátra döntöttem, a tüdőm majdnem felrobbant, annyira ziháltam, amikor lassan, és körkörösen elkezdett dörzsölni. Elengedte a kezem, helyette a csípőmet fogta meg, mert annyira fészkelődtem az érintése alatt. Tűz tombolt bennem, akadálytalan és megállíthatatlan. Mindent elpusztított az útjából, a szabad akaratom utolsó maradványai is hamuvá lettek. A csípőm felemelkedett, sóvárogva az érintéséért, akartam, hogy tudja, mennyire szükségem volt rá. A nyomás csak nőtt, a lélegzetem pedig elakadt. A körmeim apró félholdakat vájtak a bőrébe, a nyakamba morgott, örömöt találva a fájdalomban. A körmeimmel végig karmoltam a mellkasát és a nyakát, a hajába túrtam, és a végeit húzkodtam.

Ez rossz. Ez....meg kell állnunk...Túl sok érzelem harcolt a figyelemért. Öröm árasztotta el minden érzékemet, rám zúdult, mint egy szökőár, a világ elsötétült minden hipnotikus mozdulatra. Bőr ért bőrhöz, az ujjai könnyedén siklottak a vékony anyag alatt.

"Harry" a szó elfojtott volt, alig ejtettem ki a számon, ő gyengéden és kitartóan elhallgattatott. Nem tudtam összpontosítani, túl sok minden történt.

"Lazíts" nevetett, és a szája tökéletesen mozgott az enyémen. Nyöszörögtem tiltakozásul. Vándorló kezei újból nekiláttak a munkának, és a testem reagált, ívbe feszült, hogy passzoljon hozzá, könyörögtem neki, hogy folytassa. Morgott az új érzésre, és az alsó ajkamat harapdálta, húzkodta. A hüvelyujját gyengéden a csiklómra tette, a gyönyör pedig teljesen elárasztott. Folyamatosan nyögések és sóhajok hagyták el a számat, a hüvelykujja minden mozdulata egyre messzebb és messzebb küldött az extázis mélyülő szakadékában. Szikrák táncoltak a bőrömön, és felrobbantak, akárhányszor a meleg bőre az enyémhez ért. Olyan erősen összeszorítottam a combjaimat, amennyire csak tudtam, de egy test útban volt. A szívem száguldott, a mellkasom olyan gyorsan emelkedett és süllyedt, hogy csoda volt, hogy egyáltalán tudtam lélegezni. Az egész testem reszketett, miközben a másik kezét az oldalamon tartotta, a pólóm alatt, próbálva helyben tartani engem. Soha senki nem érintett még így.

"K-kérlek" könyörögtem megint. Az elmém, a testem, és a lelkem börtönbe volt zárva, a kulcs pedig nála volt. Csapdában voltam. Egy csókkal elhallgattatott. Végül megtörte a csókot, a fejem a vállára esett, képtelen volt megtartani a saját súlyát. Rekedten nevetett, miközben az érintése eltűnt. Megkönnyebbülve felhördültem, a szemeim lassan kinyíltak. Kiáltani tudtam volna, amikor az ujjait a telt ajkaihoz emelte, és szopni kezdte.

"Olyan édes" morgott, és lenyalta az ujjairól, ami belőlem rajtuk maradt. A kezét megint leengedte, én pedig még magamon is meglepődtem, amikor elértem, hogy megakadályozzam.

"K-kérlek, ne"

Ő egyszerűen csak kuncogott. "Oh, nem. Még nem végeztünk" a zöld szemei elsötétültek.
Az elmém kiabált velem "Veszély! Veszély!", de tehetetlen voltam, nem tudtam megállítani. Könnyedén kiszabadult a fogásomból és félrehúzta a fehérneműmet. Felkiáltottam, amikor a bejáratomat kínozta, nem voltam felküszülve erre a sokkra, ami a gerincemen is végigszaladt. A kezem a haját markolta és húzogatta, a sikoly folytogatott, és azzal fenyegetőzött, hogy felrobbanni készül a mellkasomban. Lassan az egyik hatalmas ujját belém vezette, én pedig hiába küzdöttem, hogy ne sikítsak a fájdalomtól. Folyamatosan mélyebbre és mélyebbre araszolt bennem, felpréselve a falra, ami nyögéseket váltott ki belőlem.

"Olyan szűk vagy" morgott, a reszelős hangja vibrált a fülemben. Az egész testemmel az övének dőltem, mert a gyönyör túl sok volt bennem, minden izmom elárult engem. Úgy éreztem, az izületeim életre keltek, amikor kihúzta az ujját. Köszönöm Istenem. Megkönnyebbülést éreztem. Lassan az ujját ismét belém vezette, felépített egy állandó ritmust, ki és be pumpált. Az érzés elviselhetetlen volt. Semmi sem készített fel erre. Egyre mélyebbre és mélyebbre nyomult, én pedig küzdöttem a levegőért, kisebb sikerrel. Összerezzentem, amikor körzött a hatalmas ujjával, mielőtt lassan kihúzta és folytatta a lassú ritmust. A szájával kínzóan araszolt fel a nyakamon, szívta és harapdálta a húst, megjelölt engem. Beleharapott a fülcimpámba és olyan dolgokat suttogott, amiket csinálni akart velem. Megakadályoztam a szavait. A haját egyre erősebben húztam, amikor felemelt a pultról, a lábaimat a dereka köré fonta.

"Hálószoba?" motyogta az ajkaimba, és elvitt egy darabig, amíg válaszoltam. Az elmém túl zavaros volt az imént történtektől.

"A f-fal mögött." A nyelvem megbotlott a szavakban. Könnyedén végigvitt a lakáson, ügyesen kikerülte az akadályokat, nem is gondoltam rá, hogy figyelmeztessem.

