Közlemény!

Sziasztok Drágáim!

Sajnos nem résszel, hanem egy fontos közleménnyel érkeztem most, a részek csúszásával kapcsolatban. Nagyon egyszerű a magyarázata, és ez nem az időhiány. A napokban elvesztettem a dédimamámat, aki nagyon közel állt hozzám, rengeteget tanultam tőle, és éppen ezért nagyon nehéz ezt nekem feldolgozni.
Nem tudom megígérni, de talán a jövő hétvégére már lesz új rész. :)
Tehát nem tűntem el, a blog nem fog bezárni, folytatni fogom a történet fordítását, amint lesz hozzá egy kis erőm.
Remélem megértitek, és köszönöm azoknak, akik velem maradtak/maradnak. :) <3
Puszi :*

Chapter 18 - Csábító

Cassie szemszöge:

*Következő nap*

"Holnap találkozunk" mondtam a kis csoportnak, akikkel összebarátkoztam már az első tanítási napon. Ugrándozva hagytam el a a művészetek épületét. Reggel, amikor felébredtem, Harry várt rám, csillogó szemeivel nézett, miközben aludtam. Vigyorogni kezdtem, minden apró részlet eszembe jutott a reggel történtekről.

"Tudod, ez eléggé hátborzongató" mondtam, majd újra becsuktam a szemeimet, a fejemet mélyebbre fúrtam a párnába.

"Neked is jó reggelt, Angyal" nevetett, és az orrával böködte a nyakamat.

"Még mindig haragszom rád" morogtam, de titokban magamban mosolyogtam. Annak ellenére, hogy az éjjel egy igazi seggfej volt, reggel viszont meglepően kedvesen és édesen viselkedett.

"Mit kell tennem?"

"Mit kell vagy mit fogsz tenni?"

"Mit tegyek, hogy megbocsáss?" morgott, a nyelve végigsiklott a nyakamon és az állkapcsomon. Elfordítottam a fejemet, ugrattam őt, megtagadtam tőle a hozzáférést.

"Hmmm. Mit tudsz ajánlani?" tudtam, hogy ezzel a határaimat feszegetem, de nem érdekelt.

"Nos" morogta. Felsikoltottam, amikor hirtelen rám mászott, és körbeölelt a karjaival. "Itt tudsz ma maradni....velem?" kérdezte, és a sötét szemeivel nézett le rám. Nagyot nyeltem, miközben a rajtam fekvő fiúra néztem. Ragaszkodott hozzá, hogy egy vékony boxerban aludjon. A reggeli fény miatt nem volt önuralmam, a csupasz bőrére pillantottam, ami szinte izzott. Egy kép ugrott be Adonis-ról, az ajkaim szétnyíltak, tátott szájjal bámultam rá. Diadalmasan lenézett rám egy önelégült vigyor kíséretében. A szemem összeszűkült, ezt szándékosan csinálta.

"Csábító, de sajnos..- " a kezeimmel körbefogtam az arcát, az ujjaim bizseregtek, amikor hozzá értem a bőréhez. "Óráim vannak. Micsoda szégyen..."vigyorogtam rá, majd letoltam magamról, és kimásztam a takaró alól, mielőtt még visszahúzhatott volna. Minél tovább voltam ott, egyre inkább kételkedtem az elhatározásaimban, és abban, hogy elmegyek onnan.

Gyorsan felöltöztem, és elpirultam, miközben csalódottan nézett a hatalmas ágyból. Mikor végeztem az öltözködéssel, beletúrtam a hajamba, és próbáltam elegyengetni a tincseket. Mikorra a fürdőszobából kijöttem, az előtérben a falnak támaszkodott már felöltözve, egy vékony fekete pólót és feszülős farmert viselt.

"Mit csinálsz?" kérdeztem csípőre tett kezekkel.

"Ugye nem gondolod komolyan, hogy hagyom, hogy gyalog menj?"

"Nem tudom, Styles" sóhajtottam, és félretoltam őt. "Eddig nem nagyon viselkedtél velem úgy, mint egy úriember"

"Ezt vond vissza" morogta, és magához rántott, a hátam erősen a mellkasának ütközött.

