Cassie szemszöge:
*Reggel*
Cassie és Gwen
azonnal kinyitottam, felugrottam az ágyban, és próbáltam minnél messzebb kerülni a mellettem lévő testétől. Forró kezeket éreztem a derekam körül, helyben tartottak, és megakadályozták, hogy elmeneküljek.
"Mi a franc?" felhördültem, és mocorogtam a forró ölelésében.
"Nyugalom, Angyal. Csak én vagyok" Harry mély kuncogása vibrált körülöttem, amitől megfeszültem.
"És én ettől hogyan nyugodhatnék meg?" sziszegtem, megforgattam a szemeimet, és haszontalanul húzogattam a kezeit körülöttem.
"Az éjjel nem bántad, hogy itt voltam..." motyogta. "Valójában nagyonis élvezted." A hangszíne sötét volt, én pedig kerültem a tekintetét, féltem az igazságtól, amik kiderülhettek azokból a sötét gömbökből. Halkan nyögött, amikor nekem tolta a súlyát, amitől hátra estem, aztán rám mászott. Felbámultam rá.
"Légy szíves, Styles" mérgelődtem, és kereszteztem a karjaimat a mellkasomon.
"Tudod, más lányok ölnének a helyzetedért" kuncogott, tüzet gyújtva a nyakamtól a kulcscsontomig az ajkaival. Az egész testem libabőrös lett az érintésétől.
"Oh kérlek, kérlek bocsáss meg az ostoba viselkedésemért" megforgattam a szemeimet, vigyorogtam, miközben eszembe jutott valami.
"Édes Istenem" ziháltam és az arcomat legyeztem a kezeimmel. " Nem tudom elhinni, hogy Harry Styles az ágyamban van" sikítottam.
"Fogd be" nyöszörgött és a száját az enyémre nyomta, a kezeimet pedig a fejem fölé szorította. A csók elmélyült, és a nyakára vezette a kezeimet. Az ujjaim a hajával játszadoztak, húzogatva a fürtjeit. Belenyögött a csókba, a keze lefelé araszolt a vékony pólóm alatt a hasamon és az oldalamon.
Zihálva húzódtam el, az ajkai pedig a nyakamon vándoroltak lefelé.
"P-pisilnem kell" dadogtam. Gyenge mentség volt.
"Rendben" mondta rekedten, és lágy csókokat hagyott a nyakamon.
"E-engedj el" a nyakam bőrébe mosolygott, de annyit lazított a fogásán, hogy eltudtam mozdulni. Elkezdtem felállni az ágyról, de megálltam, és forróság öntötte el a testem. Lerántottam a paplant, és magam köré tekertem. Harry-re bámultam.
"Styles, hol a picsában van a bugyim?" kiabáltam tágra nyílt szemekkel, homályos képek villantak be éjjelről. Gödröcskés mosollyal nézett rám, és a fejével az ágyam lába felé biccentett.
"Jézusom" mérgelődtem, és az ágy lábához vánszorogtam, majd kisprinteltem a szobából. Mégis mi a fenét gondoltam? Hogy hagyhattam, hogy ez megtörténjen?
Amikor pár perc múlva visszamentem az előtérbe, bekukucskáltam a félig nyitott ajtón. Sötét szempillái a rózsás arcán pihentek, aranybarna fürtjei szétáltak, körbevették az arcát, és elterültek a mentaszínű párnán. Óvatosan kinyitottam az ajtót, és a fiókokban kezdtem el kotorászni, amíg megtaláltam, amit kerestem. Az ágy szélére ültem, és elkezdtem rajzolni. A grafit által a gyönyörű arca kezdett alakot ölteni, a sötét, csábító szemei és a szétnyílt ajkai. A levegő megmozdult, én pedig felnéztem a az ágyban fekvő fiúra. Sötét szemeit az enyémekbe fúrta, és kiváncsian nézett engem.
"Tetszik, amit látsz, Angyal?" kuncogott, majd felkönyökölt.
"Láttam már jobbat is" mérgelődtem, becsuktam a vázlatfüzetemet, és szorosan tartottam a jobb kezemben. Lábra álltam, és csak álltam ott pár kínos másodpercig, miközben a tekintetét végigfuttatta rajtam, tetőtől talpig. Elpirultam, amikor ráébredtem, hogy amikor az alsóneműmet kerestem csak egy pólóban voltam. A lazacszínű pólómat lerángattam a combomig, és vettem egy mély levegőt.
