Chapter 16 - Más vagy

Hahóó. :) Itt a következő rész, ami szintén hosszú. :D Köszönöm szépen a pipálásokat és a kommenteket is, imádlak titeket! <3
U.I.: Ez a sok-sok esemény csak két nap alatt zajlik le, beleértve a Stirling-gel való találkozást, azt, hogy Harry ott aludt Cassie-nél, és ebben a részben történteket is. :) Ezt csak azért mondom, mert néha még nekem is furcsa, hogy lefordítottam már egy csomó részt, de ez mind csak két nap eseménye. :)

Cassie szemszöge:

*Aznap este*

"Gyerünk, hagyd már abba a szomorkodást!" szólt rám Gwen a pultnak támaszkodva, és elvette a vázlatfüzetemet. Próbáltam visszaszerezni, de túl gyors volt hozzám képest. Apró mosoly kúszott az arcára, amikor belelapozott a vékony oldalakba. Forróság öntötte el az egész arcomat, amikor elidőzött a legújabb alkotáson.

Soha nem engedtem senkinek sem, hogy megnézze a vázlatfüzetemet. Más emberek naplóba írják le a problémáikat, én ábrázolom őket. Mély szempár, sötét szempillák, telt ajkak, és gödröcskés arc bámult vissza a göndör, gesztenyebarna haja alól. A kép, ahogy póló nélkül fekszik az ágyamban bevésődött az elmémbe, kísértett engem. Reggel majdnem rajtakapott, hogy rajzolom őt, felébredt, mielőtt befejezhettem volna a puha tincseit.

"Hmm. Nem vagyok benne biztos, hogy jól rajzoltad meg a száját." merengett Gwen, és végighúzta a mutatóujját az említett területen."Teltebbek" megnyalta az ajkait, majd az alsót a fogai közé szorította. Észrevettem a megszokott csillogást a szemeiben, és tudtam, hogy miről fantáziál. Belém nyillalt a féltékenység, mielőtt még megakadályozhattam volna.

"Add vissza." a hangom durva volt, várakozóan kinyújtottam a kezem, de ő megrázta a fejét.

"Ó, nem. Ma este nem fogjuk megint ugyanezt csinálni. Ma szórakozni fogunk"

"Gwen, nem, fáradt vagyok"

"Nos, talán az éjjel aludnod kellett volna és nem Harry-vel hancúrozni!"

"Nem szexeltük!"

"Nem ez a lényeg, és most indulj öltözni!"

"Hova megyünk?" morogtam, majd kikaptam a vázlatfüzetemet a kíváncsiskodó kezei közül.

"Moziba" felmordultam, mielőtt elbotorkáltam a szobámig. Felvettem egy vékony anyagú, sötét farmert, egy hasközépig érő topot és egy vékony, fekete kardigánt. Belenéztem a tükörbe, felsóhajtottam, mert mindkét szemem alatt sötét karikák voltak. Egy kis korrektort használtam, hogy elfedjem őket, egy kis pirosítót, a szempillaspirállal átfésültem a szempilláimat, a hosszú hajamból egy nagy kontyot csináltam a fejem tetejére, majd a telefonomért nyúltam, mert furcsa volt, hogy eddig nem keresett. Sosem néztem rá ennyiszer erre a kis készülékre, mint ma. Mióta Strirling-el a kávézóban voltunk, minden megváltozott. Szerettem volna vele még beszélni, de nem találtam meg. Megforgattam a szemeimet, majd kisétáltam a szobából, és megpördültem egyszer. Gwen tetőtől talpig szemügyre vett.

"Boldog vagy?" kérdeztem, és keresztbe tettem a karjaimat a mellkasom előtt.

"Le kellene engedned a hajad, de így is megteszi."motyogta, mielőtt kiléptünk az ajtón.

"Igy is megteszi? Ez mégis mit jelentsen?" kérdeztem gyorsan, miközben ő bezárta a lakást.

"Csak azt mondtam, hogy nem a legjobb, de így is megteszi"

"Gwen. Egy sötét moziban fogunk üldögélni, mégis miért számít, hogy hogyan nézek ki?"

"Csak fogd be és kend ezt fel" parancsolta és átadott nekem egy sötét tubust. Megforgattam a szemeimet, de használtam egy kicsit a vörös festékből a számra.

