Chapter 17 - Próbálj megállítani

Cassie szemszöge:

Harry addig nem lassított le, amíg el nem értünk egy előkelő, összetett ház ajtajáig London szívében. Kinyitotta az ajtót, majd a lifthez mentünk, ahol megnyomta a földszint gombot. Kérdőn rá néztem, de a szemei sötétek voltak, és a lift rozsdamentes acélból készült ajtajára fókuszáltak. Nem hezitált, amikor azok kinyíltak, behúzott engem is, és csak a folyosó végében lévő lakás ajtajánál állt meg. Elővette a kulcscsomóját a zsebéből és kinyitotta az ajtót, megfogta a hátamat, majd be vezetett. Hanyagul felkapcsolta a lámpákat, azonnal a lakás végébe ment, engem egyedül hagyva a bejáratnál.

"Oké." mondtam megsértődve és elfújtam az arcom elől egy hajtincset. "Akkor otthon érzem magam."  a szarkazmus egyértelműen érezhető volt a hangomban. Még komolyan senkit sem látott vendégül? Ha valaha így fogadtam volna valakit, az anyám biztosan megölt volna.

Megforgattam a szemeimet, és levettem a cipőimet, mielőtt összegömbölyödtem a kanapén. Megfogtam a távirányítót és kapcsolgattam a csatornák között. Néhány perccel később, megugrottam, amikor megköszörülte a torkát. Megfordultam, ő pedig póló nélkül a nyitott ajtónak támaszkodott, a kezében törölköző volt.

"Azt hiszem, beugrok a zuhany alá." jelentette be, és elindult a hálószoba felé.

"Oh hé, nekem mindegy" fújtattam, miközben a hátát bámultam.

"Csatlakozhatsz, ha szeretnél" kuncogott, és átnézett a válla fölött. "Megspórolnánk egy csomó vizet, meg minden"

"Eddig még sosem vettem be ezt a 'globális felmelegedéses' szemetet. " mondtam, a figyelmemet újra a hirek felé fordítottam. Csak egy ismétlés volt tegnap estéről, a jelenlegiek közül a csatorna képeket és videókat mutatott, amiket a Twitter-ről szedett.

"Jézusom" sziszegtem, és elképedve néztem, ahogy az egyik lány levideózott a telefonjával, amikor bántalmaztak. Nehéz volt megmondani, hogy a rajongó szándékosan tette-e, vagy csak próbált közel kerülni Harry-hez, de bárhogy is volt, az arcom bánta.

"A One Direction énekese még mindig nem támasztotta alá, és nem is tagadta le, hogy kapcsolatban van ezzel az új, titokzatos lánnyal." foglalta össze a riporter, érezhető volt a szavaiban az erős skót akcentus.

"Nem vagyunk kapcsolatban" morogtam, és megnyomtam egy gombot, hogy csatornát váltsak. Abban a pillanatban a hasam korogni kezdett. Nem nagyon ettem semmit sem egész nap, csak egy kis pattogatott kukoricát a moziban és ittam reggel egy kávét. A tekintetem hosszasan elidőzött a konyhán, miközben a kanapén feküdtem, hallgattam a zuhany csendes hangját a hálószoba mögül. Esküszöm, hallottam, ahogy énekel.

"Nos, megengedte, hogy otthon érezzem magam" vigyorogtam, mert a korábbi csend nekem a beleegyezését jelentette. Felugrottam a kanapéról, és a konyhába mentem. A berendezések teljesen újnak tűntek, nyilvánvalóan még sosem próbálta ki őket, és még nem is evett itt. Tipikus fiú.

Kinyitottam minden szekrényt, átkutattam az egész konyhát, megfelelő összetevőket kerestem. Kimértem lisztet egy rozsdamentes tálba, amit a márványlapon tárolt, és elkezdtem lassan számolni a szükséges csészényi fehér port.

Megugrottam, és mindenfelé elszórtam a lisztet, amikor hirtelen dörömbölést hallottam Harry bejárati ajtaja felől. Lemostam a kezem a minőségi mosogatóban, majd kinyitottam az ajtót. Felpislogtam a kívül várakozó szőke hajú fiúra.

"Haz-...uh, bocsi..." dadogta a szőke hajú srác, teljesen elvörösödött, amikor lebámult rám a ragyogó kék szemeivel. "Itt..uh...itt van Harry?" kérdezte az erős ír akcentusával, és átnézett felettem.

