Chapter 1 - Lazíts, Angyal

Sziasztok. :)
Itt van az első fejezet! Számítottam rá, hogy nem lesz egyszerű a fordítás, de nagyon tetszik. :D Sajnos hetente tudok részeket hozni, vagy esetleg akkor, ha rövidebb a fejezet.
Mielőtt neki állnátok ennek a résznek, kérlek olvassátok el az **Előszót** és a "az eredeti író üzenetét", amit a borítókép alatt találtok. Csak a félreértések elkerülése miatt. :D
Néhol muszáj változtatnom egy kicsit a szövegen, hogy azért "magyaros" legyen. :D
Jobb oldalt láthattok egy képet Cassie-ről, a főszereplő lányról. :)Ha tetszik a blog, kérlek iratkozzatok fel, és a fejezet alatt is kiváncsi lennék a véleményetekre. :D Kösziii. <3


Cassie szemszöge:

"Ha ha!" kiáltottam, a hangom elveszett a klub eszeveszett impulzusában. A testem ingott a tömegben. Néha-néha összerezzentem, amikor egy test az enyémhez préselődött, és siralmas emlékek villogtak a fejemben. Az alkohol segített egy kicsit, zsibbasztva az érzékeimet, és lehetővé téve számomra, hogy elvesszek a tömegben. 

Verejték gyöngyözött a nyakamon, a hőség hulláma végigsöpört rajtam. Felemeltem a hajamat, majd visszadobtam a vállamra. Kuncogtam egy kicsit, amikor a hosszú tincsek csiklandozták a bőrőmet, feltárva a kivágást a ruhám alsó részén. Lehetetlen lett volna megmondani, hogy mióta tartózkodtam már ott. Mikor megérkeztem néhány diákkal az 'Intro to Drawing' szakról az egyetemről, nagyjából éjfél lehetett. Lenéztem a csuklómra, de persze nem volt rajtam a kopott órám, a régi, barna bőr és antik számlap nem illett a karcsú, fekete ruhámhoz amit sikerült magamra préselnem. Néhány hónapja tartózkodom Londonban, de már úgy érzem jobb lenne, ha tartoznék valakihez. London volt a legjobb az újrakezdéshez. 

Felugrottam, amikor valaki hirtelen nekem nyomódott mögöttem, de az arca az enyém mellett volt. "Táncolsz velem?" egy furcsa kiáltást hallottam, elnyomva a zajt. Megragadta a kezemet és megfordított, közelebb húzva magához a szűk térben. Fölém tornyosult, és a puszta mérete elég volt, hogy félelmet keltsen bennem. Nehéz volt kivenni az arcát a fények miatt, amikor felemeltem a fejem, de valahogy ismerősnek tűnt. Lefagytam, amikor árnyékolt szemeivel az enyémeket bámulta. Ártatlannak tűnt. Kényszerítettem magam, hogy folyamatosan lélegezzek, szinte becsomagolt a karjaival, és lehetővé tette, hogy behajlítsam a testemet. Éreztem a leheletét, enyhén elmosolyodtam, büszke vagyok erre a sikerre. 

"Talán?" nevettem, újra megfordulva. A szívem kalapált a mellkasomban, miközben a karjai szorosabbak lettek körülöttem, megtartva engem. A fogása nem volt elég erős ahhoz, hogy fájjon, és könnyedén ki is tudtam volna szabadulni, de valami ott tartott. Kikapcsoltam az érzelmeimet, és hagytam neki, hogy visszafordítson. "Miért kellene?"kérdeztem, oldalra döntve a fejem. Sötét szemeit éhesen végigvontatta rajtam, és úgy éreztem, ki vagyok szolgáltatva neki. Összeszedtem minden akaraterőmet, keresztbe fontam a karomat a mellkasom előtt. Lihegtem, álltam a sarat, és hálát adtam Istennek, hogy a zene elég hangos volt, hogy elrejtse a szívem kalapálását. 

"Mert akarsz engem" morgott. Közelebb rántott magához, az ajkait az enyémre nyomva, miközben átölelt. Csak néhány pillanat volt, majd elszakadtunk, és az alsó ajkamat húzogatta a fogával. Én csak álltam ott, bámulva őt, teljesen kifogyva a szavakból. 

"Ezt igennek veszem" villantott rám egy kedves, ferde mosolyt, amikor a fények megvilágították a szemét. Zöld. Az egyik legsötétebb, legtisztább zöld, amit valaha láttam. Pajkosan csillogott, amitől borzongás futott végig a hátamon. A testem üvöltött, hogy forduljak meg és fussak. Nem tettem. Nem tudtam. Csapdába ejtett a tekintetével, ami olyan volt, mint egy ragadozóé. 

"Nem mondtam, hogy ezt megteheted" suttogtam. Teljesen ledermedtem a jáde tekintetétől, a szám égett a csókjának hiányától. 

"Én sosem kérek engedélyt, csak megbocsájtást" recsegte, ajkaival erőszakosan súrolta az enyémet. Küzdöttem, hogy ne sikítsak, amikor szorosan megmarkolt. 
Kontrolláld magad, Cass. Jól vagy. Ő ártalmatlan, egy kicsit részeg, de ártalmatlan. 