"Éhes vagy?" kérdeztem, megtörve a nagy csendet. Rámvigyorgott és visszahúzta a takarót, amit azelőtt magamra tekertem.
"Gyere vissza az ágyba" a hangja rekedt volt. A göndör hajú fiúra és Gwen félig nyitott ajtajára néztem a folyosón. A picsába. Vajon ez egész éjjel így volt?
"Megyek és csinálok egy kis teát" mondtam, majd sarkon fordultam és elsétáltam a göndör hajú fiútól.
Vettem egy mély levegőt, és elutasítottam, hogy megforduljak és vissza másszak az ágyba. Nem emlékszem, hogy Harry hogyan került ide, de rendkívül örültem neki. Emlékszem, ahogy az ajkai olyan könnyedén mozogtak az enyémeken. Elpirultam, miközben a konyha felé sétáltam - Gwen várt rám.
"Lebuktál"
"Harry ide jött az éjjel és mi....beszélgettünk" ismertem el, és próbáltam kihagyni a részleteket. Az arcom lángolt, amikor az emlékek visszajöttek. Gyakorlatilag éreztem az ajkait az enyémeken, ahogy a kezeivel közelebb húzott, miközben én ide-oda mozogtam a vándorló érintése alatt.
"Tudod, az elkövetkezendő napokban szarul fogod maad érezni, amiért egyfolytában hazudozol" morgott, felvonta a szemöldökét, majd megfordult és a teás csészét szorongatta.
"Semmi nem történt, Gwen, cserkész becsület"
"Ha. Mintha valaha lettél volna lánycserkész"
"De gondoltam rá, ez számít, nem?"
Megforgatta a szemeit. "Nem hinném"
"Van még egy kis tea?" kérdeztem, és a kis kanna felé néztem, próbáltam sikeresen témát váltani.
"Nos, miért is nem lettem meghívva a pizsipartira?" motyogta Gwen, és a szobám felé biccentett. Lefagytam, Harry bágyadtan bámult a konyhában, a kezem pedig csak lebegett az üres kanna felett. Nem volt rajta póló és a farmerja is lelógott a bronz csípőjéről, kirajzolódott az a bizonyos "v" alak , amit alaposan szemügyre vettem. Oldalra döntötte a fejét, és pár kóbor hajtincset eltűrt a szemei elől.
"Angyal" vigyorgott.
"Ne szólíts így" morogtam, és elfordultam, hogy elrejtsem a forró arcomat, mert rajtakapott, hogy úgy bámultam, mint egy idióta, már másodjára aznap reggel. Elzártam az érzelmeimet, elszántan bámultam a csapból folyamatosan folyó vizet, és vártam, hogy felmelegedjen.
"Rendben, akkor mit szólnál a babám-hoz? Drágám? Nekem tetszik a drágám. Mit gondolsz? Jó a hangzása, nem?" megugrottam, amikor a forró leheletét éreztem a tarkómon, sokkolt a közelsége. Hosszú ujjak oldalra söpörték a hajamat, a nyelvével egy forró csíkot húzott a nyakamon, és beleharapott a fülcimpámba. Fenébe. Bizonyára nem volt félénk. El akartam lökni magamtól, de nem tudtam megmozdulni, a testem cserben hagyott engem. Egy másodpercre az elmémet sötét felhők homályosították el. A szadista nevetése vibrált a fülemben. Állj le, Cassie. Ők nem ugyanazok az emberek. Harry nem ő.
"Igen, azt hiszem" Gwen válaszolt a nevemben. "Bár szerintem ragaszkodnod kellene az Angyalhoz. Csak eljátsza, hogy ez zavarja őt, de titokban nagyonis szereti. Csak rá kell nézni a vörös arcára" nevetett Gwen.
"És mi a helyzet a Drágámmal?" morgott, tovább támadva a személyes teremet, a sötét kuncogása vibrált a fülemben. Reszkettem. Minden vér kifutott az arcomból. Mit gondolsz, mégis hova mész, Édesem? A mérgezően csábító hangja visszhangzott a fülemben. Próbáltam megakadályozni, de nem sikerült. A gyomrom kavargott, elmenekültem a konyhából, és bezártam magam az aprócska fürdőszobába. Ne sírj, Édesem, minnél jobban harcolsz, annál jobban fog fájni. Csak lazíts. Gonosz nevetés csengett a fejemben, és éreztem, hogy nem vagyok jól. A mosdó fölé hajoltam, és küzdöttem a levegőért. Miért akarod, hogy bántsalak, Édesem? Nem szeretem ezt csinálni. A hangja egyáltalán nem volt bocsánatkérő, kegyetlen mosoly torzította el a gyönyörű arcvonásait. Az ujjait a felkaromba vájta, ahol sorakoztak a zúzódások, esélyt sem kapva a gyógyulásra. Zokogás folytogatott, küzdöttem a levegőért.