"A fürdőben van." morogtam, és szélesre tártam az ajtót, hogy beinvitáljam, mielőtt újra a konyhába mentem. Tudom, hogy ez nem volt valami kellemes fogadtatás, akárki is volt ez a srác, de Harry elfoglalt volt és amúgyis az ő hibája volt, hogy egyedül hagyott engem. Követett és a bár másik oldalánál állt meg. Néztem őt, miközben tovább mértem a lisztet a csészével, és átszitáltam a tálba.

"Niall vagyok" nevetett idegesen és az egyik hatalmas kezét nyújtotta felém. Elfogadtam, és egy kicsit megráztam.

"Cassie. Hamarosan jönnie kellene. " motyogtam, és egy kicsit megforgattam a szemeimet, Niall pedig kuncogni kezdett.

"Szóval....akkor ezek a sztorik igazak" merengett. Felnéztem rá, és láttam, hogy a szemöldökét húzogatja sokatmondóan.

"Milyen sztorik?" nevettem, és körbenéztem a hozzávalókon, amik már elő voltak készítve. Szódabikarbónát és cukrot tettem a tálba.

"Haz új titokzatos barátnője" mutogatott a levegőbe, én meg csak vigyorogtam.

"Én nem vagyok Harry új akármicsodája"

"Akkor miért vagy itt?" kérdezte, zavarodottság látszódott a baba arcán.

"Elraboltak" vontam vállat, és tojásokat, vajat és tejet tettem a tálba.

"Ah, látom, és ezért csinálsz most nekem vacsorát?"

"Ki mondott olyat, hogy vacsorát csinálok neked?" nevettem, és a kontyomat kibontottam, hogy egy lófarok legyen belőle.

"Nos, itt vagyok én, itt vagy te, és tudom, hogy az ilyen aprócska lányok, mint te, talán nem eszik meg az összeset. " motyogta, és a tekintete hosszasan elidőzött a tálban lévő ragadós, fehér tésztán.

"Egy kicsit lekezelő vagy, nem gondolod?" viccelődtem, és elfordultam tőle, hogy felmelegítsem a serpenyőt.

"Nem, nem, nem." kiáltott fel, és átnézett a vállam fölött, miközben belekanalaztam a sistergő serpenyőbe a tésztát. "Én csak...te....éhes vagyok" nyafogott, és duzzogva lehajtotta a fejét.

"Oké, oké, kaphatsz belőle egy kicsit" nevettem és összeborzoltam a rendetlen, szőke haját. Öt perc múlva Niall-nek már csorgott a nyála a toronymagas, aranybarna palacsinták láttán, amíg én a hűtőben önteteket kerestem.

"Oké, Lucky- "

"Lucky?" kérdezte, ezzel félbeszakítva engem.

"Igen, Lucky, van..-"

"Ezt még sosem halottam" morgott." Figyelj, ő egy manó. Nagyon eredeti. "

"Befejezhetném?" kérdeztem nevetve, figyelmen kívül hagyva a nyafogását. Lehajtotta a fejét, én pedig ezt úgy vettem, hogy folytathatom. " Ahogy azt az előbb is mondani akartam, van eprünk, tejszínhabunk, csokidarabok, és....mi ez? Áfonya lekvár? "kérdeztem, és feltartottam az üveget, hogy ő is lássa. Hevesen bólogtott.

"Oké, válassz" mondtam, és megfordultam, hogy kivegyek még két tányért a szekrényből.

"Nekem nem kell rá semmi " mondta eltorzított hangon, én pedig megfordultam és láttam hogy mosolyogva néz rám, és egy félig megevett palacsinta van a fogai között.

"Legalább adj egyet nekem is" maga elé húzta a tányért, kiválasztott egyet, amit nagy nehezen nem tartott meg magának. Ez a palacsinta fele akkora volt, mint a többi.

"Oh, megdöbbent a nagylelkűséged" kuncogtam és kikanalaztam egy adag tejszínhabot, a tetejére pedig eper darabokat szórtam. Az arca felragyogott és már nyúlt is egy újabb palacsintáért.

"Ne, csak vicceltem." nevettem, és eltoltam a kezeit. "Nem vagyok annyira éhes, tényleg."

"Oké, bocsi." pirult el, és lenézett a halom ételre. "Most már egyik srác sem főzhet nekem, ők azt mondják, hogy ez túl sok munka." lebiggyesztette az alsó ajkát, duzzogott, és közben egy adagot lapátolt a szájába.

"Látom az okát." percek alatt eltűntette az egészet, majd felém tolta a tányért, még egyet kérve.

"Niall, ez minden, amit csináltunk" nevettem, és vágtam egy darabot a még mindig befejezetlen palacsintámból.