"Sokkal jobb" ismerte el, és büszkén lépett ki az utcára. Tizenöt perc múlva már a moziban ültünk, a termet halvány fény világította meg.

"Köszi, hogy elhoztál" mondtam és a számba tömtem egy jó marék artéria eltömítő, vajjal átitatott pattogatott kukoricát.

"Később köszönd meg" nevetett és a hangja gonoszkás volt.

"Gwen..." figyelmeztettem.

Figyelmen kívül hagyott, és a közöttünk lévő tartóra nézett "A francba" sziszegte. Pár szem kukorica az ölébe hullott. Mielőtt leszedhette volna őket onnan, a sötét folt már megszínezte a ruháját.

"Mindjárt visszajövök" morogta, felvette a táskáját a földről, és kiviharzott a mozi teremből. Fújtattam, mert szerintem túlreagálta. Ahogy elment, a fények kialudtak, és kezdődtek a reklámok és az előzetesek. Szórakozottan felkaptam a gyorsan fogyó popcorn-t, és próbáltam minél jobban odafigyelni a szép, szerelmi történetekre, amikről szó volt a reklámokban, és nem foglalkozni az én saját bonyolult, össze-vissza életemmel. Nem láttam és nem hallottam semmit Harry-ről, amióta reggel elment. Nem tudom, hogy ez miért zavart engem annyira, örülnöm kellene, hogy végre békén hagyott. Ez az, amit szerettem volna, nem? De akkor is, nem éreztem jól magam. Csak ültem a székemben, és azon gondolkodtam, hogy vajon hol lehet ez a göndör hajú srác. Az arcomat a kezeim közé temettem, amikor rájöttem, hogy nem hallhattam őt, mert nem volt nálam a telefonom. Nem volt rá lehetősége, hogy kapcsolatba kerüljön velem. Szúró fájdalmat éreztem a szívemben, miközben egy részem azt kívánta, hogy bárcsak megjelenne.

Fejezd be, Cassie. Megráztam a fejemet, és próbáltam kitörölni minden gondolatomat róla, a fagyos, jáde szemeit. A figyelmemet újra a filmre fordítottam, ami már elkezdődött. A szemem sarkából láttam, hogy Gwen visszatért a helyére.

A szememet le sem vettem a filmről, úgy suttogtam. "Kijött?" vállat vont. Megforgattam a szemeimet, és készen álltam végighallgatni a nyafogását arról, hogy hogyan koszolta össze az én pattogatott kukoricám a kedvenc ruháját.

Miközben ment a film, valahogy úgy éreztem, hogy valaki néz engem. Próbáltam eltörölni ezt a gondolatot, a tekintetemet a filmen tartottam, és vettem egy mély levegőt. Gwen nem mesélte, hogy miről fog szólni a film, én pedig kezdtem megbánni, hogy nem kérdeztem rá.

Megugrottam, majd félénken ültem a székemben, amikor a főszereplő részegen, dühében erőszakosan lecsapott. Könnyek jelentek meg a szememben, és próbáltam félrenézni, mert tudtam, hogy mi fog történni ezután. Az undorító hang miatt fojtogató nyöszörgés tört fel a mellkasomból. Egy kar fogott meg védelmezően, én pedig összerezzentem és felugrottam a székemből.

"Mi a franc?" zokogtam, és próbáltam kivenni a könnyek mögül, hogy ki ül mellettem. A filmben világos lett, és megláttam az ismerős, zöld szemeket.

"Cassie, mi ez?" kérdezte Harry, teljesen elképedt a hisztim miatt. Képtelen voltam másra gondolni, megfogtam a táskámat és kirohantam a mozi teremből. Kiléptem a világos előtérbe, és próbáltam kontrollálni a légzésemet, a könnyek megállás nélkül folytak le az arcomon. Minden elmosódottnak látszódott, de valahogy elbotorkáltam a mosdók mellett, találtam egy nyilvános telefont, majd beírtam Gwen számát. Az első csörgés után válaszolt.

"Hallo?"

"Gwen.." zokogtam.

"Mit csinálsz?" kiáltotta azonnal. "A filmnek csak negyvenöt perc múlva lesz vége. "

"Mi a franc folyik itt?" nem tudtam abba hagyni a hisztit.

"Várj, Cass, mi történt?" éreztem az aggodalmat a hangjában.