Szedd össze magad, Cassie. Ez nem a valóság. Ő nincs itt. Nem veszíthetem el az irányítást, nem itt, nem most. Könnyek homályosították el a látásomat, vettem egy mély levegőt, és nem engedtem, hogy a vágy legyőzzön. Összpontosíts. Ő nincs itt. Fokozatosan erősödött fájdalom, a lábaim meginogtak, amikor feltűrtem a pólóm ujját. A halványuló emlékek még mindig égtek az emlékezetemben, de már nem zavart a felkarom. A kezemmel körbefogtam a bőrt, ahol semmi sem maradt az árnyékokból, és amik miatt négy hónapja kórházban voltam. Visszarángattam a pólót a helyére, és hideg vizet fröcsköltem az arcomra.
"Cassie?" Gwen hangját hallottam az ajtó mögött. "Jól vagy?" a tenyeremmel letöröltem a szemeimet, és a tükörbe néztem. A hajamba túrtam az ujjaimmal, megpróbáltam megszelidíteni a rakoncátlan, és rendetlen tincseimet, és kibogoztam a nagyobb csomókat, amik az éjjel keletkeztek.
"Igen" összerezzentem, amikor a hangom elcsuklott a szó közepén. "Én csak....azt hiszem, a múlt éjjel miatt van" kikényszerítettem egy nevetést magamból, és imádkoztam, hogy bevegyék az elég gyenge hazugságomat. Egyikük sem tudhat róla. Túl sok kérdést tennének fel. Már több tanácsot is kaptam, és nem számít, hogy mit mondtak, sosem segített. Csak rémálmaim vannak, amiket mindennél jobban el szeretnék felejteni. Lépnem kellett az életemben, sosem kaptam rendes ápolást a régi sérüléseimre.
Vettem egy mély levegőt, kinyitottam az ajtót, majd megláttam Harry-t és Gwen-t. Próbáltam a legjobb formámat hozni, mintha semmi sem történt volna.
"Oooké?" Gwen az orra alatt motyogott, és mindketten követtek a konyhába. Egy gyors pillantást vetettem Harry-re, tudva, hogy azokkal a jáde gömbökkel figyeli minden mozdulatomat, ami miatt bizonytalanság fogott el. Kényszerítettem magam, hogy hátra nézzek, és küzdöttem, hogy betartsam az ígéretemet magamnak az "Új Cassie"-ről. Nem akartam hagyni, hogy megfélemlítsen. Nem akartam hagyni senkinek sem soha többé, hogy megfélemlítsen újra. Az intenzitás a fagyos zöld tekintetében sokkoló volt, nem kaptam levegőt.
"Szóval....Harry...." úgy tűnt, Gwen ízlelgeti még a nevét, tesztelte, hogy milyen érzés, amikor kimondja. Keserűséget éreztem a hasamban. "Éhes vagy? Mert szerintem Cassie több, mint boldog lenne, ha csinálhatna neked reggelit. " leesett az állam. Mit csinált? Harry ledermedt egy pillanatra, és szinte láttam, hogy a fogaskerekek megmozdulnak a fejében, és azon gondolkodott, hogy hozzászóljon-e a bizarr viselkedésemhez. Űgy tűnt, hogy meggondolta magát.
"Éhezek" a szeme szórakozottan csillogott, és ravaszul elmosolyodott.
"Gwen" motyogtam. " Beszélhetnénk egy kicsit?"
"Nah, én itt jól megvagyok" rám villantotta a szemeit.
"Azt hiszem, Harry-nek mennie kell."néztem rá. "A telefonod egész reggel csörgött. Valószínűleg most ott kellene lenned valahol, nem?" Az állkapcsa megfeszült. Tudtam, hogy nem így várta a reggeli távozást. Harcoltam, hogy kordában tudjam tartani a gyors szívverésem, próbáltam a legjobban leplezni a mellkasom fel és le emelkedését. Az elmém rám kiabált, hogy legyek óvatos, nem kellett volna felidegesítenem. Komoran állt, és láttam, hogy minden lehetőséget végigvett. Nyeltem egyet, a szám hirtelen kiszáradt.