"Nos, akkor csinálunk még párat, ugye?"

"Meglátjuk" megráztam a fejemet és lenyeltem a darabot.

"Hé, neked még van egy kicsi" mutogatott Niall, én pedig megfordultam, hogy lássam.

"Hol?"

"Ott" továbbra is kitartóan mutogatott.

"Niall" morogtam. "Hol?"

"Nos..." belemártotta az ujjait a tejszínhabba. " Ott" az egészet az orromra kente és úgy vihogott, mint egy őrült.

"Ha ha ha " nevettem. "Nagyon vicces"

"Szerintem az. Most pedig siess, még mindig éhes vagyok" megforgattam a szemeimet, lábra álltam, megmostam a kezemet, mielőtt neki álltam egy újabb adagnak.

"Most segíteni fogsz nekem" ugrattam, és a kezébe nyomtam a lisztet és a szitát. A fülei elvörösödtek, és szerintem már megbánta, hogy megint dolgoztat engem. Az utasításaim segítségévél sikeresen kimerte a megfelelő mennyiséget, de azért egyszer félreöntötte. Nevetve az egészet felém fújta. Köhögtem, amikor a levegőbe került. A bejáratnál lévő tükör felé fordultam és láttam, hogy sikerült az összes liszttel beterítenie. Elkezdtem kirázni a hajamból, majd letörölni az arcomról, és az orromról, a szempilláim úgy néztek ki, mintha hó csücsült volna rajtuk.

"Most komolyan" a kezemet a csípőmre tettem. "tiszta gyerek vagy"

"Ezzel hódítok" vont vállat, és egy adag tejszínhabot lapátolt a szájába, és a cukor felé nyúlt.

"Oké, mozgás." nevettem, miközben a fél csésze lisztet a tálba öntötte. Mögém állt, és megfogta a tojásokat. Elvörösödtem, amikor szinte mindkét karjával becsomagolt. Egyesével tördelte a tojásokat a tálba.

"Mi a pokol?" egy mély hang morgott. Összerezzentem, a mérőedény kiesett a kezemből, egyenesen a fém tálba. Szinte egyszerre, Niall és én is megfordultunk, majd elugrottunk egymástól.

"Tűnj el" a hangjából ítélve egyértelműen ideges volt Niall-re, a gallérjánál fogva megragadta az ijedt fiút, és az ajtó felé rángatta.

"Nézd Haz, hozzád jöttem, de te elfoglalt voltál, én pedig éhes...."próbálkozott Niall, miközben Harry már az előtérbe vitte őt. " Semmi nem történt, úgy értem én nem akar..-" Harry nem hagyta, hogy befejezze, a barátja arcába csapta az ajtót.

"Mi a fasz, Harry!" ordítottam és odasiettem hozzá.

"Az enyém vagy"

"Oh bazdmeg! Ne hozd fel ezt a szart többet! Palacsintákat csináltunk. Mi van abban annyira átkozottul rossz, hogy kibaszott palacsintákat csinálunk?" éreztem, hogy az arcom kivörösödik, miközben kiabáltam vele. Lenézett rám, a szemei sötét voltak, mint az éjszaka.

"Körülötted volt a karja"

Oké, szóval flörtölt velem. Mi ezzel a gond?"

"Az. Enyém. Vagy." a hangja rekedt volt.

"Nem, nem vagyok. Nem tartozok senkihez. Miért vagy ennyire átkozottul birtokló?

"Miért vagy ennyire átkozottul makacs?"

"Gah" csak ennyit tudtam mondani, és inkább visszamentem a konyhába, ahol visszatettem mindent véletlenszerűen a szekrénybe, nem törődve azzal, hogy talán rossz helyre raktam őket.

"Te mit tettél volna a helyemben, ha láttad volna a barátnődet a legjobb haveroddal? "ujjaival a hajába túrt, és az egyik bárszéket rugdosta.

"Pont ez az! Ő a legjobb barátod. Nem kellene egy kicsit jobban megbíznod benne?" ordítottam vele, a mosogatóba dobáltam a koszos edényeket és vizet engedem rájuk.

Vigyorogni kezdett. "Nem tagadtad le."

"Letagadni, mit?" fújtattam, és inkább arra koncentráltam, hogy minden tányért tisztára mossak.

"Hogy a barátnőm vagy." kirázott a hideg, még akkor is, hogy ha éppen forró vízzel mostam le a kezemet.  Nem tagadtam le, ez tény. Őszintén, nem is igen vettem észre. Megtöröltem a kezemet, figyelmen kívül hagytam őt, meg a vádjait, és kisétáltam a konyhából.

