Chapter 14 - Még nem végeztünk

Figyelmeztetés: +17, felnőtt tartalom!

A 11. fejezetnél magamtól írtam az elejére a +16-os figyelmeztetést, mert úgy gondoltam, hogy volt benne olyan rész, ami már intimebb, meg persze csúnya beszéd, de ezt a +17-et az eredeti író is kirakta a fejezet elejére. :) Tehát csak saját felelősségre!
A következő részről egyenlőre semmit sem tudok mondani, mert az eddigi leghosszabb rész, sok időt vesz igénybe, és mivel már a suli is (sajnos) elkezdődött, rengeteg minden halmozódott fel egyszerre. Valószínű, hogy hétvégére megoldom, de nem ígérek semmit. ;)

Cassie szemszöge:

Mi a franc folyt itt? Miért volt még mindig itt és miért nézett így rám? Idegesen elfordultam a göndör hajú fiútól, aki a konyhámban állt. A holdfény kegyetlen volt, szinte fürdött benne, és ezüstösen beragyogta őt, halvány kék és arany foltok csillogtak a sötét szemeiben. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, elveszve és megrémülve, bármerre fordultam, nem tudtam eltűnni, nem tudtam elszabadulni ; elvesztem azokban a jáde gömbökben.

Felugrottam és összerezzentem, mert beütöttem a fejemet a fölöttem lévő szekrénybe, amikor hirtelen a lábaim közé lökte a testét, és a pulthoz lökte magát, amin ültem. A tekintetével fogva tartott, aminek vigasztalnia kellett volna, de ehelyett a szívem úgy dobogott a mellkasomban, mint amikor egy rémült madár nem tud elrepülni. Rengeteg gondolat száguldott végig a fejemben egyetlen perc alatt. Miért én? Mit csinál? Mit keres? Tudtam, hogy mindenre megvolt a válasza, de szerette a kezében tartani az irányítást, vágyott rá, szüksége volt rá. Nem adott semmiféle haladékot, eldöntötte, hogy eljött az ideje.

"Mit csinálsz?" a szavaim nem voltak többek egy elfolytott suttogásnál, a sebezhetőségem elárult engem. Fájdalmas, bajkeverő vigyor kísértett az elmúlt két napban a gödröcskés arcán, a szemei csillogtak, bármi rosszat is tervezett.

"Shhhh" kuncogott. Összerezzentem, amikor ujjaival lehúzta a csípőmről a melegítőnadrágomat.

"Fel" zavartan engedelmeskedtem, és felemeltem a csípőmet, így el tudta távolítani a zavaró anyagot. Lecsúsztatta a bokámig, majd ledobta a földre. Felugrottam, amikor az ujjai visszatértek, és magasan a belső combomat simogatták. Már mozdultam, hogy eltoljam, de egyszerűen elkapta a kezeimet, és a mellkasára tette azokat, direkt a szívére. Dübörgött az érintésem alatt.

"Harry, kérlek!" nyöszörögtem. Ezt felszólításnak vette, nem pedig ellenkezésnek. Elkezdtem remegni, miközben egyre feljebb és feljebb simogatott. Az ajkai égették a nyakamat és az állkapcsomat. Akaratlanul, a szemeim lecsukódtak, egy lágy, szótlan nyögés csúszott ki a szétnyílt ajkaim között. A mély és reszelős nevetése vibrált a fülemben, mielőtt beleharapott. A forró leheletét éreztem az arcomon és a nyakamon ; oldalra döntötte a fejemet, így még többet kaptam az érzésből. A szemeim kipattantak, és összerezzentem, amikor ujjaival a csipkéhez ért, direkt a középpontom felett.

"N-ne" ziháltam és a körmeimet a mellkasába vájtam. Hümmögött válaszként, de a keze nem hagyta abba a mozgást. A fejemet hátra döntöttem, a tüdőm majdnem felrobbant, annyira ziháltam, amikor lassan, és körkörösen elkezdett dörzsölni. Elengedte a kezem, helyette a csípőmet fogta meg, mert annyira fészkelődtem az érintése alatt. Tűz tombolt bennem, akadálytalan és megállíthatatlan. Mindent elpusztított az útjából, a szabad akaratom utolsó maradványai is hamuvá lettek. A csípőm felemelkedett, sóvárogva az érintéséért, akartam, hogy tudja, mennyire szükségem volt rá. A nyomás csak nőtt, a lélegzetem pedig elakadt. A körmeim apró félholdakat vájtak a bőrébe, a nyakamba morgott, örömöt találva a fájdalomban. A körmeimmel végig karmoltam a mellkasát és a nyakát, a hajába túrtam, és a végeit húzkodtam.

Ez rossz. Ez....meg kell állnunk...Túl sok érzelem harcolt a figyelemért. Öröm árasztotta el minden érzékemet, rám zúdult, mint egy szökőár, a világ elsötétült minden hipnotikus mozdulatra. Bőr ért bőrhöz, az ujjai könnyedén siklottak a vékony anyag alatt.