Pár másodperc múlva már a puha ágyamban feküdtem. A csodálatos érzés még mindig kínzott, bizsergett és kiáltott neki, vágyott az addiktív érintésére. Háború dúlt az elmémben. Nem kellene ezt csinálnunk. Ez nem helyes. Minden mozdulatát hatalmas szemekkel figyeltem. Azt akartam, hogy mellettem legyen, hogy újra érezhessem őt....de nem lehetett. Egyáltalán, be sem kellett volna engednem ide. Mit csinálok?

"Angyal." a hangja durva volt, nyilván a távolság miatt, amit beállítottam köztünk. "Gyere ide" maradtam, ahol voltam, kővé dermedtem, valójában képtelen voltam neki válaszolni bármilyen módon, vagy formában.

"Angyal" a szemei még sötétebbek lettek, amikor nem voltam hajlandó mozogni. Felhúztam a térdeimet a mellkasomhoz, és körbeöleltem őket a kezeimmel. Az egyik erős kezével megfogta a bokámat, és az ágy szélére húzott. Nyöszörögtem tiltakozásul amikor megpróbálta leszedni a kezeimet a lábam körül. Nem engedtem neki. Eredménytelenül. Mielőtt észrevettem volna, már magához húzott.

"Így már jobb" kuncogott. Erélyesen a száját az enyémre nyomta, kezei a túlméretezett pólóm alatt vándoroltak. Megérintette a mellemet, és egy kicsit meg is szorította. Az ajkai közt ziháltam, a nyelvével feltérképezte a számat.

A csóknak túl hamar vége lett, a szája elhagyta az enyémet, hogy hosszadalmas csókokat nyomhasson az állkapcsomra és a nyakamra, enyhítve a foltokat, amiket pár perccel azelőtt csinált. A nyelve forró csíkokat húzott a nyakamon, én pedig felnyögtem, amikor megtalálta az érzékeny pontomat - az állkapcsom alatt.

Elidőzött ott, dolgozott az érzékeny, rózsaszín húsomon, aminek a felszínére lassan vér került, beszínezve azt. A fogait a jel felett tartotta, ami éles érzés volt, de a nyelve puha simogatása lenyugtatta. Végül elmozdult, csókokat ültetve folyamatosan a nyakamon, majd a kulcscsontomon, végig a csupasz vállamon, ahol félrecsúsztatta a túlméretezett anyagot.

Az izmaim megfeszültek, amikor elkezdte szívni a bőrt a mellkasomon, egyre közelebb és közelebb kerülve az anyag széléhez. Küzdöttem, hogy eltoljam magamtól, de a matrachoz szorította a kezemet, képtelen voltam megállítani.

"Jézusom, lazítanod kell" nevetett és továbbra sem engedett el, a fogaival még lejjebb tolta a pólómat. Sápadt, fehér bőr csillant meg a holdfényben. Rám nézett, miközben ajkaival egyre lejjebb vándorolt a csupasz bőrömön, a lélegzetem elakadt a torkomban, a bámulása továbbra sem szűnt meg.

"Harry" sikítottam, amikor gyengéden beleharapott a mellbimbómba, rózsaszín ajkaival körbe vette és szopogatta. A szabad kezemmel a haját húztam, a fürtjei csikizték az arcomat és a mellkasomat. Elhúzódott, mire én felnyögtem a csalódottságtól, a haját húzogattam tiltakozásul. Kuncogott a reakciómon.

"Nyugalom" nevetett, és kiszabadította a másik kezemet is, a hüvelykujjával végigsimított az ajkaimon, amik az érintésétől szétnyíltak. "Segíthetek neked, ha te is szeretnéd"

Akaratlanul a fejem fel és le mozgott, a neve csupán csak suttogás volt, amikor kiejtettem a duzzadt ajkaimon. A gödröcskéi előbújtak, élvezte a tényt, hogy nem tudtam másképpen válaszolni. Rám pislogott, az ujjhegyeit a mellkasom bőrébe ásta és a hasam aljánál kutatott, ahol az alsóneműm volt az akadály. Ziháltam a fájdalmas örömtől, amikor az ujjaival a bugyim alá férkőzött, és megpróbálta lehúzni a csípőmről.

Az érintésébe beleborzongtam, ami végigfutott a gerincemen, amikor belém nyomta az egyik ujját, a hüvelykujja állandó köröket írt le a csiklómon, Nézett, miközben a szemeimet összeszorítottam, és az alsó ajkamba haraptam, hogy a kitörni készülő nyögésemet elfojtsam.

"Ne olyan gyorsan, Angyal" a szemeim kinyíltak, miközben az ujja továbbra is mozgott bennem, a nyögésem pedig kitört, amit próbáltam elfolytani. Önelégülten, gödröcskés arcával mosolygott. Kihúzta az ujját, majd egyre erősebben és erősebben visszatolta, én pedig elvesztettem az irányítást. Eksztázisba kerültem, ami az egész testemet körbe vette, és remegve terültem el az ágyon. Levegőért kapkodtam, amikor már nem érintett.

"Ez az én csajom" kuncogott és egy lágy csókot lehelt az ajkamra.

"N-nem vagyok a cs-csajod" ziháltam, a szemeim pedig lecsukódtak. A mély kuncogása vibrált körülöttem.

"Mindenesetre ez majd segít elaludni, Angyal" elvörösödtem, amikor a karjaiba húzott, a fejemet pedig a mellkasának döntöttem. Az öröm vívott vesztes harcot a kimerültséggel, miközben a világ lassan megszűnt körülöttem. Az illata megtöltötte az érzékeimet, mielőtt mély álomba merültem.