"S-semmi" dadogtam, és azonnal magbántam, hogy felhívtam őt. Nem kellett volna hagynom, hogy rábeszéljen, hogy eljöjjünk moziba. A tenyeremmel próbáltam a lehető legtöbb könnyet letörölni az arcomról.

"Miért van itt Harry? És te hova mentél?" amint kimondtam a nevét, kitört a teremből, elnézett jobbra és balra is, engem keresve. Csendben imádkoztam, nem akartam hogy meglásson. Mit mondhatnék neki?

"Reggel azt mondta nekem, hogy szeretne veled találkozni, de én biztos voltam benne, hogy sosem egyeznél bele, úgyhogy kitaláltam ezt a 'lányos estét'. Azt hittem, hogy ez majd lehetőséget ad nektek, hogy jobban megismerjétek egymást....jó, oké, hogy tudjatok beszélgetni." nevetett.

"Gwen" morogtam, de a hangom elcsuklott. Sietve letöröltem az utolsó könnycseppeket is, amikor hirtelen rájöttem, hogy kentem fel szempillaspirált is. "Fracba. Mennem kell." motyogtam. Meglátott, én pedig gyorsan beálltam két fal közé.

"Oké, rendben. de nem várlak haza előbb, csak....holnap délután." szinte láttam azt a sunyi mosolyt az arcán, amitől elszörnyedtem.

"Te most viccelsz, ugye?" sziszegtem.

"Dehogy, Elhoztam a kulcsaidat, mielőtt eljöttem onnan. Ki vagy zárva, drágám. Jó szórakozást!" bontotta a vonalat, mielőtt lekiabálhattam volna a fejét. Először a film, most meg ez? Lesz egy elég komoly beszélgetésem a vörös hajú démonnal. A fejemet a kezeim közé temettem, lerogytam a fal mellé, el akartam tűnni.

"Hé" meghallottam a hangját, zöld szemeivel nézte a görnyedt pozíciómat. A kezeimet védelmezően a térdeim előtt összekulcsoltam, és a mellkasomhoz húztam.

"Sajnálom, ha megijesztettelek" mondta, és tisztán látszott rajta a zavarodottság, nem értette, hogy miért ülök sírva az előtérben.

"Nem, nem ijesztettél meg." sóhajtottam. Vettem egy reszkető lélegzetet, ijesztő volt, amikor rájöttem, hogy nem Gwen ült mellettem.

"Jól vagy?" kérdezte. A hangja nyugtatólag hatott rám, puha volt, mint a bársony. A kezét nyújtotta nekem, én pedig elfogadtam, hogy lábra tudjak állni. A durva kezeivel erősen megfogta az enyémeket, de az érzés valaogy mégis megnyugtató volt.

"Igen, csak megleptél" reszketve nevettem, eltűrtem a kósza hajtincseket a szememből, elengedtem a kezeit, és az enyémeket letöröltem a farmerembe. Ügyetlenül áldogáltunk egy pillanatra. Harry a zsebeibe dugta a kezeit, nyilvánvalóan kényelmetlenül érezte magát.

"Biztosan ő vett rá erre" szólaltam meg, és a maradék könnycseppeket is letöröltem. A falnak támaszkodtam és keresztbe tettem a karjaimat a mellkasom előtt.

"Tulajdonképpen nem, ez az én ötletem volt." ismerte el egy önelégült mosollyal, még a gödröcskéi is látszódtak.

"Hát persze, hogy a tiéd" merengtem, az arcomat a mennyezet felé fordítottam, becsuktam a szemeimet, és próbáltam azt képzelni, hogy otthon vagyok.

"Azt is én mondtam neki, hogy vegye el a kulcsaidat." a szemeim kipattantak, gyilkosan néztem rá, de ő csak elmosolyodott.

"Tessék?"

"Itt ragadtál velem, Angyal."

"Szerintem mondtam már párszor, hogy ne hívj így."

"Szerintem mondam már párszor, hogy nincs választásod." morogta, és szinte ketrecbe zárt, amikor elém állt és a kezeit a falnak támasztotta a fejem mellett. Próbáltam kinyújtani a nyakam, hogy átnézhessek a feje felett. Minden távolságot bezárt közöttünk,a testét az enyémek préselte, és a lábaink is egymásba fonódtak. A szívem száguldott, miközben próbáltam kerülni a tekintetét. Harry erősen a falhoz szorított, de nem annyira, hogy az fájjon. Még mindig megrémisztett, mint mindenki. Egy éve túl bizakodó voltam, senkiben sem láttam meg a sötétséget, különösen a hozzám legközelebb tartozókban nem.