"Biztos vagyok benne, hogy tudnak még egy kicsit várni. Elvégre, nélkülem nem indulhatnak"
"Nem vagy egy kicsit meggondolatlan?" a szemei elsötétültek. A francba. Vond vissza. Vond vissza.
Egyszerűen csak vállat vont, és ismét betört a személyes terembe. Diszkréten kitértem előle, átsétáltam a konyhán és a pultra ültem. Hirtelen a múlt éjjel pergett le előttem, égette a látásomat. Keresztbe tettem a lábaimat, megtagadva, hogy hozzám férjen. Egy acélos pillantást vetett rám, egyértelműen idegesítette az ellenállásom.
"Hmmmm.....én valami édeset kívánok, és te Harry?" Gwen a mutatóujját az állához rakta, én meg felugrottam figyelemelterelésképp.
"Ó nem" kiabáltam, és a kezemet a szám elé raktam. A szemei elsötétedtek, miközben a vörös hajúra néztem. "Mennünk kell! Az óráink tíz percen belül kezdődnek"sietősen leugrottam a pultról, és felkaptam Gwen befejezetlen teáját.
"Vasárnap van, drágám" az orrom alatt káromkodtam. Végre közbenjárhatna már az érdekemben.
"Oh igen, igaz. Bocsi. Mondd, nincs már késő a futásunkhoz?" kifogytam a mentségekből, és tudtam, hogy átlát rajtam.
"Úgy gondoltam, hogy szünetet kellene tartanunk mára"
"Gwen" néztem rá figyelmeztetően.
"Tudod mit?" fújtatott Harry. "Igazad van. Tényleg mennem kellene. Most jutott eszembe, hogy randim lesz délben. " váratlanul belém nyillalt a féltékenység fájdalma, és végig száguldott a szívemen. A kezeimet ökölbe szorítottam, a körmeimet belevéstem a tenyerembe. Gwen sokkot kapott, és azt tátogta, hogy Most komolyan gondolja? Rá akartam kiabálni, és magyarázatot követelni, de hirtelen újból nagy fájdalmat és árulást éreztem, próbáltam közömbösnek mutatkozni. Zöld szemeivel bámult, és tudtam, hogy csak azért mondta ezt, hogy elérje a célját.
"A fenébe. Pedig már kezdtem reménykedni, hogy itt maradsz" felsóhajtottam, már az ajtó felé fordítottam a fejem, és imádkoztam, hogy ne legyen egy végzetes hibám az, hogy engedtem elmenni.
"Oh, felhívhatom Brenna-t, és elhalaszthatom..." a hangja kötekedő volt, de a szavaiban volt egy kis őszinteség.
"Szép próbálkozás" hidegen elmosolyodtam. "Nos, a múlt éjjel...érdekes volt." lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót.
"Igen, az volt. Valamikor megismételhetnénk" rekedt hangjával morgott, sötét zöld szemeiben látszódott a tréfa. Mielőtt tiltakozhattam volna, magához rántott és az ajkait az enyémekre préselte. Egy pillanat alatt bepánikoltam. A szorítása túl erős volt. Belevéste a bőrömbe, de az érintése olyan gyorsan eltűnt, amilyen gyorsan jött. A szívem mint egy kalitkába zárt madár, akinek akkora volt a félelme, mint nekem. Visszapillantás nélkül elment mellettem, áthúzta a fején a pólóját, és kisétált a folyosóra.
"Várj" szóltam utána és követtem. " É-én nekem tudnom kell, hogy mit akarsz" suttogtam. A szemeit éhesen végigfuttatta az egész testemen, majd hirtelen rájöttem, hogy elég hiányos a ruházatom. Lerángattam a pólóm alját, és imádkoztam, hogy a combom közepéig leérjen, hogy véletlenül se látszódjon ki egy centiméter sem az alsóneműmből.
"Hmmmmm" morgott és eltúrta a szemébe lógó hajtincset. Hátrálni kezdtem, mire kiült a mosoly a szájára. "Azt hittem, hogy minden szándékom világos volt az éjjel" mondta, a hangja tele volt vággyal. A szemei egy éhezőről árulkodtak, aki még sosem lakott jól. Reszketés futott végig a gerincemen. Megfordult, majd kiviharzott az épületből, úgy hogy teljesen tisztában volt azzal, hogy ez az egyszerű mondat hogyan hatott rám. Akartam őt. Ő egy drog, én pedig függő lettem.