"Harry" a szó elfojtott volt, alig ejtettem ki a számon, ő gyengéden és kitartóan elhallgattatott. Nem tudtam összpontosítani, túl sok minden történt.

"Lazíts" nevetett, és a szája tökéletesen mozgott az enyémen. Nyöszörögtem tiltakozásul. Vándorló kezei újból nekiláttak a munkának, és a testem reagált, ívbe feszült, hogy passzoljon hozzá, könyörögtem neki, hogy folytassa. Morgott az új érzésre, és az alsó ajkamat harapdálta, húzkodta. A hüvelyujját gyengéden a csiklómra tette, a gyönyör pedig teljesen elárasztott. Folyamatosan nyögések és sóhajok hagyták el a számat, a hüvelykujja minden mozdulata egyre messzebb és messzebb küldött az extázis mélyülő szakadékában. Szikrák táncoltak a bőrömön, és felrobbantak, akárhányszor a meleg bőre az enyémhez ért. Olyan erősen összeszorítottam a combjaimat, amennyire csak tudtam, de egy test útban volt. A szívem száguldott, a mellkasom olyan gyorsan emelkedett és süllyedt, hogy csoda volt, hogy egyáltalán tudtam lélegezni. Az egész testem reszketett, miközben a másik kezét az oldalamon tartotta, a pólóm alatt, próbálva helyben tartani engem. Soha senki nem érintett még így.

"K-kérlek" könyörögtem megint. Az elmém, a testem, és a lelkem börtönbe volt zárva, a kulcs pedig nála volt. Csapdában voltam. Egy csókkal elhallgattatott. Végül megtörte a csókot, a fejem a vállára esett, képtelen volt megtartani a saját súlyát. Rekedten nevetett, miközben az érintése eltűnt. Megkönnyebbülve felhördültem, a szemeim lassan kinyíltak. Kiáltani tudtam volna, amikor az ujjait a telt ajkaihoz emelte, és szopni kezdte.

"Olyan édes" morgott, és lenyalta az ujjairól, ami belőlem rajtuk maradt. A kezét megint leengedte, én pedig még magamon is meglepődtem, amikor elértem, hogy megakadályozzam.

"K-kérlek, ne"

Ő egyszerűen csak kuncogott. "Oh, nem. Még nem végeztünk" a zöld szemei elsötétültek.
Az elmém kiabált velem "Veszély! Veszély!", de tehetetlen voltam, nem tudtam megállítani. Könnyedén kiszabadult a fogásomból és félrehúzta a fehérneműmet. Felkiáltottam, amikor a bejáratomat kínozta, nem voltam felküszülve erre a sokkra, ami a gerincemen is végigszaladt. A kezem a haját markolta és húzogatta, a sikoly folytogatott, és azzal fenyegetőzött, hogy felrobbanni készül a mellkasomban. Lassan az egyik hatalmas ujját belém vezette, én pedig hiába küzdöttem, hogy ne sikítsak a fájdalomtól. Folyamatosan mélyebbre és mélyebbre araszolt bennem, felpréselve a falra, ami nyögéseket váltott ki belőlem.

"Olyan szűk vagy" morgott, a reszelős hangja vibrált a fülemben. Az egész testemmel az övének dőltem, mert a gyönyör túl sok volt bennem, minden izmom elárult engem. Úgy éreztem, az izületeim életre keltek, amikor kihúzta az ujját. Köszönöm Istenem. Megkönnyebbülést éreztem. Lassan az ujját ismét belém vezette, felépített egy állandó ritmust, ki és be pumpált. Az érzés elviselhetetlen volt. Semmi sem készített fel erre. Egyre mélyebbre és mélyebbre nyomult, én pedig küzdöttem a levegőért, kisebb sikerrel. Összerezzentem, amikor körzött a hatalmas ujjával, mielőtt lassan kihúzta és folytatta a lassú ritmust. A szájával kínzóan araszolt fel a nyakamon, szívta és harapdálta a húst, megjelölt engem. Beleharapott a fülcimpámba és olyan dolgokat suttogott, amiket csinálni akart velem. Megakadályoztam a szavait. A haját egyre erősebben húztam, amikor felemelt a pultról, a lábaimat a dereka köré fonta.

"Hálószoba?" motyogta az ajkaimba, és elvitt egy darabig, amíg válaszoltam. Az elmém túl zavaros volt az imént történtektől.

"A f-fal mögött." A nyelvem megbotlott a szavakban. Könnyedén végigvitt a lakáson, ügyesen kikerülte az akadályokat, nem is gondoltam rá, hogy figyelmeztessem.

Pár másodperc múlva már a puha ágyamban feküdtem. A csodálatos érzés még mindig kínzott, bizsergett és kiáltott neki, vágyott az addiktív érintésére. Háború dúlt az elmémben. Nem kellene ezt csinálnunk. Ez nem helyes. Minden mozdulatát hatalmas szemekkel figyeltem. Azt akartam, hogy mellettem legyen, hogy újra érezhessem őt....de nem lehetett. Egyáltalán, be sem kellett volna engednem ide. Mit csinálok?