"Még meggondolom" mondtam, és kisétáltam a lakásból. Harry húsz perccel később kitett a művészetek épületénél, és próbálta megígértetni velem, hogy addig el nem menjek innen, amíg ide nem ér értem. Úgyhogy most valami ilyesmi fog történni. Megforgattam a szemeimet, leültem a tiszta, zöld fűbe, a fejemet hátrahajtottam, és élveztem a délután melegét. A meleg napsugár átjárta a bőrömet, a lágy szellő mozgatta a fák leveleit.

"Azt hittem, világosan megmondtam, hogy várj meg" morogta egy mély hang. Nem kellett kinyitnom a  szememet ahhoz, hogy tudjam, Harry bámul le rám a sötét szemeivel.

"Azt hittem, világosan megmondtam, hogy én túl makacs vagyok ehhez"

"Angyal" fújtatott. Kinyitottam a szemeimet, és rá bámultam.

"Mi van?

"Megígérted"

"Csak keresztbe tettem az ujjaimat" (ezt nem tudtam máshogy leírni - katt)

"Ez csalás"

"Sosem mondtam, hogy becsületesen játszom" a sötét kuncogása vibrált a testemben, nem tudtam mást csinálni, vigyorognom kellett.

"Gyerünk" nyújtotta a kezeit, és óvatosan segített felállni.

"Hova megyünk?"

"Randizni"

"Nem emlékszem, hogy ebben beleegyeztem." mondtam, és már tudtam is, hogy erre mit fog válaszolni.

"Nem emlékszem, hogy kértem a véleményed" adott egy csókot, a vállaira vett és a parkoló felé vitt.

"Először haza mehetnék? Ugyanazok a ruhák vannak rajtam már két napja"  panaszkodtam, és a haspólóm szegélyét húzogattam.

"Ki mondta, hogy kell rád ruha?" pislogott rám. Meglöktem a mellkasánál, ő pedig kuncogni kezdett, és egy lágy csókot nyomott a fejem búbjára. Másfél órával később már bejártuk a várost. Harry leparkolt egy ablak nélküli épület hátsó bejáratánál.

"Ah, már látom. Egy úriember vagy, én pedig megbízok benned, de most meg ide hoztál engem a város végébe, hogy megölj, és senki ne hallja, ahogy sikítok?" nevettem idegesen, miközben ő nyitva tartotta nekem az ajtót, és intett, hogy menjek be a sötétbe.

"Nem tudom. Úgy gondolom, csak várnod kell és nézni" a nevetése betöltötte az egész sötét épületet, az ajtó pedig hangosan becsapódott mögöttünk. Megugrottam a hirtelen zajra. Erős karok fogtak a derekamnál, és közelebb húztak.

"Ideges vagy, Angyal?" kérdezte, forró leheletét éreztem a nyakamon. Nyeltem egy nagyot, miközben egy kis fényért imádkoztam a szurokfekete épületben.

"Nem, nem. Miért kellene idegesnek lennem? Imádok egy bezárt, sötét, elhagyatott épületben lenni egy sráccal, akit alig ismerek"

Mély nevetése vibrált a fülemben. "Nyugalom, Angyal, biztonságban vagy velem..." a hangja elhalkult.

"Nos, miért is vagyunk mi itt?" suttogtam, a hátborzongató csend már nyugtalanító volt.

"Mondtam már, egy randin vagyunk" megpöckölte az arcomat, mielőtt elhúzódott tőlem, és ott hagyott. Visítottam, amikor a hideg levegő átvette a helyét. Fogalmam sem volt, hogy hova ment.

"Harry?" a hangom nem volt több egy elfolytott suttogásnál.

"Csukd be a szemed, Angyal" mondta, a hangja több méter távolságból jött.

"Miért? Egyébként sem látok semmit. "

"Csak csináld" a szívem dübörgött a mellkasomban, pumpálta az adrenalint az ereimben.

"Nem fogsz bántani, ugye?" suttogtam, az egész testem remegett. Nem válaszolt. Egy másodperccel később az épület életre kelt, kék fényt láttam a zárt szemhéjam mögül. Két hatalmas kéz takarta el a szemeimet, ezáltal már azt a kis fényt sem láttam.

"Kinyithatod" mondta, és elvette a szemeim elől a kezét. Párszor pislognom kellett, hogy megszokjam ezt az új fényt. Fény gyúlt a hatalmas tartályok körül. Több ezer liter víz volt felettünk, miközben egy alagút közepén álltunk. Mindenféle színű halak úszkáltak a tartályokban, izgatottak voltak a hirtlen jött fény miatt.