"Sosem képzeltem rólad, hogy így tudsz visítani" töprengett Gwen, miközben becsuktam az ajtót.
"Micsoda?"
Borzalmas akcentussal kezdett el beszélni, mint a régi filmekben, és karba tette a kezeit a mellkasán. "Harry! Oh Harry! Bazdmeg, ez az, Harry!"
"Nem tudom miről beszélsz" hazudtam.
"Mhmmm. Persze, keresd csak a kifogásokat. De megnyugtatlak, hogy ki fogok találni minden piszkos részletet. És az sem érdekel, ha ezt a komor srácot kell megkérdeznem róla" dobálta a tincseit. Öltözz fel, te okos. Csak vicceltem, amikor azt mondtam, hogy a mai futást elhalasztjuk."
***
Egyre jobban éreztem a kevés alvás következményeit ; a testem olyan volt, mint egy robot, az egyik lábamat húztam a másik után, és küzdöttem, hogy lépést tudjak tartani Gwen képtelenül hosszú lábaival. Ő ma már kétszer hívott. Mindkettőt figyelmen kívül hagytam, de ugyanakkor a hüvelykujjam mindig ott volt a hívás fogadása gombon.
London volt nekem az új kezdet, a tiszta lappal indulás, de úgy tűnt, hogy nem számít, merre megyek, ő mindig ott ólálkodik a háttérben. Ez volt az, amit nem akartam engedni. Ő egy drog, az egyik legveszélyesebb fajta. Először ártalmatlan, lassan függőséggé alakul át, majd apránként megöl. Megborzongtam, amikor visszagondoltam a többi drogra, amikre mostanában kényszerítve voltam. Harry. Ő és Harry ugyanolyan volt pár dologban, rémisztő volt ennek a gondolata. Milyen jó volt kiszabadulni a függőségből, és mindezt csak azért, hogy most belekerüljek egy másikba? Megráztam a fejem, és próbáltam elfelejteni a múltat és a jelent.
Gwen átváltott sétára, én pedig egy apró mosolyt intéztem felé hálám jeléül. Megforgatta a szemeit, és hátat fordított nekem.
"Mi a bajod?"
"Nem bízol meg bennem" mérgelődött, és lenyújtotta a fájó lábait.
"Mi a franc?" morogtam és megdörzsöltem az arcomat.
"Lehet, hogy az éjjel részeg voltam, de nem annyira. Tudom, hogy milyen egy orgazmus." gúnyosan mosolygott, és csípőre tette a kezét. "Szóval milyen volt a mi göndör hajú barátunk?"
Az arcom tüzelt, a fejemet minden irányba elfordítottam, és imádkoztam, hogy senki ne halljon meg minket. "Nem volt orgazmusom" sziszegtem, és szégyenkezve mondtam ki az utolsó szót.
"Óh kérlek. Különben nem nyögtél volna úgy, és nem.."
"Nem volt orgazmusom" nem tudtam elhinni, hogy ilyenekről beszéltünk az utca közepén, mindenhol emberek voltak körülöttünk, és elkezdtek bámulni.
"Szóval nem dugtatok?" egyszerre kérdezte idegesen és hitetlenkedve.
"Oké, nem itt fogunk erről beszélgetni" morogtam és körbenéztem az utcán. "Az emberek elkezdtek bámulni" egy kávézót láttam meg szemben. "Gyerünk" megragadtam, és áthúztam az emberek között.
"Wow, te kis sértődékeny" nevetett, miközben kinyitottam a kávézó ajtaját. Tíz perccel később Gwen a teáját kortyolgatva ült, és egyáltalán nem emlegette fel a pár órával ezelőtt történteket.
"Meg akarom bánni" sóhajtottam,majd forróság öntötte el az arcomat és próbáltam elfolytani az apró mosolyomat.
"De?"
"De nem tudom! Az éjjel.....csodás volt! Én még sosem....Ő..." nem tudtam befejezni a mondatot. "Bűnösnek kéne érezem magam, ugye? Még nem ismerem őt. Nem teljesen."
"Ki mondta neked, hogy ismerned kell a srácot ahhoz, hogy szórakozz vele egy kicsit? Itt az örömszerzésről van szó, nem a szerelemről, Cass" lehajtottam a fejem. Nem kellene bűntudatot éreznem. Az emberek sokszor csinálják ezt a dolgot, és ez normális, nem?