"Angyal." a hangja durva volt, nyilván a távolság miatt, amit beállítottam köztünk. "Gyere ide" maradtam, ahol voltam, kővé dermedtem, valójában képtelen voltam neki válaszolni bármilyen módon, vagy formában.

"Angyal" a szemei még sötétebbek lettek, amikor nem voltam hajlandó mozogni. Felhúztam a térdeimet a mellkasomhoz, és körbeöleltem őket a kezeimmel. Az egyik erős kezével megfogta a bokámat, és az ágy szélére húzott. Nyöszörögtem tiltakozásul amikor megpróbálta leszedni a kezeimet a lábam körül. Nem engedtem neki. Eredménytelenül. Mielőtt észrevettem volna, már magához húzott.

"Így már jobb" kuncogott. Erélyesen a száját az enyémre nyomta, kezei a túlméretezett pólóm alatt vándoroltak. Megérintette a mellemet, és egy kicsit meg is szorította. Az ajkai közt ziháltam, a nyelvével feltérképezte a számat.

A csóknak túl hamar vége lett, a szája elhagyta az enyémet, hogy hosszadalmas csókokat nyomhasson az állkapcsomra és a nyakamra, enyhítve a foltokat, amiket pár perccel azelőtt csinált. A nyelve forró csíkokat húzott a nyakamon, én pedig felnyögtem, amikor megtalálta az érzékeny pontomat - az állkapcsom alatt.

Elidőzött ott, dolgozott az érzékeny, rózsaszín húsomon, aminek a felszínére lassan vér került, beszínezve azt. A fogait a jel felett tartotta, ami éles érzés volt, de a nyelve puha simogatása lenyugtatta. Végül elmozdult, csókokat ültetve folyamatosan a nyakamon, majd a kulcscsontomon, végig a csupasz vállamon, ahol félrecsúsztatta a túlméretezett anyagot.

Az izmaim megfeszültek, amikor elkezdte szívni a bőrt a mellkasomon, egyre közelebb és közelebb kerülve az anyag széléhez. Küzdöttem, hogy eltoljam magamtól, de a matrachoz szorította a kezemet, képtelen voltam megállítani.

"Jézusom, lazítanod kell" nevetett és továbbra sem engedett el, a fogaival még lejjebb tolta a pólómat. Sápadt, fehér bőr csillant meg a holdfényben. Rám nézett, miközben ajkaival egyre lejjebb vándorolt a csupasz bőrömön, a lélegzetem elakadt a torkomban, a bámulása továbbra sem szűnt meg.

"Harry" sikítottam, amikor gyengéden beleharapott a mellbimbómba, rózsaszín ajkaival körbe vette és szopogatta. A szabad kezemmel a haját húztam, a fürtjei csikizték az arcomat és a mellkasomat. Elhúzódott, mire én felnyögtem a csalódottságtól, a haját húzogattam tiltakozásul. Kuncogott a reakciómon.

"Nyugalom" nevetett, és kiszabadította a másik kezemet is, a hüvelykujjával végigsimított az ajkaimon, amik az érintésétől szétnyíltak. "Segíthetek neked, ha te is szeretnéd"

Akaratlanul a fejem fel és le mozgott, a neve csupán csak suttogás volt, amikor kiejtettem a duzzadt ajkaimon. A gödröcskéi előbújtak, élvezte a tényt, hogy nem tudtam másképpen válaszolni. Rám pislogott, az ujjhegyeit a mellkasom bőrébe ásta és a hasam aljánál kutatott, ahol az alsóneműm volt az akadály. Ziháltam a fájdalmas örömtől, amikor az ujjaival a bugyim alá férkőzött, és megpróbálta lehúzni a csípőmről.

Az érintésébe beleborzongtam, ami végigfutott a gerincemen, amikor belém nyomta az egyik ujját, a hüvelykujja állandó köröket írt le a csiklómon, Nézett, miközben a szemeimet összeszorítottam, és az alsó ajkamba haraptam, hogy a kitörni készülő nyögésemet elfojtsam.

"Ne olyan gyorsan, Angyal" a szemeim kinyíltak, miközben az ujja továbbra is mozgott bennem, a nyögésem pedig kitört, amit próbáltam elfolytani. Önelégülten, gödröcskés arcával mosolygott. Kihúzta az ujját, majd egyre erősebben és erősebben visszatolta, én pedig elvesztettem az irányítást. Eksztázisba kerültem, ami az egész testemet körbe vette, és remegve terültem el az ágyon. Levegőért kapkodtam, amikor már nem érintett.

"Ez az én csajom" kuncogott és egy lágy csókot lehelt az ajkamra.

"N-nem vagyok a cs-csajod" ziháltam, a szemeim pedig lecsukódtak. A mély kuncogása vibrált körülöttem.

"Mindenesetre ez majd segít elaludni, Angyal" elvörösödtem, amikor a karjaiba húzott, a fejemet pedig a mellkasának döntöttem. Az öröm vívott vesztes harcot a kimerültséggel, miközben a világ lassan megszűnt körülöttem. Az illata megtöltötte az érzékeimet, mielőtt mély álomba merültem.