"Édes Istenem" elállt a lélegzetem, felugrottam, és a tenyeremet a fölöttünk lévő üvegre nyomtam. Kék, szűrt fény megtöltötte az egész teret. Korallok emelkedtek ki a homokból. Nem számított, hogy merre néztem, alig hittem el, amit látok.

A fiú felé néztem, aki ide hozott engem. Fürdött a kék fényben, ahogy ott állt, és jáde szemeivel incselkedve nézett, én pedig elpirultam erre. Mielőtt visszafoghattam volna magam, ráugrottam, és egy lágy csókot nyomtam az arcára. A teste megfeszült, csodálkozás ült ki az arcára, amikor elhúzódtam.

"Köszönöm" suttogtam, és átöleltem. "Ez gyönyörű" a karjaival körbe fogott, amitől borzongás futott végig a gerincemen.

"Van még néhány trükköm. " nevetett.

***

"Nem lesz baj belőle, hogy most itt vagyunk, ugye?"kérdeztem, és az ujjamat harapdáltam.

"Csináltam én valaha is olyasmit, ami bajba sodort téged?" kérdezte, és a szemöldökét felhúzva nézett rám.

"Igen" néztem rá szúrós tekintettel, és közben kicsomagoltam a búvárruhát, mert azt mondta, hogy vegyem fel. Elővett egy kulcsot a pénztárcájából, és kinyitott egy ajtót, ahova kizárólag csak az akvárium dolgozói mehettek be. Könnyedén tájékozódott az alagútban, mielőtt megtalálta a helyet, amit keresett. Körbenéztem, mialatt ő kivett két búvárruhát a szekrényből. Az akvárium legnagyobb tartályában voltunk.

"Ne aggódj, Angyal. Ígérem, hogy nem foglak bajba keverni....egyenlőre."

"Styles, Istenre esküszöm, hogy..."figyelmeztettem.

"Nyugalom" vigyorgott, a kezét nyújtotta, majd könnyedén belehúzott a hideg, kék vízbe. Egy aprót sikoltottam, tarkabarka halak vettek körül minket. Harry-re ugrottam, és igykeztem elkerülni a nyálkás dolgokat. Sosem voltam egy 'halas ember' , nézni szerettem őket, addig, amíg hozzám nem értek.

"Ne, ne ne" sikoltoztam, és a nyakába kapaszkodtam. "Vigyél ki, én ezt nem csinálom"

"Ne legyél már ennyire kislány! Ezek csak halak!"

"Nagy, nedves, nyálkás halak" a szemembe nézett, és a gödröcskés mosolyát villantotta felém.

"Nem tetszik?" nevetett, elrúgta magát a medence szélétől, és egyre beljebb úszott."Ússz vissza magadtól"

"Harry!" nyafogtam, és a szempilláimat rebegtettem. "Kérlek" amikor nem mozdult, hogy visszaússzon a partra, megforgattam a szemeimet, ellöktem magam a göndör hajú fiútól, mielőtt kétszer is meggondoltam, hogy mit csinálok. A karjaimat közel tartottam az oldalamhoz, és elkezdtem a medence széle felé kapálózni. Hátrapillantottam, de nem hittem el, amit láttam. Harry eltűnt.

"Styles, ne csináld ezt" mondtam olyan hangosan, ahogy csak tudtam. Fogalmam sem volt, hogy a halak érzékenyek a hangos zajokra.

Egy pillanat múlva hirtelem valami megragadta a bokámat, és a víz alatt rángatta, amitől kitört belőlem a kiabálás. A szemeim kipattantak, és a sós vízbe néztek. Harry nézett velem szembe, gödröcskés mosolyt villantott, a kék fény megcsillant a bőrén. Elkapta a csuklómat és közelebb húzott, hogy meg tudjon csókolni. Olyan erősen ellöktem, ahogy csak tudtam, visszautasítottam. Megfordultam, amikor szemtelenül megfogta a fenekemet. Ideges voltam, kihúztam magam a hideg vízből, a térdeimet felhúztam a mellkasomhoz, és a medence szélén dideregtem.

Feljött a víz alól, úgy nevetett mint egy őrült, majd vizet fröcskölt mindenfele. "Hé, ne már" kiáltottam, és eltakartam az arcomat.

"Gyerünk, Angyal. Nem félsz egy pár kis halacskától, ugye?" nézett rám a jáde szemeivel.

"Az a valami nem kicsi. " sziszegtem, és egy rája felé mutattam.