"Hova mész?" kiáltott utánam.

"Zuhanyozni, mert néhány seggfej kizárt a lakásomból." ordítottam vissza, majd bementem a fürdőszobába, és becsuktam magam mögött az ajtót.

Leellenőriztem a víz melegségét, majd beléptem a zuhany alá, és lassan a forró gőz betöltötte az egész fürdőszobát. Mégis ki a francnak hiszi ő magát? Azzal beszélgetek és flörtölök, akivel csak akarok.

Éreztem, hogy a forró víz hatására minden izmom elernyed. Biztos vagyok benne, hogy egy órát a zuhany alatt álltam. Egy apró, fekete törölköző várt rám összehajtva, mikor végre kiléptem a víz alól. Biztosan a víz miatt nem hallottam, hogy bejött.

Amikor magamra tekertem a törölközőt, akkor jöttem csak rá, hogy miért választotta ezt. Talán feleakkora volt, mint egy normál méretű törölköző.

"Ugye csak viccelsz velem?" próbáltam minnél jobban magamra telerni az anyagot, miközben az ajtó felé mentem, a hajamból csöpögött a víz.

"Tehát" mondtam, miután kinyitottam az ajtót, tudtam, hogy a másik oldalon vár rám. "Nincs valamivel hosszabb törölköződ?"

"Dehogy" vigyorgott rám. "Úgy értem, van, de azok nem olyanok, mint amilyet látni akarok rajtad. " fújtattam, miközben lehúztam a törölköző alját, ami éppenhogy takarta a fenekemet.

"Tessék, vedd fel ezeket!" dobott nekem egy köteg ruhát, én pedig próbáltam elkapni őket egy kézzel, mert a mássikkal nevetségesen fogtam a törölköző alját. Fekete alsónadrágok estek a padlóra, én pedig olyan gyorsan, ahogy az lehetséges volt, lehajoltam értük, közben olyan erősen szorítottam magamhoz a törölközőt, ahogy csak tudtam. 

"Kizárt, hogy én ezeket felvegyem" mondtam gúnyos mosollyal és mindent visszadobáltam neki. Elkapta őket, mielőtt a fejére esett volna.

"Oké, akkor mindketten meztelenül alszunk. Egyébként reméltem, hogy ezt fogod mondani." pislogott rám, és a nadrágja szegélyével játszadozott. Forróság öntötte el az arcomat, alig tudtam valamit kinyögni.

"K-kizárt. Ez sosem fog megtörténni."

"Soha ne mondd, hogy soha" mondta vigyorogva.

"Csak az álmaidban, Styles" fújtattam, és megfordultam, hogy visszamenjek a fürdőszobába. Oké, visszaveszem a ruháimat. Farmerban alszok egy éjjel....ez nem lehet annyira rossz, ugye?

"Ne légy ennyire kislány" kuncogott, megfogta a csípőmet, és magához húzott. A törölköző kicsúszott a kezemből, amikor erősen a mellkasának csapódtam.

"Csak vedd fel őket." kérte, és nyújtotta a boxert. Megforgattam a szemeimet, kikaptam a kezéből, erősen becsaptam magam mögött a fürdőajtót, és be is zártam. Amikor pár másodperccel később kinyitottam az ajtót, ő még mindig ott állt, rám várva.

A nyelvével megnyalta az ajkait, és elismerően nézett rám. "Jól nézel ki a ruháimban" egy önelégült vigyor csúszott a szájára.

"Fejezd be, Styles." mondtam, és a hajamba túrtam, hogy pár nagyobb tincset megigazítsak.

"Angyal." morogta, és mögém állt, a fejét a nyakamon pihentette.

"Szállj le rólam"  megvontam a vállamat, mindent megtettem, hogy lerázzam. De ő maradt.

"Menjünk az ágyba"

"Isten ments! A kanapén alszok"

"Nem fogsz"

"Próbálj megállítani" megfordultam, felbámultam rá, és erősen toltam a mellkasánál fogva. Nem mozdult.

"Menjünk az ágyba" a hangja sokkal parancsolósabb volt.

"Nem"

"Angyal"

"Nem fogok veled egy ágyban aludni, Styles"

"Nincs más választásod" az ölébe vett, és leszorította a lábaimat, hogy ne tudjak küzdeni. Szó szerint az ágyba mászott velem.

"Meg foglak ölni" motyogtam a párnába.

"Próbálj" kuncogott, a mély hangja vibrált az egész testemben. Egy lágy, de ragaszkodó csókot nyomott a bőrömre a nyakam és a vállam találkozásánál.