Harry szemszöge:
Mi a pokol? Egyáltalán nem reagált semmit, amikor megtudta, hogy ki vagyok. Nos, ez nekem új.
Nehéz volt a vezetésre koncentrálnom. A tekintetem rajta tartottam, keresve őt, elidőzve a csupasz combján. A kiváncsiságom nem nyugodott, szerettem volna látni a bőre minden centiméterét a feszülős, fekete ruhája alatt. Néma volt és merev, mint egy tökéletes szobor.
"Lazíts, Angyal" nevettem, és láthatóan megijedt a hangomtól. Könyörgött nekem, hogy hagyjam ott a klub-ban, de ettől csak még többet akartam tőle. Volt valami bódító abban, hogy akárhányszor a kezemet rátettem a hátára, ő megijedt.
"Ne hívj így engem"
"Miért? Azt hiszem, ez találó" megfordult, hogy rám nézzen, a szemei összeszűkültek.
"Mert nem vagyok az Angyalod"
"Ah, tévedsz" kuncogtam, és tudtam, hogy ez nehéz kihívás lesz, de tetszett.
"Kérlek, csak vigyél vissza" suttogta, a kezét az ölében ide-oda mozgatta. Figyelmen kívül hagytam őt, bekapcsoltam a rádiót, és vigyorogtam, ahogy a dal lüktetett a hangszórókból.
"Oh, tell me, tell me, tell me how to turn your love on, You can get, get anything that you want-"
"Nem tetszik" morgott, és megnyomta a gombot, hogy tovább kapcsoljon.
"Mi? Nem szereted a fiú bandákat?"
"Viccelsz?" fújtatott. Óvatosan ránéztem, és figyeltem a reakcióját.
"Nem tudom, szerintem menők"
"Most komolyan erről beszélgetünk?"
"Nem olyan rosszak" morogtam, és megszorítottam a kormányt.
"Ismered őket?" nevetett őszintén, először az éjszaka folyamán. Felvontam a szemöldökömet, furcsa volt.
"Ami azt illeti, igen. Akarsz velük találkozni?" ajánlottam fel.
Megfordult, hogy rám nézzen, a szeme csillogott. Egy magával ragadó mosolyt villantott. "Talán"
"Nem tudod, mit veszítesz" vállat vontam, és tovább vezettem London külterületein.
"Hova megyük?" kérdezte és a tájat kezdte szemlélni. A gázra tapostam, hogy ne tudja elolvasni a jelzőtáblán lévő feliratot.
"Hova valósi vagy?" kérdeztem inkább, mert ez egész este nem hagyott nyugodni.
"Texas"
"Ah, nemrég voltam ott. Megérte"
"Miért?"
"A Texas-i lányok mindig szexik"
"Ha" felhorkant, mielőtt újra az ablak felé fordult.
"Mióta vagy itt?"
"Nagyjából egy hónapja....a Richmond-ban tanulok" határozatlanul válaszolt a kérdéseimre, a ruháját csipkedte idegesen, folyamatosan a szegélyét húzkodta, amikor felcsúszott a combján. Alig hallottam őt, a szememet próbáltam a homályos úton tartani. Éreztem magamon a tekintetét, a válaszomra várt. Letértem a főútról, majd megálltunk.
"Mi - mit csinálsz?"
"Shhhhh" kuncogtam, és megfogtam az állát, kényszerítve az ajkait, hogy találkozzanak az enyémekkel.
Megjegyzés: Sajnos ez sem volt valami hosszú rész, ezért hamar végeztem vele :3
Nagyon jóó! :) vároom a köviit!:))
VálaszTörlés