"Ezek ártalmatlanok. "nevetett. "Redd biztosított róla, levágták a tüskéjüket, mielőtt belerakták őket a tartályba. Teljesen biztonságban vagy, Angyal."

"Nem érdekel, hogy mit mondasz. Az a valami egy cápa. A ráják után jönnek a cápák. Tehát elég veszélyesek. Nem fogok együtt úszkálni egy cápával.

"Csinálhatjuk ezt egyszerűen is, de lehetek kemény is, Angyal. Akárhogy is, de vissza fogsz jönni a vízbe."

"Nem, nem, nem" megráztam a fejemet, és a térdeimet szorosabban húztam a mellkasomhoz.

"Oké, te akartad" sóhajtotta Harry, és kiszállt a medencéből. Fölém tornyosult, a hajából az arcomba csöpögött a sós víz. Mielőtt bármit is tehettem volna, az ölébe vett.

"Harry, ne, kér.." beledobott a medencébe. A halak elsiettek a hirtelen jött zavar miatt. Feljöttem a felszínre és a levegőbe ugrottam.  Harry a medence szélén állt, és engem nézett, ravasz mosoly kúszott a szájára.

"Meg foglak ölni" kiáltottam, és elkezdtem kifele úszni. Belevetette magát a medencébe. A mellkasom előtt összefontam a karjaimat, vártam, hogy feljöjjön a víz alól, de amikor nemjött, körbe fordultam. Hova tűnt el?

Egy csomó vizet fröcskölt az arcomba.

"Komolyan?" kérdeztem. "Olyan gyerekes vagy"

"Mondja ezt az a lány, aki fél pár apró haltól."

"Tiszta hal kakis lesz a szád"

"Nos, tehetünk róla, hogy a tiéd is olyan legyen" vigyorgott, bezárta a köztünk lévő teret, és az ajkait az enyémekre nyomta. A nyelvével megnyalta az alsó ajkamat, bejutásért könyörögve. Összezártam a számat, élveztem, hogy ezzel felidegesíthetem őt.

"Angyal" morgott, de nem húzódott el. Belemosolyogtam a csókba, élveztem, hogy enyém az irányítás. De ez nem tartott sokáig. Egyik kezével megfogta a hátamat, magához szorított, a másik kezével befogta az orromat. A szemeim kipattantak. Tudtam, hogy mit csinál.

"Végülis, levegőt kell majd venned" kuncogott, és az ajkát még mindig az enyémen tartotta. Megráztam a fejemet, úgy bámultam rá. A tüdőm égni kezdett. Végül, nem tudtam tovább tartani, zihálva vettem a levegőt. Azonnal kihasználta a helyzetet és csókolni kezdett, a karjaival körbe ölelt.

"Mekkora segg vagy" nevettem, miután elszakadtunk.

"Mit mondtál rám az este? Segg...?"

"Seggfej" vigyorogtam, és a szájába csíptem. Egy órát úszkáltunk, de ezalatt azt értem, hogy a hátába kapaszkodtam, és az életemért imádkoztam. Csendes volt, amíg megérkeztünk a kampuszhoz, leparkolta a kocsit, és felkísért a lakásig.

"Köszönöm az estét" suttogtam, és lehajtottam a fejemet, mert éreztem, hogy kezdek elpirulni. Válaszként hümmögött, közel húzott magához, és megcsókolt.

"Szóval, milyen volt a randi?" kiáltotta Gwen. Felugrottam, amikor hirtelen kinyitotta az ajtót.

"Harry hal kakit evett" kuncogtam.

"Oookéé...Bocs, hogy megkérdeztem" fújtatott, megforgatta a szemeit, mielőtt visszament a lakásba.

"Hívd be, ha szeretnéd. " kiáltotta vissza. Bocsánatkérően néztem Harry-re, és reméltem, hogy nem veszi észre, hogy menyire szeretném, ha maradna.

"Csábító, de van néhány interjúnk holnapra a bandával. Haza kellene érnem" adott egy csókot. Felhívlak, oke?" ajánlotta fel.

"Valójában, én, uh...nem találom a telefonomat" motyogtam, és a lábujjaimat mozgattam a csizmámban.

Felhúzta a szemöldökét, de nem kérdezett semmit. "Meg van Gwen száma" adott egy utolsó csókot, mielőtt elsétált a folyosón. "Jó éjszakát, Angyal"