"Nem emlékszem, hogy ez része a megállapodásunknak" suttogtam, és reménykedtem, hogy a mellkasom heves emelkedése és süllyedése hamarosan lelassul.

"Vicces." mondta rekedten, lehajtotta a fejét és belecsípett az alsó ajkamba. Küzdöttem, hogy nyitva tartsam a szemeimet, a karjait a derekam köré fonta, az ujjai könnyedén barangoltak a top-om alatt. Törékenynek éreztem magam a karjaiban.

Kirázott a hideg, amikor az ajkaival forró csókokat hagyott az állkapcsomon. A kezeimet az oldalamnál tartottam, és próbáltam ellenállni a késztetésnek, hogy beletúrjak a göndör fürtjei közé.

"Lazíts, Angyal." hümmögött a nyakam bőrébe. Az a hang. Végigsiklott rajtam, sima volt és gazdag, mint az olvadt csokoládé. A testem engedelmeskedett a parancsnak, a kezeimmel körbeöleltem a nyakát, majd beletúrtam a fürtjeibe.

Egy elfojthatatlan nyögés csúszott ki a szétnyílt ajkaim között, miközben kínzott. Függő voltam, ő pedig a drog, egyre több kellett belőle.

Folytatta a gyötrelmes kínzást. Vettem egy mély levegőt, amikor nyengéden megszívta a nyakamon lévő mélyedésen a bőrt, a szemeim kipattantak, és egyre erősebben szorítottam a tincseit. A fogaival súrolta a bőrt, miközben szinte masszírozott az ajkaival, én pedig összerezzentem, amikor hirtelen megnyalta a puha nyelvével az ingerelt területet. A feszültség bennem egyre csak nőtt, amikor elmozdult a területről, és levándorolt a nyakamról, nem pedig fel. Ingerülten a kezeim közé fogtam az arcát, és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.

"Mondd, hogy mit szeretnél, Angyal" a hangja rekedt volt, kereste a tekintetemet. Válaszként az ajkaimat erősen az övéire nyomtam, teljesen figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy tele volt az előtér ;  a filmek véget értek, így minden ember kiözönlött a termekből, pontosan körénk. Elhúzódott, én pedig rá néztem.

"Szavakkal" játszadozott. Megfogta a nyakamat, a hüvelykujjával az alsó ajkamat húzogatta. A nyelvemmel megnyaltam az ujját, és láttam, hogy erősen küzd, hogy visszafogja magát.

"Csókolj meg" sóhajtottam, a szemeim kitágultak és könyörögtek. Csak néhány másodpercbe telt, hogy válaszoljon. Megláttam a szája sarkában azt az önelégült mosolyt, miközben a kezeivel lustán átölelte a vállamat.

"Később" minden ember körülöttünk elkezdett bámulni, újjal mutogattak, sugdolóztak, kezdtek felismerni. Tudtam, hogy miattuk állt le, a feszültség bennem csak nőtt az egyre nagyobb tömeg láttán. Mérgelődtem, de ő kivezetett  moziból. Az előző találkozásunk ilyen nagy tömeggel még friss volt az elmémben.

Reszkettem, amikor a hideg, őszi levegő bekúszott a vékony kardigánom alá, és azonnal megbántam, hogy nem a vastag, azték mintás pulcsimat viseltem, amit Gwen adott nekem, amikor beköltöztem.
Bűntudatom volt, amiért én semmit sem adtam neki, de beleegyezett, hogy kidekorálhassam a lakást. Lassan dolgoztam a szobákban, tökéleteset akartam. A hálószobájának falaira bonyolult, fekete madarakat festettem. A konyha volt a következő, ahol grafittal dolgoztam.

"Mit csináltál reggel?" morogta a fülembe, és a vastag kabátját a vállaimra terítette. A meleg szinte fűtötte a jéghideg bőrömet. A mámorító illatát éreztem és szorosabban magamra húztam a nagy kabátját.

"Vázlatot rajzoltam" válaszoltam, de nem voltam hajlandó részletezni.

"Oh, miről?" kérdezte. Belenéztem a mély, jáde szemeibe, ami már kitörölhetetlen volt a memóriámból.