"Lazíts, Angyal" nem tudom hogy sikerült meghallanom a zihált szavait, az eszeveszett basszus mellett, de a testem engedelmeskedett, könnyedén formálódva az övéhez. Félelem futott át az egész testemen, és próbáltam irányítani az állandó kéz remegésemet. Éreztem, hogy vigyorog, amikor lehajolt, és tüzesen megcsókolt. Tűnj el, Cass. Tűnj el most. Nem ér meg ennyit. Túl részeg. Nincs rá okod, hogy vele legyél. A testem nem engedelmeskedett a parancsnak. 

Megállt az állkapcsomnál, és erősen szívni kezdte. Elállt a lélegzetem, és megpróbáltam elhúzódni, de szorosan ölelt. Egy gyengéd nyögés csúszott ki a szétnyílt ajkaim között, miközben folytatta a dolgát, a testünk a zenére mozgott. Az ujjaimmal a hajában babráltam, megpróbálva eltolni magamtól, de a küzdelmem csak felbátorította őt, én pedig pánikba estem. A fogát végigsúrolta a puha húsomon, amitől megrándultam, de ő követett a szájával, rátapadva az irritált területre a nyelvével. Puha ajkaival kényeztette a bevörösödött húst, mereven tartva engem, amíg befejezte a dolgát. A szemeimet pislákolva lecsuktam, a testem cserben hagyott, megadva magát az adíktív érintésének. Éreztem, hogy a végtagjaim elgyengülnek a karjai között, kényszerítve őt hogy megtartsa az egész súlyomat. Nem úgy tűnt, hogy észrevette. Végül, az érzés egy örökkévalóságnak tűnt, amit megtört és lustán kinyitottam a szemeimet. Duzzadt, rózsaszín ajkaival görbe, ördögi mosolyt ejtett, husszú, durva ujjaival megsimogatta a lenyomatot a bőrömön. Panaszkodva felszisszentem, és a vakító, göndör hajú fiúra néztem. 

"Most már az enyém vagy" morgott és megborzongott birtokló hangon, én pedig erőt vettem magamon, hogy kiszabaduljak a szorításából. A testem minden porcikája libabőrös lett. A hangja olyan volt, mint a szirénáé. Háború állt szemben a vággyal, és harcoltam, hogy kiszabaduljak a szorításából. Nem tudtam. A testem nem engedelmeskedett. 

"Részeg vagy" suttogtam. 

"Nem teljesen" csak állt ott és vigyorgott rám, gödröcskés arccal, amitől a testemnek újra vége lett, többször nekem dörzsölte a csípőjét, a keze levándorolt, hogy megtartson engem. Nem akarom tudni, mi történt volna, ha tudja, hogy mennyire féltem. Hogy kevertem magam ebbe az egészbe? A zene felgyorsult, ő pedig még közelebb húzott magához, a testünk tökéletesen passzolt egymáshoz. A picsába. Csak lélegezz Cassie, lélegezz. Óvatosan a nyakára tettem a kezem, a fejemet a mellkasára hajtottam, ott bújkálva, imádkozva, hogy bevegye a színészkedésem. 

A zene ritmusa belénk költözött. Visszhangzott az egész belsőmben, és tudtam, hogy ő is így érez. A fejét az enyémen pihentette, én pedig próbáltam legyőzni a félelmet, ami körbevett. Tetőtől talpig reszkettem. Hála Istennek, ő nem vette észre, úgy tűnt, hogy ő is azok közé a srácok közé tartozik, akik szeretik, ha a lányok félnek tőlük - szeretik az irányítás izgalmát. Szenvedtem már méltányos, hatalmaskodó férfiak miatt, és nem akarom újra átélni azokat a borzalmakat, amik az álmaimban kísértenek. 
Megragadtam az inge anyagát, belekapaszkodtam, imádkozva, hogy a dal érjen véget, én pedig elmehessek. 

Vettem egy mély levegőt, a szemem lassan lecsukódott, mikor a bőre illata lassan elért az elmémig. Olyan volt, mint egy drog, riasztó az intenzitása, csak egy levegővétel, és függő lettem. Olyan gazdag és mély, belélegeztem, ahogy csak tudtam. A kezét a mellkasomhoz vezette, a vékony ruha anyaga alatt, a bőröm égett az érintése miatt. Éreztem egy nyomást a csípőmnél, hiába imádkoztam, hogy menjen el. Reszkettem, ahogy rájöttem, hogy mennyire szerettem volna, ha több történik ezzel a fiúval, aki a félelmet ihlette az egész bensőmben. 

A zene véget ért, én pedig elkezdtem kiszabadítani magam, de ő megfogott. "Ne" morgott, és az ujjait a csípőmbe vájta. Lefagytam.

Megjegyzés: Mégegyszer elmondanám, hogy ez NEM a Dark, bár tényleg hasonlít rá. ;) Aki még nem olvasta el amit az elejét kértem, az most lécci tegye meg :3 Thank you ;)
Pls pipáljatok, hogy megtudjam, érdemes-e folytatni. ;)