Chapter 3 - Gyerünk

Cassie szemszöge:

Kimerültség gyötörte a testem, és megbántam, hogy elmentem szórakozni. Akaratlanul is neki dőltem a táncpartneremnek, a lábaim fájtak a cipő nevetségesen magas sarkától. A szemeim lassan lecsukódtak, és mindent megtettem, hogy kizárjam a zenét. A mámorító illata megtámadta az érzékeimet, úgy vette őt körbe, mint egy felhő. Újra és újra megtöltötte a tüdőm, szinte ittam a bőre illatát, ami lenyugtatta a száguldó pulzusomat.

A hatalmas keze egyfolytában fel-le mozgott a hátamon, és néhányszor felugrottam, amikor szemtelenül a fenekembe csípett. Rácsaptam a kezére, magasabbra téve azt a hátamon. A reszelős nevetése vibrált a mellkasomban, én pedig azt vettem észre, hogy tetszik nekem ez az érzés, és azt kívántam, bárcsak többet hallanám. Éreztem a forró érintését a vékony anyagon keresztül, amint a ruha kivágott részét kereste a derekamnál, ujjait erősen belenyomta, és körkörösen dörzsölte a bőrömet. Azonnal ellazultam a karjaiban, és nem tudtam irányítani a reakcióimat.

"Tűnjünk el innen" morogta a fülembe, az egész testemet az övének préselve. Éreztem minden izmát.

"Én-Én...um...nem hisz-" dadogtam, és körbenéztem a szórakozóhelyen, keresve az embereket, akikkel jöttem.

"Shhh Angyal, velem biztonságban vagy" kuncogott, az egyik ujját a számra téve, elhallgattatva engem. Pillantása elidőzött a számon egy ideig, mielőtt arcomat a kezei közé fogta, és a hüvelykujjával az arccsontom felett simogatott.

Tisztán láthatta, hogy ez mit tett velem. Nem szóltam. A állkapcsom nem mozdult, és mintha a nyelvem is beragadt volna. Hol a pokolban voltak a barátaim? Már keresniük kellett volna. Megígérték.

"Gyerünk" válaszként bólintottam. nem voltam képes mást tenni. Egy aranyos mosolyt villantott, és megfogta a kezem, mielőtt óvatosan irányítani kezdett a táncparketten. A szívem mint egy csapdába esett kolibri, úgy dörömbölt a mellkasomban. Miután elhagytuk a lüktető tömeget, esküszöm, több száz tekintetet éreztem magamon, de a hatalmas kezek védelmezve átöleltek engem. Bizonytalanság kerített hatalmába, és lassan próbáltam kiszabadítani a kezem, de ő nem engedett.

Mikor elhagytuk a klub-ot, a szorongásom csak fokozódott. Bárhova néztem, mindenki csak bámult. A hideg szél befújt a ruhám alá, felemelve annak az alját egyre feljebb és feljebb. A fenébe is. Egy kézzel küzdöttem, hogy az anyag újra a helyére kerüljön. Szerencsére, jobbra kiszúrtam a járdán egy kocsit, és egy inas ugrált a vezetői oldalról, körbe kerülte az autót, és kinyitotta az ajtót.

Küzdöttem, hogy ne hallatszódjon a hangomon a félelem. "Tényleg vissza kellene mennem a barátaimhoz."

"Nem" a hangja borotvaéles volt, egyből ledermedtem.  Megállított maga előtt, a két keze közé fogta az arcomat. A szemei egy pillanatra fagyosnak tűntek, mielőtt lassan meglágyult, felolvadt a jeges, jáde tekintete. "Megijesztelek téged?" dorombolta, az arca egyre közelebb került az enyémhez.

"Igen" suttogtam, nem tudtam megállni, hogy ki ne csússzon a számon. Az ajka megrándult, gonoszkásan elmosolyodott, és a bal gödröcskéje teljesen látszódott.

"Nem akarlak bántani, Angyal"

"Ők sosem tették" összeráncolta a szemeit a válaszomra, nyilvánvalóan próbálta elemezni a célozgatásomat. Még mindig erősen szorított, ezért csak egyetlen szót suttogtam, amit még biztos hogy sokszor fogok neki mondani "Kérlek"

Az ajkai mégegyszer megrándultak, mielőtt gyorsan, szokatlanul gyengéd csókot nyomott a számra. Ekkor volt itt az idő, amikor közelebb húztam magamhoz, a testemet az övének préseltem. Belemorgott a csókba, én pedig a hajával játszadoztam, kicsit meghúzva azt.

"Csak utánad" intett a ránk váró kocsi felé, a hangja puha volt, mint a bársony, ebben a hűvös, londoni éjszakában.

"A barátaim" próbáltam meg, mégegyszer, utoljára.

"Ne aggódj miattuk, Angyal. Biztos vagyok benne, hogy jól vannak" üvölteni akartam vele. Nem ez volt, amiért aggódtam. Én magam miatt aggódtam. Bár, engedtem neki, hogy megfogja a kezem, és hogy a kocsi felé vezessen. A meleg hívogatott, a hideg, őszi szél pedig riasztott.

A kezeimet körbe fontam magamon, hogy ne reszkessek annyira. Megfordultam, hogy lássam őt, amikor egy görbe mosolyt villantott, látszódtak a gödröcskéi is, mielőtt becsukta az ajtót. 

"A picsába" csacsogtam, és vonaglottam a fűthető, bőr ülésen, magam alá téve a lábaimat, élvezve a meleget. Néztem, ahogy körbe kocogja a kocsi elejét, a szám tátva maradt, amikor a sofőr megcsúszott a hatalmas borravaló láttán. A férfi megköszönte, és biccentett a fejével. A göndör hajú fiú kinyitotta az ajtót, és becsusszant a vezetői ülésbe.

"Sosem mondtad a neved" a szemeimmel az arcát kerestem, hogy lássam a reakcióját. Nyílvánvalóan jobb volt abban, hogy elrejtse az érzelmeit, mint én. Beindította a kocsit, és lehajtott a járdáról. Elkeseredetten fújtattam, az arcomat az ablak felé fordítottam.

"Harry" megugrottam a mély hangjától, mert megtörte azt a mély csendet, ami megtöltötte a kocsit. "Harry Styles"

Megjegyzés: Awhh, a végeee :) Remélem tetszett nektek is. :D