"Rólad" motyogtam. Csak úgy kicsúszott ez a vallomás. Anélkül, hogy megpróbálta, minden gátlásomat lerombolta. Sosem beszéltem senkinek sem a vázlatfüzetemről, de még csak azt sem engedtem meg, hogy belenézzenek. Titkok vannak az oldalakon a fájdalmaimról és a gyötrelmeimről és titkok, amikről nem akartam, hogy valaha napvilágot lássanak.

"Oh, tehát most akkor én vagyok a modelled?" nevetett, majd körbe forgatott, a karjai közé zárt, és a tekintetét az enyémbe fúrta. Nem tudtam, hogy mit mondjak, az arcom elvörösödött, és lehajtottam a fejem.

"Hmmm, még sosem álltam modellt ezelőtt senkinek sem" finoman megfogta az államat, kényszerítve, hogy a szemeibe nézzek. "Ez jó móka lehet" az arca bal oldalán előbújt a gödröcskéje, mielőtt lágyan megcsókolt.

Megfeszültem, ellenálltam a gyengéd érintésnek. Az ajkát erősebben préselte az enyémnek, a csók elmélyült én pedig élveztem a meleg ölelését. Még egy utolsó csókot nyomott a számra, én pedig sóvárogtam utána, gyengéden megszorítottam a vállait, minden távolságot bezártam közöttünk. Elhúzódott és kuncogott.

"Mi az?" duzzogtam, és keresztbe tettem a karjaimat a mellkasomon.

"Kedvelsz engem, Angyal. " mielőtt válaszolhattam volna, gyorsan hozzátette. "Szükséged van rám"

"Nem vagy ennyire szerencsés, Styles" puffogtam, és próbáltam elfojtani a kitörni készülő mosolyomat.

"Mmmmm" hümmögött, a szájához emelte a kézfejemet, és megpuszilta az ujjaimat.

London belvárosában kószáltunk órák hosszat, de nekem csak másodperceknek tűnt. Az elmém nem pihent, folyamatosan azon gondolkoztam, hogy vegyem-e a bátorságot, és beszéljek minden kételyemről, amik azóta bennem vannak, amióta találkoztunk.

"Miért én?" kérdeztem végül. Azt vártam, hogy a kérdésem majd meglepi, de csak megállt. Lassan magához húzott, és lágyan megpöckölte az orromat.

"Más vagy" merengett. "Nem akarsz engem, mert....nos tudod." elpirult, és lehajtotta a fejét, mielőtt folytatta. "Még nem jöttem rá, hogy pontosan mi is ez....de te sokkal sebezhetőbb, rémültebb, és ártatlanabb vagy."a szívem száguldott a mellkasomban, az állam szinte a hideg járdát súrolta.

"Én csak....érzem a késztetést, szükségem van arra, hogy veled legyek, és hogy biztonságban tartsalak. Ezt nem tudom megmagyarázni. Biztos őrültek gondolsz. " nevetett idegesen, a kezével a fürtjei közé túrt, összekócolta őket, és a homlokához simította. Egyfolytában pislogtam, hogy el ne bőgjem magam.

"Régebben" a szavak olyanok voltak, mint egy lélegzet, szinte elvesztek a szélben, de ő meghallotta őket, a szemembe nézett, azonnal elkezdett aggódni.

"Mi történt, Angyal?" a hangja lágy volt, de érezni lehetett benne az élt is. Megráztam a fejem, képtelen voltam szavakba önteni azokat a rémálmokat, amik várnak rám, akárhányszor lecsukom a szemeimet.

"Mondd el nekem" sürgetett, hajlandó lett volna meghallgatni ezt a múltban történt, szívszorító témát.

"Nem tu-tudom" nyöszörögtem. A karjaiba húzott, a fejemet a mellkasára döntöttem, próbáltam eltörölni a könnyeimet és a hatalmas fájdalmat a végtagjaimban. Tudtam, hogy nem fogja ezt annyiban hagyni, amíg mindent meg nem tud a szörnyű, sötét múltamról. Nem most először bántam azt meg, hogy találkoztam vele, még azok után is, hogy visszautasítottam őt, elhagytam őt, ő itt maradt az életemben.