"Egy vagy két ujj?" kérdezte hirtelen.
Majdnem megfulladtam az italomtól, próbáltam nem összekoszolni a fehér pólómat a forró kávéval. "Tessék?"
"Fogadok, hogy kettőt használt. Úgy néz ki, mint aki tudja, hogy mit csinál. És Istenem, azok a kezek. Láttad te egyáltalán, hogy mekkorák? Jézusom" nyögte, és lecsukta a szemét, mert annyira beleélte magát.
"Úristen. Elég!" sikítottam, és a fejemet a kezeim közé temettem, hogy elrejtsem a nyakamra és az arcomra felszökő pírt. Abban a másodpercben egy szótlan sóhaj hagyta el a száját, mire mindenki felénk fordult és minket bámult.
"Mi van? A barátnőmnek megvolt az éjjel"
"Nem! Nem volt! " kiabáltam és próbáltam kerülni a rosszalló tekinteteket, amikkel az egész üzlet megilletett. "Ez nem így volt" figyelmen kívül hagyták a tiltakozásomat, az anyukák befogták a gyermekük füleit, és kisiettek, elfelejtve a reggelijüket.
"Gwen...." morogtam, majd lehajtottam a fejem, megpróbálva teljesen eltakarni magam.
"Hé, egy jó szex még sosem ártott senkinek" nevetett és egyre hangosabban beszélt.
"Ezt hagyd abba!"
"Válaszolj a kérdésemre, és abba hagyom!"
"Egy" megenyhültem, és azonnal elszégyelltem magam.
"Érdekes" hümmögött, és figyelmesen körbenézett az egészen üzletben. " Oké, oké, még egy kérdés." Csillogó, azurkék szemeivel bámult rám, és nem akartam tudni, hogy mi a kérdés." Ugyanolyan jó a nyelvével is, mint az ujjaival?"
"Várj. Mi?" visítottam, és forróság öntötte el az egész testemet."Nem beszélgethetünk erről itt"
"Oh, nyugodj le"
"Hogy....egyáltalán hogy kérheted ezt tőlem?" sziszegtem, és próbáltam megtartani a maradék méltóságomat.
"Mi van? Nem olyan nehéz kérdés. Ugyanolyan jó a nyelvével is, mint az ujjaival?" próbálkozott újra, és egy gonoszkás mosoly kúszott a szájára.
"Mi valójában....úgy értem....azt hiszem, hogy ő akarta, de....é-én." motyogtam, egyre jobban a hatalmába kerített az idegesség, és tudtam, hogy az éjjel nem szabadott volna felkelnem az ágyból.
"De te nem" a vörös tincsei közé túrt, egyértelműen fel volt háborodva.
"Ez nem olyan, amit nem lehet megállítani!"
"Igen, és te megtetted"
"Én..." várakozóan nézett rám. " Ez az egész annyira új. Fogalmam sem volt, hogy mit kell csinálni"
"Nem hibáztatom azért, amiért olyan gyorsan elrohant reggel" mondta és belekortyolt a csészébe.
"Mi? Miért?"
Rám bámult a csésze pereme fölött. "Megfosztottad magad minden gyönyörtől"
"Nem tudtam, hogy mit kell tennem"
"Tehát az első dolog ami az eszembe jut, hogy a kis agyadban ez játszódhatott le ' Hé, miért ne élvezhetnék el most? Egyáltalán attól le lankadna a farka?
"Mit kellett volna tennem?"
"Leszopni és dugni. Vele." az állkapcsom megfeszült.
"De még nem ismerem őt igazán" motyogtam és a hideg kávémat néztem a jobb kezemben, az izmaim merevek voltak és fájtak.
"Az éjjel nagyonis megismerhetted volna!"
"Fogd be" morogtam és határozottan bámultam a kávémat, amit szorongattam.
Megjegyzés: Hú, hát én imádom Gwen-t. :) Remélem, hogy nem csalódtatok, és hogy megérte ennyit várni erre a fejezetre. ;) pusziii :*
Teljesen megérte várni rá, és én is imádom Gwen-t!
VálaszTörlésVajon mi lehet az a dolog, ami 4 évvel ezelőtt történt, és ki az az Ő?
Nagyon megerte varni!! Nagyon joo resz imadom! Varom a koviit!:))
VálaszTörlés