Chapter 13 - Ez nem egy opció

Sorry, hogy erre a rövidke részre ennyit kellet várni, de ugye már jó pár részt lefordítottam előre, és azok sokkal hosszabbak, így több időt vesznek igénybe :) So, a kövi már sokkal hosszabb lesz és .... titok. ;)

Harry szemszöge:

Néztem őt, miközben eltolt magától. "Egyáltalán hogy a francba találtál meg?" kérdezte, majd ellépett tőlem és a szemközti falnak támaszkodott. Nem válaszoltam neki, a figyelmem középpontjában valami teljesen más állt. Éhes szemekkel térképeztem fel a csupasz, hófehér combjait, a túlméretezett pólója alig néhány milimétert fedett a csípőjéből.

Láttam, hogy egyre frusztráltabb lesz, miközben én még mindig nem válaszoltam. Morgott és a kezét a magasba emelte, mielőtt tovább követtem a lakásban, a mozdulat miatt pedig láthattam a fekete csipke bugyiját. Követtem őt.

"Fejezd be a seggem bámulását öt másodpercig és válaszolj nekem!" szólalt meg hirtelen, és az ujjaival az arcom előtt csettintett, a zöld szemeim lángoltak. Levigyorogtam rá, mert annyira aranyos, amikor ideges.

"Mit szólnál, ha továbbra is bámulnálak és közben a kérdésre is válaszolnék?"

"Ez nem egy opció" mérgelődött.

"Nos akkor, találd ki!"

"Rendben van" mondta és dühösen kinyitotta előttem az ajtót."Tűnj el"

"Valójában, azt hiszem, itt fogok maradni egy kis időre" düh égett a szemében, miközben leültem az egyik székre.

"Gah" kezét végigfuttatta a hosszú haján, átvetette a vállán, milimétereken múlt, hogy nem ért hozzá a melleihez. Fel-alá járkált előttem. Rávigyorogtam, miközben összeszedte a gondolatait. Nyilvánvaló volt, hogy idegesítette, hogy ott voltam, akárhányszor felém nézett, pír jelent meg az arcán, amit megpróbált elrejteni.

"Tudod, ezt én is csinálhatom egész éjjel" kuncogtam, a szemeim leragadtak a pólóján. Az anyaga vékony volt és tapadós ; egyértelműen nem viselt melltartót. Éreztem a tekintetét magamon, és tudtam, hogy észrevette, hogy mit nézek. Élesen beszívta a levegőt, mielőtt szorosan összefonta a karjaiat a mellkasán, ezzel megszűntetve a kilátást. Egy vigyor kúszott az arcomra, ami egyre csak nőtt, miközben idegesen morgott.

"Oké, ez hülyeség. Fáradt vagyok. Kérlek, csak válaszolj a kérdésre!"tört ki belőle. Óvatosan figyeltem őt. A csillogó zöld szemei, amire emlékeztem, most fáradtak és vörösek voltak, az arca sápadt volt, és minden szó, amit mondott, nehéznek tűnt.

"Ah, inkább nem. Menj aludni, drágám és ne foglalkozz velem." a kezeimet ártatlanul a levegőbe emeltem. Morgott, a fejét a kezei közé temette, a légzése akadozott. A francba. Felsóhajtottam, és lassan felálltam a székről.

"Hé, csak menj aludni, oké?" motyogtam, és elvettem a kezét az arca elől. Hezitált, zöld szemei enyhén csillogtak, miközben megértette, amit mondtam neki. Minden pillanat, amit ott töltöttem, éreztem, hogy közelebb és közelebb húz a hollófekete hajú lányhoz. Az enyém volt, ha akarta, ha nem.

"Miért? Miért maradsz itt? Miért jöttél?" suttogta, a fejét lehajtotta és a lábaink között lévő területet nézte.

"Hé" megfogtam az állát, hogy a szemembe nézzen. "Pihenj egy kicsit"

"Nem" gyengén eltolt a mellkasomnál, a makacs természete miatt nem látta be, hogy aludnia kell.

"Szükséged van rá"

"Nem. Nem, tudnom kell, hogy miért vagy itt és hogy mit akarsz? Miért bántasz még azok után is, amiket a barátod mondott korábban?." eltolt magától, de én megragadtam a kezét, a mellkasomra tettem, ami által nem tudott elmenni tőlem, csupán csak egy lépést tudott tenni hátrafele.

"Itt vagyok, Angyal." suttogtam." és megtaláltalak. Louis nem az anyám, nem érdekel a véleménye. Csak az számít, hogy most itt vagyok....veled" a kézfejét a számhoz emeltem, és egy lágy csókot nyomtam a puha bőrére. Óvatosan rám nézett.

"És mi van, ha én nem akarom, hogy itt legyél?" a hangja rekedt volt, és kiváncsian nézett engem.

"Csak mondd, és elmegyek"

"Menj el"

"Sajnálom Angyal." vigyorogtam, és feltartottam a kezem." Hazudtam"

"Bunkó" mérgelődött, és eltolt. Kuncogtam, és megfogtam a kezeit. Az enyémekre nézett, az egyik kezét kiszabadította, a mutatóujjával követte az állkapcsom vonalát, le a nyakamig, majd belecsípett a bőrömbe. A szemeim kitágultak és magyarázatra várva néztem őt.

"A picsába, te az övüké is vagy" motyogta, és magával húzott az egész lakásban. Befordultuk a sarkon, a kis helyiséget a holdfény töltötte meg, ami egy hatalmas ablakon szűrődött be, a konyhai mosogató mögött. 

"Ülj le" intett az asztal felé és a másik kezét is kiszabadította az enyém közül. Víz fröcsögött a mosogatóból, és a meleg gőz felemelkedett a levegőbe. Egy rongyot tett a víz alá, amit újra és újra kicsavart a kezére. Megforgattam a szemeimet, előreléptem. Ez már túl sok volt. Megugrott, és leejtette a rongyot, amikor hozzáértem, mindkét kezemmel körbeöleltem a derekát, közben kényszerítettem, hogy szembe nézzen velem. Ajkai szétnyíltak, majd visszapillantott a rongyra, ami a mosogatóba volt dobva. Megráztam a fejem.

"Jól vagyok"

"Nem, nem vagy." ránéztem és nem engedtem el. Mégegyszer ellökött, ezúttal erősebben.

"Tessék" mérgelődött, és a kezembe adta a csöpögő rongyot, mielőtt kiszabadította magát a fogásomból. A konyha másik felébe ment, és felült a pultra. Nyilvánvaló, hogy mérges volt rám, amiért ott voltam. Kuncogtam, és megráztam a fejem. Olyan furcsa volt, nem tudtam megfejteni őt.

Megjegyzés: Hát én sem tudom megfejteni Cassie-t. Az egyik pillanatban ellöki magától Harry-t, a másikban meg .... na mindegy. :) Meg azért szerintem Harry annyira nem szorította meg a karját, hogy azt vizesruházni kellett. :) 
Ja és ezer bocsi, amiért nem derült ki, hogy Cassie-nek mi a baja. :D Senkinek nem akartam elrontani a kedvét a kommenteknél, azért nem is válaszoltam. :DD