Hirtelen azt éreztem, hogy valaki rángatja a karomat. Lenéztem, és egy kislány állt mellettünk, aki csak a vállamig ért. Egy újságot szorított erősen a mellkasához, ragyogó, barna szemekkel nézett fel az én göndör hajúmra. Egy apró mosoly szökött a szám sarkába, minden előbbi gondolatom elűnt, amikor láttam, hogy próbál megformálni egy értelmes mondatot. Lehajtotta a fejét, a göndör haja elfedte a ragyogó, rózsaszín arcát. Szerencsére a nő, aki vele volt, a megmentésére sietett.

"Oh elnézést. Sajnálom, hogy megzavartuk titeket, de a lányom hatalmas rajongó. Megengedi?" a nő az újság felé intett, ami a lánya kezében volt, a telefonjával együtt. Harry bocsánatkérően rám nézett, én pedig elmosolyodtam és a kislány felé biccentettem. A lány felbámult ránk, de Harry leguggolt az ő szintjére.

"Olyan aranyos a gyerekekkel" mormolta az anyuka, és mellém állt.

"Igen, az" néztem, ahogy a kislány elpirult, és nevetgélt, amikor Harry belecsípett az arcába, pózolt, amikor lefényképezték őket és aláíratta az újságot is.

"Hogy hívnak?" hallottam, ahogy megkérdezi.

"Leslie."

"És hány éves vagy, Leslie?"

"Hat"

"És mióta vagytok ti ketten...?"kérdezte a nő.

"Oh, nem, mi nem - úgy értem - uh" elpirultam, és inkább elhallgattam, mielőtt még jobban zavarba jöttem volna.

"Ó, csak azt hittem, mert az utóbbi időben sokat láttalak titeket együtt a sajtóban....Cassie, ugye?" kiváncsiskodott a nő, és lenyomott néhány gombot a telefonján. Esküszöm, láttam, ahogy elindítja a hangfelvételt, mielőtt a képernyő elsötétült. Lassan elkezdtem hátrálni.

"Igen." sóhajtottam, és reméltem, hogy Harry hamarosan végez, valami rosszat éreztem ezzel a nővel kapcsolatban.

"De te szeretnél vele lenni, jól gondolom?"

"Hogyan?"

"Ő bizonyára vonzó és....gazdag. És fogadni merek, hogy az ágyban is csodás."

"Tessék?" próbáltam a hangomat nem felemelni, felháborodva néztem a nőre. Mégis mit gondolt, ki ő?

"Mi történt tegnap a tömegben?" kiváncsiskodott, én pedig hátráltam és a kezemet a levegőbe emeltem. Követett engem, szinte feltolt a téglafalra.

"Ez így nem annyira kényelmes.."

"Válaszolj a kérdésre, Cassie, ez nem olyan nehéz. Miért harcoltál? Úgy tűnt, hogy nem akarsz vele lenni...és mégis, itt vagy. " a hangjában keserű él volt érezhető. Kétségbeesetten Harry felé néztem, aki nagyon jól elbeszélgetett a kislánnyal.

"K-ki vagy te? " dadogtam.

"Szórakozottan rámutatott a nevére az egyik pletykalapon, én pedig elsápadtam, és próbáltam eredménytelenül eltolni magamtól a nőt, aki nem semmi mást nem akart tőlem egy sztorin kívül, amivel megemelheti a fizetését.

"K-kérem, én nem-" könyörögtem. "Harry!" a fejét a hangom irányába fordította, és szikrákat szórt a szemével a nőre, aki éppen akkor ért hozzám.

"Azt hiszem, itt végeztünk" morogta és gyengéden a háta mögé tolt, így védve engem, már két nap alatt másodjára. Hálásan összekuporodtam mögötte, és belemarkoltam a fekete pólójába. A nő egy mérgező pillantást vetett rám.

Néztem, ahogy feloldja a telefonját, és megállítja a hangfelvételt, majd felénk mutatta. "Azt hiszem, megvan mindenünk, amiért jöttünk, köszönd meg szépen, Les." a kislány elpirult, és felbámult Harry-re, a dedikált újságot még mindig a mellkasához szorította.

"Nagyon örülök, hogy találkoztunk, Leslie" mondta Harry, a hangja tele volt melegséggel, csakúgy, mint pár másodperccel azelőtt. Égő tekintettel nézett a riporterre. "Gyerünk, Cass." a kezét összekulcsolta az enyémmel. Próbáltam lépést tartani vele, olyan gyorsan haladt.